2015. szeptember 24., csütörtök

Selyemfestés


Finoman szólva sem vagyok tapasztalt festő - fonalakat festettem már: ételfestékkel, textilfestékkel, természetes anyagokkal (hagyma, kávé, cékla, stb. stb.), de ezek, a textilfestékkel festett két gombolyag színátmenetes fonaltól eltekintve próbák voltak. Selymet még sohasem festettem, a nyár végén azonban magamra vállaltam, hogy az induló első osztály selyemkendő-szükségletéről gondoskodom. Osztálytanítónk ugyan kapott jópár darabot felsőbb osztályban tanító kollégáitól, de azok jellemzően földszínűek - hiányzott hát a piros, a sárga és a kék, vagyis a három alapszín és azok árnyalatai.




Évekkel ezelőtt vettem még piros, sárga és kék ételfestéket a Desszertmesternél, akkor azért, hogy a só-liszt gyurmát színezzem velük - erre azonban sohasem használtam. Gyapjúfonalat festettem velük és most úgy éreztem, itt az alkalom, hogy felhasználjam őket. Az árnyalatokat - narancs, zöld és lila - én kevertem, illetve nem csak én, hanem volt három nagyon lelkes kis kuktám is, akik elképesztő módon élvezték a festést.



Elsőként a sárgával kezdtük, majd abba csepegtettünk egyre több pirosat, majd abba kéket - a második adagot pedig éppen fordítva: a kéktől haladtunk a piroson át a sárgáig. A különböző színtanoknak, köztük Goethe elméletének bárki utánaolvashat a neten, itt most elég annyi, hogy a fent említett három alapszín nem kikeverhető a többi a színből, míg minden más előállítható a kék, a piros és a sárga keverékéből: a kék és piros között a lila, a piros és a sárga között a narancs, a sárga és a kék között pedig a zöld és árnyalatai találhatóak a színkörön.


Az eredménnyel mindannyian - én és kis kuktáim, valamint az osztálytanító is - elégedettek voltunk.
A festéket forrásban lévő vízben kevertem el, ebbe helyeztük a nedves selyemkendőt, majd mikor úgy éreztem, hogy elértük a kívánt színt, akkor áttettük a másik lábosba, ahol ecetes vizet forraltunk. Miután az ecettel fixáltuk a színt, kiteregettük, száradás után, ugyancsak a szín rögzítése céljából, átvasaltuk a kendőket.


Nagy élmény volt - nekem is!!! -, biztosan többször megismételjük majd!

2015. szeptember 18., péntek

Születésnap


Méghozzá a hetedik!
Zita lányunk a nyáron töltötte be hetedik születésnapját - egy költözés és két internet nélkül töltött hónap után csak most számolok be róla.


Születésnapjára több dolgot is kért: karórát, egy Hóc-Hóc figurát és egy elektromos fogkefét - ezeket azonban megkapta a nagyszülőktől, déditől, más rokonoktól. Mert én meglepetést szántam neki, méghozzá egy varródobozkát és egy tűtartót. Egy ideje ugyanis úgy tűnik, hogy egyre kitartóbban foglalkoztatja őt a kézimunkázás és arra gondoltam, hogy egy waldorf iskolásnak inkább előbb, mint utóbb, szüksége lesz ezekre a dolgokra amúgy is.



A dobozkát szalvétatechnikával díszítettem. Ez a technika szinte teljesen új volt a számomra, de nagyon élveztem. Először darabjaira szedtem a dobozt, azokat a részeket, amelyekre nem szántam szalvétát befestettem zöldre. Ezután következett a ragasztás, majd száradás után az összeszerelés és a dobozka megtöltése.



Kezdő szettként egy - szerintem - csodaszép kisollót, különböző színű cérnákat, hímzőfonalakat, gombokat vásároltam, illetve keresztszemes hímzéssel készítettem egy kis tűpárnát.



Gyapjúfilcből varrtam hozzá tűtartót. A gyapjúfilc különlegessége, hogy a Kispesti Waldorf Iskola diákjai nemezelték - Kispestről több szülő is csoporttársam a kézimunkatanár-képzésen, egyikőjük hozott szebbnél szebb, pasztellszínekben pompázó filceket. (Ebből a filcből készült Zita krétatartója is augusztus végén, egyszer talán arról is teszek fel képeket.)



A tűtartót körben pelenkaöltéssel díszítettem, az elejére láncszemöltéssel hímeztem a virágokat és természetesen, a tulajdonosa nevét.


Nagyon boldog születésnapot, drága Zita!