2013. július 3., szerda

Konyhai törlőrongy házilag

Vagy hát minek is nevezzem, mert hogy az angol nyelvű mintákban dishcloth-ként fut, de a konyharuha nekem a nagyméretű, száraz konyharuhát jelenti, ezek pedig nem azok, hanem inkább a rongynak, vagy törlőszivacsnak nevezhető eszközök házi készítésű testvérei.
Mert hogy ezek a négyzet formájú lapos szivacsok, rongyok, amelyeket a különböző boltokban kapni lehet, praktikusak ugyan, de néhány nap alatt be is büdösödnek és el is koszolódnak. Miután legnagyobbik lányom rendszeresen közölte velem, hogy vigyem előle azt a büdös szivacsot, amivel letöröltem az asztalt, mert az egész asztal bűzlik tőle, életem párja is elmondta, hogy ő bizony annyira utálta gyerekkorában ezeket a szivacsokat, hogy amikor elköltözött otthonról a kis legénylakásába, soha nem vett ilyeneket. Ezek után cselekednem kellett, és mivel az elmúlt hónapokban több ilyen törlőrongy kötés-, illetve horgolásmintája is szembe jött velem az interneten, elkezdtem egy kicsit utánajárni.
Pamut fonalakból horgoltam a rongyokat, hogy ha kell, akkor tényleg akár naponta lehessen őket cserélni és csak egyszerűen bedobni a mosógépbe. Kétféle színt választottam, lilát és mustársárgát, mert ilyen színűek a jelenlegi konyharuháink.
A legjobban ez a minta tetszett, ráadásul ezzel egy olyan pálcát is gyakorolhattam, amit korábban nem: a fél egyráhajtásos pálcát. Aztán ezt a mintát variálgattam más színből hozzá horgolt szegéllyel, majd amikor már kissé unalmassá vált - több rongy készült, mint amennyit fotóztam -, akkor áttértem erre a mintára, ami valójában nem egy konkrét darab mintája, hanem azt mutatja meg, hogyan kell cikk-cakk alakban, hullámban horgolni.
Ezekben a saját készítésű rongyokban nem csupán az jó, hogy akár naponta moshatóak, így nem is büdösek és nem is lesznek mindenféle bacik és egyebek telephelyei, hanem az is, hogy mivel mostantól mellőzöm eldobható változatukat, még azért is tettem, hogy valamivel kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk.
Fonal: Steinbach Capri, 70-es és 36-os színkód
Horgolótű: 3-as

2013. július 1., hétfő

Születésnapi mese

Zita ötödik születésnapjára - saját kérésére - "évszakos mesét" kapott, méghozzá rímekbe szedve.


Gyertyaszentelő napján előbújik barlangjából a medve,
S ha meglátja árnyékát, visszaballag dideregve,
De ha borult eget talál,
Itt a tavasz, mit várva vár.


Ha kibújt a hóvirág és langy az idő,
A fák ágain ezer rügy bújik elő.
Szekrénybe kerül kesztyű, sapka, télikabát,
Hívja a gyereket az erdő, mező, várja a világ!



Közeleg a Húsvét, a kertben tojásokat keress!
Itt járt a nyúl, ki ajándékot hozni se rest.
Virágok mindenfelé, és zöldbe öltözött fák,
A nyár közeleg, nyár, a legjobb barát!



Piros Pünkösd rózsái díszítik a kerteket,
A nyár hosszú napjai melengetik testemet, lelkemet.
Kezdődik a vakáció, ovi, suli bezár,
Zita szülinapja minket már a Balatonnál talál.



Érik a meggy, barack és cseresznye,
Édes gyümölccsel tömjük magunkat degeszre,
Rövidülnek a napok, rozsdás szeptember közeleg,
A fecskék vándorló hadai díszítik az eget.


Újra zsibongással teli az óvoda,
Újbúzából kenyeret sütni menj oda!
Amíg a két szegény legény szántani menne,
A liszt az élesztővel dagadtra kelne.


Borongós az őszi idő, közeleg a köd és fagy,
De Márton lámpásával a szívedbe erőt ad,
Erőt, bátorságot, fényt és hitet,
Hogy egyszer újra meleg lesz, ha elmúlik a hideg.


Advent a jó hírrel biztat, hogy mindjárt itt a Karácsony,
Oly' hamar eljő’, hogy kibírjuk féllábon.
Minden csupa fehér, csupa hideg, csupa hó,
Hamarosan itt az új év, jaj de jó!


Boldog születésnapot, kicsi Zita!