2015. december 29., kedd

Lulu, a kölesbaba - avagy ez az ajándék is készült I.


Ime, Lulu, életem első kölsebabája! :)
Már évekkel ezelőtt, mikor még én is hordozandó korú kisgyerekek édesanyja voltam és igen sokat hordoztam, már akkor szemeztem ezekkel a babákkal - több gyönyörűség fellelhető a legszebben dolgozó babavarrók blogjain, például ITT vagy ITT.


Szabásmintát azonban kutatni kell, én végül EZT választottam. Instrukció nem sok volt hozzá, menet közben többször is elbizonytalanodtam - a nyomtatás során például egyáltalán nem biztos, hogy akkora méretben nyomtattam ki a szabásmintát, amekkorában kellett volna. Sőt, most, hogy már készen van, biztos vagyok benne, hogy a törzsét nagyobb méretben kellett volna. Ez nem csak a végtagokhoz való viszonyából látszik, hanem abból is, hogy kemény munka árán is csak alig háromnegyed kiló köles tudtam beleszuszakolni.


Utánaolvasgatásom eredményeként arra jutottam, hogy a végtagokat gyapjúval tömik, csupán a testbe kerül köles. A szabásminta szerint a törzsét duplán kellett szabni - ma már ezt is másként csinálnám, éppen babavarró- és csoporttársam ötletére: a baba lelkéhez/szívéhez (ki hogyan hívja :) ) varrnék egy belső "zsákot", ezt tölteném meg kölessel, majd e köré gyapjút tekernék és így tenném bele a baba testébe.
A fejéhez hetes csőgézt használtam, a gyapjúval kitömött végtagokat belevarrtam a törzsbe, majd az egyik karja alatt hagyott résbe egy tölcsér, valamint a férjem rengeteg segítségével kb. másfél órán át töltögettem a kölest. Így éppen egyetlen kilócskát nyom. A haj színét és típusát tulajdonosa a leghatározottabban szabta meg, én szívem szerint mohair fonalból horgoltam volna neki kis sapit, ami aztán önálló hajként funkcionálhatna, mint Bálint babánál.




Lulu számára készült egy horgolt pelenka, egy sapi és egy pár cipőcske. Többre egyelőre se időmből, se energiámból nem futná, de tulajdonosa ki sem engedi a kezei közül, fotózni is alig hagyta.


Hát... ez a boldogság! :)



2015. december 25., péntek

Ajándékok készültek...

Az idén a lehető legkevésbé voltam/vagyok karácsonyi hangulatban. Ez az idei ajándékokon is meglátszik, bár szeretettel készítettem őket, azért (ki)találhattam volna valami jobbat is, ha előbb észbe kapok és nem az utolsó pillanatban.


A "pinelős" oldalon nézelődtem a tábláim között, amikor rátaláltam erre az ötletre: papírszalvétából készített balerinák. Őket alakítottam át angyalokká: aranyszínű papírból vágtam ki a szárnyukat és aranyszínű cérnával "varrtam" a testükre.



Bár kedvesek lettek, közel nem lettek olyan kecsesek, mint szerettem volna. Miközben a rézdrótokat hajtogattam, rá kellett jönnöm, hogy ez az anyag nagyon távol áll tőlem - folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt megoldani pipatisztítóval és gyapjúval úgy, hogy a figurák ugyanolyan kecsesek legyenek, mint az eredeti balett-táncosok. A rézdrót tapétaragasztóval történő kenegetése is nagyon idegen érzés volt, aztán a szalvétacsíkok tekergetése közben végig azon járt az eszem, hogy ez valóban ott fog-e maradni. Másnap reggel meggyőződhettem róla, hogy ott maradt - vagyis a dolog tényleg működik.

Ezután hajtogattam, vágtam és gyűrögettem a papírszalvétákat, hogy alsószoknyát és ruhát készítsek a figuráknak, végül felkerültek a szárnyak.


Minden megajándékozott arcára mosolyt csaltak a balerina-angyalok, de jövőre mindenképpen valami hozzám sokkal közelebb állót fogok készíteni. A mai délután kutakodásai eredményeként találtam is egy nagyon jó ötletet, már csak arra van szükség, hogy 11 hónap múlva eszembe jusson...


Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!