2013. október 11., péntek

A piros kabát kalandja

- Huj...huj.... - Matyiék ablaka alatt fütyült, dudált a szél, és a kertben a fák nyöszörögve hajladoztak, s hullajtották a leveleiket.
- Hullanak a falevelek. Jön az ősz. - mondta Matyi.
- Ki is mosom a piros kabátodat - mondta mami -, a szélben hamarosan megszárad majd.
- Jó, legalább holnap már a piros kabátomban sétálhatok!
Mami kimosta a piros kabátot, kivitte a kertbe, két fa közé kötelet feszített, arra akasztotta.
- Huj....huj.... - fütyült a kegyetlen szél. Fölkapta a kabátkát a kötélről, s röpítette. Addig röpítette, míg a piros kabát fönnakadt egy öreg tölgyfa ágán.
- Látogatóba jöttél hozzám? - kérdezte az öreg tölgyfa.
- Nem hiszem - mondta piros kabát -, úgy történt, hogy éppen ide fújt a szél. De szeretnék visszamenni Matyiék kertjébe.
- Majd csak érted jön valaki - suttogott az öreg tölgyfa.
De a piros kabátkáért nem jött senki; sem Matyi, sem mami nem tudta, hogy elvitte a szél. A piros kabát sírdogálni kezdett, nagyon vágyódott Matyi után.
Egyszer csak hallja ám:
- Muuuú... muuuú... - S a tölgyfa alá állt egy pirostarka tehénke.
- Vegyél le, tehénke - kérlelte a piros kabát -, vegyél le a tölgyfáról, és vigyél haza Matyiék kertjébe!
A pirostarka tehénke szarva nem ért föl a piros kabátkáig.
- Bee... beee... -A tölgyfa alá állt egy fehér szőrű bárányka.
- Vegyél le, bárányka - kérte a piros kabát -, vegyél le a tölgyfáról, és vigyél haza Matyiék kertjébe!
De a fehér szőrű bárányka nem tudott felugrani a piros kabátkáig.
- Nyihihihi... - nyerített egy fekete lovacska, és a tölgyfa alá állt.
A piros kabát sírva kérte:
- Vegyél le, lovacska, és vigyél haza Matyiék kertjébe!
De a fekete lovacska hiába ágaskodott, nem érte föl a piros kabátot.
- Csip-csirip - csiripelte egy színes tollú madárka, és a tölgyfa ágára szállt.
- Éppen téged vártalak! - örvendezett a piros kabátka. - Végy a csőrödbe, és vigyél haza Matyiék kertjébe!
A madárka a csőrébe kapta a piros kabátot, de a szél kitépte a csőréből, és röpítette, röpítette, vitte árkon-bokron át, s egyszer csak szépen letette Matyiék házának küszöbére.
Matyi kinyitotta az ajtót, és azt mondta:
- Nézd csak, mami, a szél már meg is szárította a piros kabátomat, és idehozta a küszöbre!



(Angol mese, átdolgozta Bartócz Ilona)


A tölgyfát, amelyre Matyi piros kabátját a szél fújta, papírzacskóból készítettem, a leírást hozzá ITT találjátok. Évszakasztalra kiváló ötlet!