2017. március 22., szerda

A sehány éves kislány poncsója


Biztosan ismeritek a sehány éves kislány történetét! Már nekem is olvasta anyukám gyerekkoromban és az én lányaimnak is nagy kedvence. Valamikor januárban lehetett, hogy olvastam Zsófi lányunknak a történetet és önkéntelenül megkérdeztem tőle, hogy ő nem akar-e egy ilyen poncsót, mint amilyen Marikának van!? Természetesen igennel válaszolt...

Elővettük hát a fonalas kosarat, azt, amelyikben a catania fonalak vannak és Zsófi kiválasztotta a színeket, sőt, azok sorrendjéről is elég határozott elképzelése volt.

Én meg horgoltam, horgoltam, horgoltam... Nem kerestem mintát, úgy álltam neki, hogy a körbehorgolás során négy helyen - negyedelve a teljes kört - szaporítottam. Számomra merész volt a színek egymás mellé pakolása, én magam nem mertem volna bevállalni, de szerencsére Zsófi bátor és a zöldet, a lilát és a cikláment minden gátlás nélkül rakta egymás mellé... És milyen jó kombináció lett!


2017. március 14., kedd

Fű ültetés - márciusi ügyeskedés


Réka lányom a múlt héten itthon töltött két napot - nem volt beteg, de kérésére kapott egy kis pihenőt az óvodából. Az volt a kérése, hogy ültessünk fűmagot zokniba, ahogyan azt itt-ott látta.


Kopott sarkú zokniból nálunk sosincs hiány, így előkaptuk az egyiket és a kora tavaszi napsütésben kertészkedni - vagy inkább majdnem kertészkedni - indultunk a kertbe.


A zokniba először fűmagot töltöttünk, közben Réka meggyúrta a zokniba való földlabdácskát is.



Miután ezzel megvoltunk, bekötöttük a zokni "száját" és egy félig vízzel töltött bögrébe állítottuk, a konyhaablakba.



És vártunk...


És vártunk...


És vártunk...


És ez lett belőle!


Fodrászkodásra még alkalmatlan, de talán jövő héten már arcot is rajzolhatunk rá és frizurát is vághatunk neki!

Ez az időszak egyébként is a várakozásról szól az életünkben. Nem csak azért, mert Réka szeptembertől iskolás lesz, alig várja, hogy végre részt vehessen az iskolai játékon - felnőtt nyelven: felvételin -, nem csak azért, mert ez egy új korszak kezdete, amelyről tudjuk, hogy hamarosan itt lesz, de még ezt a jelenlegi korszakot is le kell zárni, hanem azért is, mert a húsvét előtti nagyböjt mindig is a várakozás időszaka volt. Most, hogy benne vagyunk, hosszúnak tűnik, de utólag visszanézve egy szempillantás lesz majd - most vagyunk benne, most van itt a pillanat, most tudjuk elkapni, hogyan nő a fű, szinte a szemünk láttára...

2017. március 12., vasárnap

Tavasztündérek


Bár évek óta van évszakasztalunk és másfél éve legnagyobbik lányom osztályának évszakasztalába is "bedolgozom", még nem készítettem soha Tavasztündért. Nálunk a gyökérgyerekek után szépen lassan előkerült Földanyó és valahogy a tündér nem is hiányzott.



A tündér hiányát idén duplán is pótoltam, készítettem egyet az osztály számára - ő a zöld ruhás -, aztán pedig a héten a családomnak - kizárásos alapon ő a ciklámen ruhába öltözött.





Utóbbi tündért még az évszakasztalon is le tudtam fotózni, az iskolába még nem mentem be és nem támadtam meg az évszakasztalt sem telefonnal, sem fényképezőgéppel - és nem is fogom.


Az elkészítés menetét egy korábban már emlegetett német honlapról megrendelt könyvben találtam,
elképesztő szépségek vannak ebben a kiadványban, tündérek tucatjai az év bármely időszakára, egy valóságos kis csoda, nagyon ajánlom!


2017. február 19., vasárnap

Bélelt dobozok - februári ügyeskedések II.


Ez az ötlet sem a sajátom, pihen egy ideje, amióta találkoztam vele a neten, és most eljött a megvalósítás ideje! Legkisebbik lányom egyik délelőtt nagymamázni ment, mire a legnagyobbik azt kérte, hogy készítsek elő nekik - a két nagyobbiknak - valami "kézműveskedést, olyat, amiben a textilfilcekkel rajzolhatunk."

Két papírdobozt vettem elő, vastag madzagot - spárgát, kötelet, nem is tudom pontosan mi a neve -, tapétaragasztót, illetve kiselejtezett lepedőanyagot és a kék-sárga bútoráruházban vásárolt textilfilckészletet.
A lányok nekiálltak dekorálni a fehér anyagot, ez került aztán a dobozok belsejébe.



Ha legközelebb ilyet csinálunk, akkor először a doboz belső oldalai szerint kivágom az anyagot, hogy pontosan láthassák, mi kerül az aljára, mi az oldalára.

Ezúttal azonban nem voltam még ilyen rutinos, így először ők rajzoltak, majd én rajzoltam rá a doboz "alaprajzát" az anyagra, úgy, hogy 3 cm-rel hosszabb anyagrészt hagytam az oldalaknak, hogy a textilt ki lehessen majd fordítani a doboz külső oldalára.

Varrásráhagyással körbevágtam, majd összetűztem és összevarrtam - az összevarrás előtt még beszegtem a széleket.




Ezek után fogtam a madzagot/spárgát/kötelet és a doboz oldalához rögzítettem egy gombostűvel, majd jó szorosan elkezdtem a madzagot feltekerni a doboz oldalára. Mikor körbetekertem, levágtam és azt a végét is rögzítettem gombostűvel. Az előtte kb. fél órával bekevert tapétaragasztót ecsettel vittem fel a madzagra, jól átkentem a doboznak mind a négy oldalát, a sarkokat kétszer is, különösen ügyelve azokra  részekre, ahol a madzag kicsit elállt a doboztól.

Néhány óra várakozás után a tapétaragasztó megkötött, megszáradt, így kihúzhattam a gombostűket, a dobozokat pedig kibélelhettem a lányaim által díszített anyaggal. Az anyagot nem rögzítettem, elég jól megtartja az a kb. 3 cm széles szegély, amely kifordul a doboz külső oldalára.

Mindenkinek örömteli ügyeskedést!


2017. február 4., szombat

Tobozmanók - februári ügyeskedések

A néphit szerint február 2-án, Gyertyaszentelő napján ébred fel a medve és bújik ki először a barlangjából. Ha meglátja az árnyékát, akkor visszabújik, ha azonban nem, elindul élelmet keresni. Nálunk csütörtökön, február második napján olyan ködös és borult volt az idő, hogy a szomszéd utcáig nem láttunk el, így nagyon bízunk abban, hogy a medve már két napja járja az erdőket, réteket és élelem után kutát -, ami azt jelentené, hogy a tél hamarosan véget ér.

Ebben reménykedünk ugyan, azt azért tudjuk, hogy a február erősen téli hónap még, így a héten tobozmanókat készítettünk.
Az eredeti ötlet ezúttal is a netről származik, talán norvég manók, skandináv törpék címen fut és egészen komoly árakon lehet megvásárolni ezeket a tobozból és gyapjúfilcből készült lényeket - nekem a gyerekekkel együtt sikerült elkészítenem a saját változatunkat, így a februári évszakasztal díszei lehettek a télkirály, az üveggyöngyök és a fehér selyemkendő mellett.

Szükségünk van néhány szép, nagy tobozra - mi ezeket a Pilisszentiván melletti erdőből szoktuk beszerzni. Emellett különböző színű gyapjúfilcekre, gyapjúfonalra, tűre, cérnára, ollóra, ragasztóra és egy villára a pompomkészítéshez.
A toboz méreteit mérjük le - ott mérjük le a kerületét, ahova a sapka peremét szánjuk. Ezek után papírból - erre is szükség van.... - készítsünk egy sablon a sapka számára, majd ezt a sablont a gyapjúfilcre téve rajzoljuk körbe és vágjuk ki.

A körcikk, vagy körszelet két oldalát pelenkaöltéssel varrjuk össze. 

A pompomhoz tekerjünk gyapjúfonalat egy villára, 15-20 kör elegendő. Majd egy 6-8 cm hosszú fonaldarabbal kössük el a villára tekert fonalat, szorítsuk meg, majd vágjuk le a villáról - és kész a pompom. 

Ezt varrjuk fel a sapka csúcsára - én úgy csináltam, hogy a pompom összekötésére szolgáló hosszabbra hagyott fonaldarabot behúztam a sapka belsejébe és ezt varrtam oda a sapkához. Szerintem egy egyszerűbb megoldás, mint magát a pompomot hozzáügyeskedni a sapka pici csücskéhez.
Eltérő színű gyapjúfilcből készítsünk a sapkának szegélyt: egy körülbelül 1,5-2 cm vastag csíkot varrjunk fel a sapka szélére.
Ha elkészült a sapka, próbáljuk rá a tobozra, majd vegyük le róla. Ahova a sapka pereme, széle esik, nyomjunk ragasztot a tobozra és húzzuk rá vissza a sapkát. Hagyjuk száradni, amíg a ragasztó megköt - és kész is.


Fűzhetünk bele cérnát és fel is akaszthatjuk dísznek -, ha karácsony előtt készül, akár karácsonyfadísznek, ablakdísznek.

Örömteli ügyeskedést!



2017. február 1., szerda

Székre varrt mindenes zsák


Megint egy ötlet, amely évekkel ezelőtt az interneten jött velem szembe, de a héten jutottam el a megvalósításig!

Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk az ebédlőasztal folyamatos használatban van: itt rajzolunk, varrunk, kézimunkázunk és minden egyebet itt végzünk, amihez asztalra van szükségünk. Igen ám, de néha (néha!?) ennünk is kell ezen az asztalon, így napjában kétszer-háromszor kénytelenek vagyunk lepakolni róla - mindenki nagy elégedetlenségére.

Belekotortam hát az anyagokkal teli kosaramba, ahol egy közel húsz évvel ezelőtt vásárolt sötétítőfüggöny anyagmaradékait találtam meg - szerintem erre a célra tökéletes anyag. A gyerekek székére szabtam a méreteket: 44 cm széles és 64 cm hosszú anyagcsíkot vágtam, amit félbe hajtottam és kétoldalt összevarrtam úgy, hogy négy helyen fehér pamutszalagot varrtam bele, ezekkel kötöm fel a zsákokat a székekre.

A kifordított darabot a sarkainál átlósan levarrtam, így a zsáknak lett egy körülbelül négy cm széles alja, majd ettől az aljtól, illetve annak sarkaitól varrtam egy-egy szegélyt a zsákra, kívülről, így a zsákok két oldalán négy-négy cm vastag oldal is született.

Ezekbe a zsákokba minden pillanatok alatt belepakolható, ami az ebédlőasztalon csak gátolná a terítést és az étkezést.
Az ötletet a scissorsandspatulas.com oldalon találtam már annyira régen, hogy az oldal ma már nem is létezik, a Pinterestre még anno ki tudtam tűzni az alábbi képet, de linkelni már nem tudom hozzá az eredeti forrást.
Forrás: scissorsandspatulas.com