2017. március 22., szerda

A sehány éves kislány poncsója


Biztosan ismeritek a sehány éves kislány történetét! Már nekem is olvasta anyukám gyerekkoromban és az én lányaimnak is nagy kedvence. Valamikor januárban lehetett, hogy olvastam Zsófi lányunknak a történetet és önkéntelenül megkérdeztem tőle, hogy ő nem akar-e egy ilyen poncsót, mint amilyen Marikának van!? Természetesen igennel válaszolt...

Elővettük hát a fonalas kosarat, azt, amelyikben a catania fonalak vannak és Zsófi kiválasztotta a színeket, sőt, azok sorrendjéről is elég határozott elképzelése volt.

Én meg horgoltam, horgoltam, horgoltam... Nem kerestem mintát, úgy álltam neki, hogy a körbehorgolás során négy helyen - negyedelve a teljes kört - szaporítottam. Számomra merész volt a színek egymás mellé pakolása, én magam nem mertem volna bevállalni, de szerencsére Zsófi bátor és a zöldet, a lilát és a cikláment minden gátlás nélkül rakta egymás mellé... És milyen jó kombináció lett!


2017. március 14., kedd

Fű ültetés - márciusi ügyeskedés


Réka lányom a múlt héten itthon töltött két napot - nem volt beteg, de kérésére kapott egy kis pihenőt az óvodából. Az volt a kérése, hogy ültessünk fűmagot zokniba, ahogyan azt itt-ott látta.


Kopott sarkú zokniból nálunk sosincs hiány, így előkaptuk az egyiket és a kora tavaszi napsütésben kertészkedni - vagy inkább majdnem kertészkedni - indultunk a kertbe.


A zokniba először fűmagot töltöttünk, közben Réka meggyúrta a zokniba való földlabdácskát is.



Miután ezzel megvoltunk, bekötöttük a zokni "száját" és egy félig vízzel töltött bögrébe állítottuk, a konyhaablakba.



És vártunk...


És vártunk...


És vártunk...


És ez lett belőle!


Fodrászkodásra még alkalmatlan, de talán jövő héten már arcot is rajzolhatunk rá és frizurát is vághatunk neki!

Ez az időszak egyébként is a várakozásról szól az életünkben. Nem csak azért, mert Réka szeptembertől iskolás lesz, alig várja, hogy végre részt vehessen az iskolai játékon - felnőtt nyelven: felvételin -, nem csak azért, mert ez egy új korszak kezdete, amelyről tudjuk, hogy hamarosan itt lesz, de még ezt a jelenlegi korszakot is le kell zárni, hanem azért is, mert a húsvét előtti nagyböjt mindig is a várakozás időszaka volt. Most, hogy benne vagyunk, hosszúnak tűnik, de utólag visszanézve egy szempillantás lesz majd - most vagyunk benne, most van itt a pillanat, most tudjuk elkapni, hogyan nő a fű, szinte a szemünk láttára...

2017. március 12., vasárnap

Tavasztündérek


Bár évek óta van évszakasztalunk és másfél éve legnagyobbik lányom osztályának évszakasztalába is "bedolgozom", még nem készítettem soha Tavasztündért. Nálunk a gyökérgyerekek után szépen lassan előkerült Földanyó és valahogy a tündér nem is hiányzott.



A tündér hiányát idén duplán is pótoltam, készítettem egyet az osztály számára - ő a zöld ruhás -, aztán pedig a héten a családomnak - kizárásos alapon ő a ciklámen ruhába öltözött.





Utóbbi tündért még az évszakasztalon is le tudtam fotózni, az iskolába még nem mentem be és nem támadtam meg az évszakasztalt sem telefonnal, sem fényképezőgéppel - és nem is fogom.


Az elkészítés menetét egy korábban már emlegetett német honlapról megrendelt könyvben találtam,
elképesztő szépségek vannak ebben a kiadványban, tündérek tucatjai az év bármely időszakára, egy valóságos kis csoda, nagyon ajánlom!