2015. január 25., vasárnap

Gazdag Erzsi: Itt a tél

Fotó INNEN.
Hull a hó és száll a dér:
itt a tél! Itt a tél!
Cinkemadár útra kél
s enni kér, enni kér!

"Adj magot, te jó mező;
éhezem, éhezem!"
"Kezem fedi hómező,
érezem, érezem!

Lábam fogja jégbilincs:
megfagyott! Megfagyott!
Búzám, magom nekem sincs,
elfogyott! Elfogyott!

Kérj a fától, adjon ő!
Neki van! Neki van!
Őt nem fedi hófedő,
s karja van! Karja van!"

Száll a cinke szaporán:
"Cini-cin, cini-cin!"
Így kopog a körte fán:
"Cini-cin, cini-cin."

"Adj körtét, te jóbarát!"
"Elfogyott! Elfogyott!
Mind elvitték a javát
rokonok, rokonok..."

Száll a hó, míg fúj a szél.
Havazik, havazik.
Kicsi cinke útra kél
s könnyezik, könnyezik.

2015. január 6., kedd

Horgolt kosárkák


Nagyon régóta tetszenek a horgolt kosarak, talán 2 éve találtam ki, hogy spárgából, kötélből milyen jópofa kosarakat lehetne horgolni. Akkor, a fellángolás napjaiban, megvettem a legvastagabb spárgát, amit a papírboltban kapni lehetett és kilences horgolótűvel nekiestem egy kosárnak.


Négyszögleteset akartam, így először egy téglalap alapot horgoltam körbe - a sarkoknál szaporítva -, aztán amikor elértem a kellő nagyságot, elindultam felfelé. A vastag kötéllel - mondanom sem kell! - pokoli nehéz volt horgolni, teljesen szétszedte az ujjaimat, de ha már elkezdtem, befejeztem. A gyerekek építőkockákat tartanak a kosárban, ami a spárgának köszönhetően az első hónapokban elképesztő bűzt árasztott magából, amit leginkább a lótrágyához tudtunk hasonlítani, ez a szag azóta elmúlt.


Azóta egyszer próbáltam meg kosarat horgolni vékonyabb spárgából, de annyira rossz lett a tartása, hogy visszabontottam - az a spárga túl vékony volt.


Találtam aztán egy len-pamut keverék fonalat - egészen pontosan Schachenmayr nomotta Cotton Linen Stripes, 70%pamut, 15% len és 15% akril - ebből készült egy zsebkendőtartó. A tartása azonban ennek is eléggé sok kívánnivalót hagy maga után, ha tele van papírzsebkendővel, akkor rendben van és szép kis gusztusos kosárka lesz belőle, de ha fogynak belőle a zsepik, akkor elkezd összeesni....


Aztán ősszel a kézimunkatanár-képzésen az egyik csoporttársam hozott be fonalakat -, hogy saját festés, azt bizonyos, hogy egyéb dolog is sk-e, azt nem tudom -, mindenesetre csodaszép színű len fonalakról van szó - gyorsan vettem is jónéhány színből tíz-tíz dekát. Két kosarat készítettem belőlük -, illetve egyelőre csak három színből - a két nagyobbik lányomnak, akik ősszel gumikarika-karkötő vagyhogyisnevezzem lázban égtek, ezeknek a gumi-izéknek szántam tárolóeszközként a kosarakat, amikor már azt tapasztaltam, hogy a szőnyeg alól is ezek a gumikarikák figyelnek ki. A láz azóta elmúlt, de ha majd az összes gumikarika elfogyott, akkor is lehet a kosarakban mit tartani, ebben biztos vagyok.


Kör alapot horgoltam először, a két kosár között horgolásban annyi a különbség, hogy az egyiket - a világos aljút - úgy horgoltam, hogy nem váltottam irányt, mikor az oldalát kezdtem, ettől egy kicsit buggyos, kerek lett az alja - és egyébként a teteje, pereme is. Azt, amelyiknek az alját készítettem sötét színnel, irányváltással horgoltam, vagyis amikor elkészült az alja, az ellenkező irányba kezdtem horgolni az oldalát, ettől (?) sokkal egyenesebb lett az oldala és bevallom, nekem ez a megoldás tetszik jobban.


A színválasztás tudatos volt. Előzményként annyit, hogy a harmadik osztályos waldorf iskolások sapkát kötnek maguknak - ennek is megvan az oka, hogy miért ekkor és miért sapkát. A sapkát a különböző iskolákban kétféle módon kötik: az egyik nézet szerint felül kell, hogy sötét legyen és alul pedig világos, mert így burkolja be, "zárja le" a rubikonba érkező gyermeket. A másik nézet szerint viszont éppen, hogy felül kell világos színnel készíteni és alul kell sötétnek lennie, mert ez segíti a földre érkezést.


A sapka az sapka, a kosár viszont kosár, burkolnia nem kell, ha csak nem tesszük a fejünkre, de azzal még várjuk, hiszen a legnagyobbik lányom is még csak ezekben a napokban hat és fél éves. Éppen neki azonban szüksége van egy kis segítségre - még mindig, de már egyre kevésbé -, hogy két lábbal álljon a földön, mert szangvinikus pillangóként előszeretettel röpdös inkább - neki készült az alul sötét változat, hogy "lefelé húzza." Míg középső lányom, aki már a nagylábujja tövéig benne van a testében, neki nincs szüksége segítségre a "földeléshez", ezért ő inkább alul világos kosárkát kapott. Hogy ki mit tart benne, azt is megmutatom - ez is jellemző, de nagyon! :)


Nagyon sok inspiráló ötlet van egyébként az interneten, egy párat meg is mutatok belőlük.

Fotó INNEN
Fotó INNEN.
Fotó INNEN.
És a kedvencem!
Fotó INNEN.