2014. január 19., vasárnap

Árnyjáték otthonra

Valahol az interneten jött velem szembe az ötlet - sajnos már nem emlékszem pontosan, hogy hol -, de ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy ilyen fogok csinálni. A két ünnep között jutottam el oda, hogy egy kiürített cipős dobozból, egy A4-es méretű pauszpapírból, néhány hurkapálcikából és papírfigurából elkészítsem ezt a kis "árnybábszínházat."
Az öt és fél évesnél elképesztő sikere volt, egymás után többször el kellett mesélnem mindkét mesét, amihez most bábokat készítettem - az ünnepkörnek megfelelően az egyik mese Jézus születéséről szólt, a blogon is olvasható Elindult Mária... kezdetű dalra, a másik pedig a Három királyok története, ahogy Jakob Streit Karácsonyi legendák című könyvében olvasható.

A három és fél évesnél, valamint a másfél évesnél - várható volt - inkább az volt az érdekes, hogy hogyan világít a diavetítő a cipős doboz mögött, de rövid időre még a legkisebbet is lekötötte. Az árnyjáték háttérfényének a diavetítő egyébként egy kicsit erős, érdemes valamivel gyengébb fényt használni, egy egyszerű lámpát mondjuk.
A bábok, szerintem, minél egyszerűbbek, annál jobbak és annál látványosabbak, érdemes egy-egy jellemző vonást kiválasztani, kicsit felerősíteni és a mese vagy dal szövegével együtt a gyerekek számára egészen biztosan egyértelmű lesz, hogy kiről van szó.

2014. január 5., vasárnap

Babaház házilag

Az idei - illetve már a tavalyi - karácsony legkomolyabb ajándéka ez a babaház volt, melyet a két nagyobbik lányunk kapott.
Bő fél évvel ezelőtt kezdtem el böngészni a babaházak között, hiszen Zita tavaly nyáron töltötte be az ötödik életévét, és olyan sok helyen - például anno Orth Magda babavarró csoportjában is - hallottam, hogy ezek a tíz centi körüli babaházba való babák nem valók kisebb gyerekek kezébe. Zita azóta öt és fél éves lett és igaz ugyan, hogy Réka csak tavasszal lesz négy, de mivel egy ilyen babaházból egy dukál egy családban, még akkor is, ha ott történesen három lány él, és mivel ők ketten folyamatosan együtt játszanak, arra gondoltam, hogy talán belefér, ha a két lány ezt kapja közös ajándékként a nagyszüleitől, illetve a család összes többi tagjától.

Szóval találtam néhány használhatónak tűnő képet kiindulás gyanánt - egyet Soulemama blogján, ami inkább "állatház", egy hasonló, igazán "waldorfos jellegűt", de már inkább babaházat egy kanadai oldalon, és többféle változatot a Growing a Green Family honlapon. Saját készítésű babaházat szerettem volna, de én képtelen lettem volna ezt elkészíteni, így a gyerekek nagypapájához fordultam segítségért, aki valódi ezermester, elképesztő dolgokat készített már és ráadásul még azt is állítja, hogy élvezi! :) Ő átböngészte a tőlem kapott forrásokat, maga is kutakodott a neten és végül a Growing a Green Family oldalon található egyik házra - a honlapon cherry wood dollhouse néven fut - mondta azt, hogy vállalja. Az eredmény az eredetinél egy sokkal szebb, sokkal csinosabb házikó lett.

Közben azon törtem a fejem, hogy a bútorokat hogyan fogjuk megoldani, mert azt embertelen nagy munkának tartottam volna házilag elkészíttetni bárkivel is, de szerencsére a nagymama ráakadt egy olyan játékcsaládra, melynek fából készült egyszerű, kedves bababútoraik vannak. A céget különösebben nem akarom reklámozni, de azért készítettem jó néhány fotót a bútorokkal is.


A házat ezek után ezeknek a bútoroknak a méreteihez mérten tervezte meg a nagypapa, én pedig időközben a naaaagycsalád minden tagjával - nagynénik, nagybácsik, dédik, stb. - lebeszéltem, hogy minden más ajándék helyett szálljanak bele a babaházi bútorokba. Így történt hát, hogy a babaház egy nagy családi projekt lett a két lánynak: nagypapától sk kapták a házat - persze nagymama segítsége is benne van rendesen -, benne egy négytagú családot, és a különböző helyiségek bútorait egy-egy családtagtól: déditől a fürdőszobát, nagybácsitól a nappalit, stb. stb.


Ennek köszönhetően idén egyikőjük sem kapott felesleges, hasznavehetetlen, vagy bennünk ellenérzéseket keltő ajándékokat, amik rövid időn belül a pincébe, onnan meg szeretetszolgálatok adománygyűjtő konténereibe kerülnek. Jó lenne, ha minden évben ki tudnék találni valami hasonló "nagy projektet", egy közös ajándékot a teljes családtól, sokkal hasznosabbnak tartanám, mint a sok kis felesleges dolgot, ami óhatatlanul becsúszik annak ellenére, hogy szinte mindenkivel meg tudjuk beszélni, hogy milyen ajándékot ne vegyen a gyerekeknek.


A házzal kapcsolatban két apróságra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a ház "padlásterében" található "szatyorfül", ami lehetővé teszi - súlyából adódóan természetesen csak egy felnőtt számára -, hogy bármikor egyszerűen felemelhesse a házat.
A másik a ház tetejének rögzítési módja. A háztető két oldalán található vékony kis lécecske meglehetősen komoly csavarokat takar, amelyek azért kerültek beépítésre, hogy a ház azt is kibírja, ha a gyerekek apukája ráül a tetejére. Ez persze ritkán fordul elő, de a gyerekek már annál inkább felmásznak a tetőre, ami így gond nélkül elbírja őket.
Hálás vagyok, hogy a gyerekek nagyszülei partnerek voltak ennek az ajándéknak a megteremtésében és közel három hónapon keresztül agyaltak, terveztek, gondolkoztak és dolgoztak azon, hogy minél szebb és jobb babaház készüljön, köszönet nekik!!!!