2017. március 14., kedd

Fű ültetés - márciusi ügyeskedés


Réka lányom a múlt héten itthon töltött két napot - nem volt beteg, de kérésére kapott egy kis pihenőt az óvodából. Az volt a kérése, hogy ültessünk fűmagot zokniba, ahogyan azt itt-ott látta.


Kopott sarkú zokniból nálunk sosincs hiány, így előkaptuk az egyiket és a kora tavaszi napsütésben kertészkedni - vagy inkább majdnem kertészkedni - indultunk a kertbe.


A zokniba először fűmagot töltöttünk, közben Réka meggyúrta a zokniba való földlabdácskát is.



Miután ezzel megvoltunk, bekötöttük a zokni "száját" és egy félig vízzel töltött bögrébe állítottuk, a konyhaablakba.



És vártunk...


És vártunk...


És vártunk...


És ez lett belőle!


Fodrászkodásra még alkalmatlan, de talán jövő héten már arcot is rajzolhatunk rá és frizurát is vághatunk neki!

Ez az időszak egyébként is a várakozásról szól az életünkben. Nem csak azért, mert Réka szeptembertől iskolás lesz, alig várja, hogy végre részt vehessen az iskolai játékon - felnőtt nyelven: felvételin -, nem csak azért, mert ez egy új korszak kezdete, amelyről tudjuk, hogy hamarosan itt lesz, de még ezt a jelenlegi korszakot is le kell zárni, hanem azért is, mert a húsvét előtti nagyböjt mindig is a várakozás időszaka volt. Most, hogy benne vagyunk, hosszúnak tűnik, de utólag visszanézve egy szempillantás lesz majd - most vagyunk benne, most van itt a pillanat, most tudjuk elkapni, hogyan nő a fű, szinte a szemünk láttára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése