2015. október 19., hétfő

A hét ritmusa


Amikor Rudolf Hauschka megkérdezte druszáját, Dr. Steinert, hogy mi az élet, a következő választ kapta: "Tanulmányozza a ritmusokat, a ritmus hordozza az életet!"
Hogy a kisgyermekek életében milyen fontos a ritmus, az ismétlődés, talán mindenki tudja - ehhez nem kell antropozófiát olvasni, a pszichológia is sokat beszél arról, hogy milyen biztonságot ad az, ha egy kisgyerek tudja, hogy milyen tevékenység után mi következik. Ezeknek a tevékenységeknek, ha tetszik, a nap ritmusának a fenntartása szerintem az egyik legfontosabb szülői feladat. Nyilván itt sem merev, áthághatatlan szabályokról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy legyen a tevékenységeinknek egy jól kiszámítható menete.
Nem csak a napnak, a hétnek is meghatározott ritmusa van - egy waldorf óvodában biztosan. Hogy minden áldott hétfőn ugyanaz a rizskása várja a gyerekeket, előtte pedig a méhviasszal történő rajzolás, hogy minden kedden - nálunk például - müzlit esznek (a keddi nap gabonája az árpa), előtte pedig méhviaszgyurmával dolgoznak, hogy szerdán kölest kapnak és - nálunk - ez a nap az euritmiáé, stb. stb. Ez a jól kiszámítható ritmus biztonságot ad a gyerekeknek, és ha azt még nem is tudja, hogy a hétfő a hét első napjának a neve, azzal egészen biztosan tisztában van, hogy az a "rizskásás nap".


Azt tapasztalom, hogy a felnőttek számára is fontos kapaszkodót jelenthet a ritmus - a ritmus, ami a monotonitás szöges ellentéte (az élet!), és éppen ezért az életet (életben maradást?) jelentheti ebben a robotoló üzemmódú világban. És ehhez nem kell multinál dolgozni akármilyen alkalmazottként, szerintem nem én vagyok az egyetlen otthon "dolgozó" anya, aki azt érzi, hogy a hétköznapok bedarálják.
Nno, ezután a kissé komolyra sikeredett bevezető után lássuk a lényeget: a hét napjait és tevékenységeit ábrázoló "naptárt", amit az elmúlt napokban készítettem - némi Pinterest inspirációra.... Szembejött velem EZ a link az említett platformon és az első gondolatom az volt, hogy milyen jól jön ez most az én elsős nagylányomnak, aki éppen tanulja a betűket és a hét napjait. Azt azonban, hogy készítsek egy korongot, rajta a hét napjaival és hét különböző színnel, kevésnek éreztem. Elkezdtem tovább keresgélni és találtam olyan korongnaptárakat, amelyek már az egész évet ölelték fel - ezt, ezt és ezt - és úgy gondoltam, hogy ötvözöm a kettőt: legyen egy heti naptárunk tevékenységekkel.


Külön korongra kerültek a tevékenységek, ez is azt mutatja, hogy a monotonitás helyett, hogy pl, minden hétfőn takarítás, minden kedden ágyneműmosás, stb, stb., inkább egy ritmust szeretnék követni: vannak kötelezően elvégzendő feladatok, amit minden héten meg kell csinálni, de a hét napjain belül nem feltétlenül kell mindig mindent ugyanakkor. Az időnk, az energiánk, egyéb elfoglaltságaink függvényében változtathatunk azon, hogy mit mikor végzünk el. Összeszedtem hát hat, azaz hat napra való tevékenységet, hogy a hetedik feltétlenül a pihenés napja lehessen - és miközben a tevékenységeket, házimunkákat szedtem össze - mit hányszor szoktam egy héten csinálni - rá kellett jönnöm, hogy akár számomra is fontossá válhat ez a kis naptárocska. Egyik legfontosabb üzenete: legyen a héten egy, egyetlen egy olyan nap, amikor nem csinálok semmilyen házimunkát!!! (kivéve a főzést persze.... De ha igazán akarnám, akár a főzést is ki lehetne iktatni egy napra!) A másik, hogy minden nap csak egyetlen nagyobb dolgot végezzek el: ha összesöpörtem a faleveleket a kertben, akkor már aznap ne cseréljem le öt ember ágyneműhuzatát, vagy ne akarjak nekiállni még a takarításnak is, akkor sem, ha "a gyerekek olyan jól játszanak, most van itt az alkalom." Biztosan sokan értitek, hogy miről beszélek....


A naptárkerék a hétvégén kikerült a falra, a gyerekeknek nagyon tetszik, reggelente beállítjuk közösen, hogy milyen nap van és megkeressük hozzá, hogy ma mi az az egyetlen egy dolog, amit feltétlenül meg kell csinálni - vagy esetleg semmit sem és akkor pihenünk! Rajtam a sor, hogy komolyan vegyem a naptárt, hogy használjam, ahelyett, hogy szinte minden áldott napomat azzal tölteném, hogy amit csak lehet, megcsinálok -, hogy "ne halasszam holnapra"....