2014. december 27., szombat

Ajándékok készültek


Idén Tilda Varázslatos díszek, mesés tárgyak című könyvéből választottam egy tölcsér szabásmintát - a család minden nőtagja ilyet kapott...







... teletömve a nálunk már évek óta szokásos saját készítésű szaloncukorral...



... marcipánossal és diós-mazsolással, utóbbi fehér csokoládé mártogatva.


2014. december 24., szerda

A szeleknek fényes szárnyán

Fotó INNEN.
A szeleknek fényes szárnyán,
Vizek felett bátran szállván,
Zengedezzünk néked, szép csillag!

Mikor az a csillag kigyúlt
A többi mind elhalványult,
Zengedezzünk néked, szép csillag!

Az a csillag megjósolta,
Hogy a világ megújula,
Zengedezzünk néked, szép csillag!

Az igazság szép útjára
Világít az ő sugára,
Zengedezzünk néked, szép csillag!

Nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindannyiunknak!

2014. december 19., péntek

Haj, babám, haj - avagy Lali baba új frizurája


Ha nagyon messziről akarom indítani a történetet, akkor azzal kell kezdenem, hogy idén nyáron elkezdtem járni a Solymári Waldorf Pedagógiai Intézet kézimunkatanár képzésére - erről majd, egyszer, talán, részletesebben.... A képzésen az elméletet és a metodikát magában foglaló stúdiumok mellett "végigkézimunkázzuk" a waldorf iskolák első nyolc osztályának anyagát. Idén ősszel a hatodikos babavarrás volt a fő téma - kellett készíteni egy babát a képzésen, egy másikat pedig otthon, őket is be fogom majd mutatni később.
Miután már készítettem két babát haj nélkül, kettőjük közül Lali Réka lányom negyedik születésnapjára készült és "rőzséje", ahogy nálunk a családban hívni szoktuk, hát finoman szólva úszósapkásra sikeredett - ellentétben Bálint babáéval, akié viszont szerintem tényleg nagyon jó lett. Az ok egyrészt a két mohair fonal különbsége, másrészt pedig talán az is, hogy végre rászánjam magam a babahaj készítésre. Mert rá kellett jönnöm, éppen a képzés ősszel tartott napjai alatt, hogy valamiért nem vagyok jóban a babahaj elkészítésével. Illetve nem vagyok vele semmilyen viszonyban, mintha félnék tőle. De ott, a képzésen nem volt más választásom, bele kellett fognom a hajkészítésbe. És megtapasztalhattam, hogy  - te jó ég! - meg tudom csinálni. Annyira, hogy azóta elkészült a "házi feladat baba" is, és úgy döntöttem, persze Réka lányommal egyeztetve, hogy szegény szerencsétlen Lali baba is kap valami hajat.


Egyik este nekiveselkedtem hát, nem mondom, hogy jól esett, arra gondoltam, hogy az elkövetkező hét minden áldott estéjét ezzel fogom tölteni - pedig akkor már megvolt a tapasztalatom arról, hogy a hajsubázás sem egy végeláthatlan feladat, hiszen, lám, két baba haját már elkészítettem. Szóval nekiálltam és két óra alatt készen lettem vele! Hihetetlen sikerélmény volt, szép, dús, hosszú vörös haja lett.


Lali baba maga is gyönyörködött benne egy ideig a tükörben, ezt meg is örökítettem, és másnap reggel középső lányom is nagyon boldog volt. Azóta Lali már a sokadik frizuráját hordja - egy copf, két copf, egy fonat, két fonat, kiengedve....
Minden kétséget kizárva megérte tehát a munkát - de hogy miért "fázom" ennyire a babahaj készítéstől, az biztosan megérne néhány terápiás órát.... :)




2014. december 13., szombat

Csillagos mécsestartó


Egy héttel Szent Miklós napja után, Luca napján osztom meg veletek azt a leírást, amely a csillagos mécsestartó elkészítését tartalmazza. A neten is megtalálható, én Thomas Berger Karácsonyi kézműveskönyvéből tanultam. Luca napján nálunk leginkább a boszorkányoktól félnek: ezen a napon kezdték el készíteni Luca székét, minden nap egyetlen műveletet volt szabad végezni rajta, de Karácsonyra el kellett készülnie. Aki a széket bevitte az éjféli misére és ráállt, az megláthatta a boszorkányokat.


A Gergely naptár bevezetése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja - éppen emiatt félhettek ezen a napon leginkább őseink a boszorkányoktól. Tőlünk északra azonban, a Skandináv országokban Luca napja a fény ünnepe és lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk.


A mécsestartó készülhet teljesen mezei (színes) vagy pausz papírból - az előbbivel sokkal könnyebben és percízebben lehet dolgozni, utóbbi azonban mutatósabb.


A mécsestartó tizenegy ötszögből áll, ezt a tizenegy egyforma méretű ötszöget kell első lépésként kivágnunk - én hat cm oldalhosszúságú ötszögekkel dolgoztam. Ezek után megkeressük az ötszögek valamennyi oldalán az oldalfelező pontot, ezeket összekötjük - így egy kisebb ötszöget kapunk.


A kisebb ötszögek oldalai mentén vonalzó segítségével felhajtjuk a nagyobb ötszögek sarkait. Az ötszögeket ezeknél a felhajtott sarkoknál kell összeragasztanunk úgy, hogy a kisebb ötszögek oldalai egymás mellé kerüljenek.


Az egyik ötszög adja a mécsestartó talpát, ennek oldalaihoz ragasztunk öt másik ötszöget - ez a mécsestartó alsó része.


A felső rész további öt darab ötszögből áll, ezeknek felső sarkait, melyek a mécses feletti lyukat ölelik körbe, lehajtjuk és leragasztjuk.



A felső rész egymáshoz ragasztott ötszögeit aztán az alsó rész ötszögeihez ragasztjuk - ez a legmacerásabb rész, ha pontatlanok voltunk, legkésőbb ekkor kiderül.... :)
Alternatívaként készíthetjük a mécsestartót talp nélkül is, így csak tíz ötszögre lesz szükségünk, ilyenkor az asztalon égő mécsesre egyszerűen csak rátesszük a mécsestartót.


Mikor a mécsest meggyújtjuk, a mécsestartó mindegyik oldalán egy ötágú csillag válik láthatóvá.


Örömteli mécsestartó-készítést kívánok mindenkinek - a második adventi hét művészeti munkájának jegyében!

2014. december 11., csütörtök

Krétarajzok

Amióta az eszemet tudom, etetjük a madarakat. Ebben nem én viszem a pálmát, hanem a férjem, aki egyébként a család kertésze és növénygondozója is - én ezeken a területeken nagyon rossz vagyok. Már az előző lakásunkban is volt a gyerekszoba ablakában egy madáretető, ebben a lakásban, ahol már lassan három és fél éve lakunk, egy fenyő áll a gyerekszoba ablakai előtt, azon van már két, azaz két darab madáretetőnk is - az egyik kifejezetten a rigóknak, akik nem magevők, ezért inkább gyümölcsöt kapnak, a másik a többieknek, akik közül leginkább a széncinkék képviseltetik magukat. 

Minden reggel külön program a reggeliző madarak megtekintése 5-10 percben és azt is megállapítottuk már, hogy van vagy ötféle madarunk. Az ősz elején egy hatalmas szajkónk is volt, de csak egyetlen egyszer látogatott meg minket, magába, vagyis a "pofazacskójába" tömött egy egész cinkegömböt - persze szétdarabolva -, majd elrepült.

Úgy gondoltam, hogy én azzal tudok hozzájárulni az ügyhöz, ha szépen egymás után lerajzolom azokat a madarakat, amelyek hozzánk járnak "reggelizni" és a rajzokat kitesszük a gyerekszoba falára. Ezen a héten - a második adventi hét a művészi munka jegyében zajlik, ha olvastátok az előző bejegyzést :) -, szóval ezen a héten elkészítettem a széncinke és a feketerigó rajzát.

Talán a gyerekszobának is jót tesznek majd ezek a rajzok, illetve nekem is jó gyakorlás, mert amióta vége van az osztálytanító képzésnek - szeptemberben záróvizsgáztam - nagyon keveset rajzolok.
A legnagyobb segítség a rajzolásban az ugyancsak a tanárképzésen megismert Rajzolás a természet könyvéből című kiadvány - a legfontosabb üzenete egy mondatban: ne kontúrokban gondolkodjunk, ne a körvonalakat akarjuk megragadni, hanem a színfoltokat. Ez nem csak segít minket valósághű rajzok készítésében, hanem azért is fontos, mert a világban a vonal, mint olyan, nem létezik, absztrakció csupán, színfoltok vesznek bennünket körül, nem pedig "beszínezett" körvonalak. Ha lesz energiám, egyszer ezt bővebben is ki fogom fejteni, mert a záródolgozatom témája éppen a waldorf iskolákban folyó rajz-, festés- és agyagozástanítás volt.

A rajzolás eszköze nálunk kétféle lehet, az egyik a waldorf óvodákból, iskolákból jól ismert méhviaszkréta, a másik egy anyukám által felfedezett ceruza - Stabilo Woody - , ami valójában kréta, a vastagsága pedig kb. 1,5 cm, így kisgyerekkézbe is nyugodt szívvel adható.

Míg a madarak készültek, a nagyok pedig óvodában játszottak, legkisebbik mesterem is teljes gőzzel dolgozott.


2014. december 7., vasárnap

Horgolt harisnyák


Már nagyon régen rátaláltam erre az ötletre, idén jutottam el odáig, hogy megvalósítsam. Végtelenül egyszerű, gyorsan elkészül, variálható. Ha 24 darabot horgolunk belőle, akkor akár adventi kalendáriumként is működhet.


Én mindössze ötöt készítettem a nappalink ablakába, variáltam a színeket, méreteket, amolyen Szent Miklós hívogatóként, családunk minden egyes tagjának.


A fotók - tekintve, hogy már felakasztva, az ablakban készültek, világos háttérrel... - szóval a fotók botrányosak, a teljes view-ból kizárólag vállalhatatlan képek készültek, egyet felteszek mutatóba, de nem sokat ér, hiszen konkrétan semmi, de semmi nem látszik a harisnyákból... Ilyenkor szokott eszembe jutni Patrícia egyik évekkel ezelőtt olvasott mondata, ami valahogy így hangzott: vannak dolgok, amikben képtelen vagyok fejlődni, az egyik ilyen a fotózás. Hát valahogy így érzem most én is....


A Léleknaptár Advent második hetére a következőket írja:

Lényem mélységeiben megszólal
a titokzatos világi Szó,
mely saját megnyilvánulására irányul:
Saját munkáját szellemi fényem
céljával tölti meg,
így áldozva fel önmagát rajtam keresztül.


Korábban a Karácsonyt megelőző várakozás hossza ugyanúgy hat hét volt, mint a Húsvétot megelőző nagyböjté. Ez mára már négy hétre apadt, mind a négy hétnek megvannak azonban a maga erényei, amiket gyakorolnunk érdemes. A négy hét erényei az ember négy lénytagját fenyegető veszélyekhez kapcsolódnak. A fizikai testre leselkedő veszély a hazugság - így az első héten az igazságosság és az elnézés kap hangsúlyt. Az étertestet az ösztönök túltengése fenyegetheti - így a második héten a mértékletességre és a művészi alkotásra koncentrálhatunk. Az asztráltestet a félelem sodorhatja veszélybe - a harmadik hét erényei ezért a bátorság és a szelídség. Végül az Ént a szellemi világgal való kapcsolatvesztés veszélyeztetheti - az utolsó hét erénye éppen ezért a kapcsolatépítés azzal a világgal, ahonnan származunk.
Karácsonykor a születésre készülünk, arra várunk, hogy valaki megszülessen - éppen akkor készülünk erre, amikor odakint a legnagyobb a sötétség és a hideg. A természet arra ösztönöz, hogy saját magunk teremtsünk fényt és meleget, miközben minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk, hogy az, akit várunk, idetaláljon.

A fenti gondolatokat Szentkúti Márta előadásain készült jegyzeteimből mazsoláztam, melyeket az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának waldorf tanárképzésén készítettem.

Mindenkinek örömteli várakozást és készülődést kívánok!