2013. április 14., vasárnap

Variációk nemezelt tojásra II.

Avagy: jövőre még kiforrhat....
A héten tudtam befejezni azokat a nemezelt tojásokat, amiket mindenféle tojásforma segédlet nélkül a két kis kezemmel igyekeztem tojásformájúra nemezelni - a korábbi, papír alapú próbálkozást lásd itt.
Egyszerű szappannemezeléssel készültek, először festetlen kártolt gyapjú alapot készítettem, majd erre került rá egy színes alap, ugyancsak gyapjúból. erre pedig a minták már selyemgyapjúból készült mesegyapjúból.
A nemezelés életem párjának annyira megtetszett, hogy a három tojás közül az egyiket - a sötét színűt - ő nemezelte, valamint egy másikat - a szívecskéset - pedig ő díszítette.
A tojásformával elégedett vagyok, a díszítéssel még koránt sem, amolyan első kísérletnek mondanám, amit jövő Húsvétig még éppen egy éven át tökéletesíthetek, hogy ilyenek legyen..... :))

A Gyors és ötletes nemezelés c. kiadványban további ötletként hungarocell alapú nemezelt tojás is szerepel. Itt egyszerűen tűnemezeléssel ránemezeli a gyapjút a hungarocellre - úgy, hogy a hungarocellbe is beleszúrja a tűt -, ezt azonban - maradva a természetes alapanyagoknál, hisz' a korábbi próbálkozásnál éppen ezért használtam papírtojást - nem fogom kipróbálni.

2013. április 3., szerda

Szivárványspirál horgolt figurákból

Biztosan többen ismeritek a szivárványspirált - angolul angel mobile-nak hívják: egy karikára többnyire hét vagy tizenkét, selyemkendőből készített figurát akasztanak spirál-szerű formában. Egyik ismerősünknél láttam először olyan spirált, ahol nem selyemkendők alkották a figurákat, hanem mesegyapjúból készített alakok, és nagyon megtetszett, hogy ez az "angyal mobil" másból is elkészíthető. Arra gondoltam, hogy kötött vagy horgolt figurákkal is meg lehet csinálni. Még decemberben választottam is egy fonalat, aminek hét színét szemeltem ki áldozatul. De a gombolyagok csak álltak a fonalas kosárban, sehogy sem akart elindulni a dolog. Aztán január közepén egyik reggel kaptam egy telefont, miszerint aznap nem lesz ovi, mert kigyulladt valami főkapcsoló és hát tűz is volt és füst is volt...
Az ovimentes napból aztán két hét lett - a hibás elektromos főkapcsoló által okozott szikra ugyan nem gyújtotta fel az óvodát, de leolvasztotta a főkapcsoló műanyag dobozát, melynek füstje az éjszaka leple alatt szétterjedt az oviban, hogy aztán korma mindent, de tényleg mindent ellepjen. Ennek az állapotnak a felszámolása tartott két hétig. Ez alatt a két hét alatt pedig megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nekiállok ennek a szivárványspirál-angyal mobilnak és az ovinak fogom elkészíteni, mert egyrészt nem volt  ilyen eddig az óvodában, másrészt egyre csak azt éreztem, hogy valamilyen úton módon meg kéne emlékezni arról, hogy odafent nagyon vigyáztak ránk azon az éjszakán, amikor az éjjel kigyulladt főkapcsoló tüze magától kialudt, ennek köszönhetően pedig nem égett le az óvoda.

A szivárványnak és a spirálformának is megvan a maga jelentése a waldorf pedagógiában.
"Rudolf Steiner többször is beszélt előadásaiban a szivárványról, s egy helyütt azt mondja, hogy az ember olyan, mint a szivárvány, mint a szivárvány színeiből összeálló fény: még az ember lényének hét részét, úgynevezett hét lénytagját is összefüggésbe hozza a szivárvány hét színével: a vöröstől az ibolyakékig, a fizikai testtől a szellememberig. Rudolf Steiner ezt a gondolatot úgy folytatja, hogy mindkettő, mármint a szivárvány és az ember is olyan, mint egy híd, amely összeköti az eget és a földet, az isteni-szellemi világot és a földi-fizikai világot. Ennek a „szivárványembernek” vagy „emberszivárványnak” a hét része, hét lénytagja mint a színek lényei jelennek meg előttünk ezen a képen: ezek a színek, ezek a színlények a fény/ember tettei, tettei és szenvedései." - írja Korcsog Balázs a Novalis folyóirat oldalain.
A spirál forma az ősi, rendteremtő motívum, amikor a széteső, széthulló erők egyetlen pontba, a spirál középpontjába koncentrálódnak, sűrűsödnek. Ezt élik át a kicsik - akár az óvodában, akár az iskola alsóbb osztályaiban, amikor a ritmikus rész ők maguk is rendeződnek, minden tekintetben megérkeznek oda, ahol fizikai értelemben vannak, és a csoportból, osztályból egy együtt mozgó, együtt dolgozó, együtt tanuló közösség lesz, koncentrált figyelemmel, jelenléttel.
Ugyanakkor a waldorf iskolákban zajló tanítást akár egy emelkedő spirálhoz is hasonlíthatjuk, hiszen az epochális rendszerben a főoktatás két órája alatt lehetősége van a tanítónak arra, hogy több oldalról, több szemszögből közelítsen a téma felé, hogy többféle tevékenységet is folytassanak a témához kapcsolódóan.

És akkor most következzék a hogyan készült fejezet.

Néhány hete találkoztam ezzel a tutoriallal, ami túl sok információt nem ad a spirál elkészítéséhez, hiszen az sem első, sem sokadik ránézésre nem tűnik bonyolultnak, néhány mankót azért adott, ez a leírás jelentette tehát számomra a kiindulópontot.

Baby Bamboo fonalat választottam alapanyagul, mégpedig azért, mert ennek a fonalnak, amellett, hogy gyönyörű színei vannak, van egy egészen visszafogott fémes csillogása is, ami számomra a selyemkendőket idézi - hogy ez a csillogás átjön-e a fényképeken, abban kételkedem, de aki találkozott már ezzel a fonallal élőben, talán nem cáfol meg.
Hét színt választottam tehát ebből a fonalból, 3-as horgolótűvel dolgoztam.

A fejek horgolását 3 láncszemmel kezdtem, amikből kört horgoltam egy hamispálcával, a következő sorba 6 rp-t horgoltam, majd a hatos szaporítási szabálynak megfelelően 30 rövidpálcára szaporítottam: a következő sorban minden szembe horgoltam 2 rp-t, így 12rp-t kaptam, az ezt következő sorban minden második rp-be horgoltam 2 rp-t, így 18 rp-t kaptam, stb. Amikor elértem a 30 rp-t, akkor a fenti szabálynak megfelelően fogyasztani kezdtem. Mielőtt teljesen bezártam volna a fejet - tulajdonképpen egy gömböt, vagy labdát -, megtöltöttem kártolt gyapjúval.
Ezek után a bezáró pálcától számított 3. sorba hurkoltam a fonalat, hogy a figurának némi nyaka is legyen, majd szépen horgolni kezdtem spirál formában úgy, hogy minden hatodik szembe 2 rp-t horgoltam. Amikor elértem a 45 rp-t, akkor egy kis díszítést készítettem a figura aljára a következő képpen: 3 lsz-t horgoltam, amit egy rp-t kihagyva a második rp-be horgoltam egy hamispálca segítségével. Majd újabb 3lsz, újabb hp a második rp-be - és így tovább, míg körbe nem értem.

Mikor mind a hét figurával elkészültem, elővettem az arany színű cérnámat és hét különböző hosszúságú darabot vágtam belőle. Mivel az én angyalaim feje nagyjából 4 cm átmérőjű, az aranyszálak 4-4 cm-rel lettek egyre hosszabbak, mert úgy gondoltam, az az optimális, ha a soron következő angyal feje nagyjából az előző angyal nyakával van egyforma magasságban. Az első angyalt 10 cm-re akartam lelógatni a karikától, a második angyal így 14 cm-re, a harmadik 18 cm-ra, a negyedik 22 cm-re, stb. kerültek a karikától. De mivel duplán vettem a szálakat - ez látszik is, ahogy a tűbe fűztem - a karikától meghatározott távolság kétszeresét vágtam le a cérnából, majd egyenként mindegyiket átfűztem az angyalok fejebúbján.

Azért használtam dupla szálat, hogy a figurákat a legegyszerűbb, áthurkolásos módszerrel tudjam rögzíteni a karikán. Az angyalok elhelyezése során fontos a színek sorrendje: a három alapszín közé kell elhelyezni az alapszínekből kikevert színeket: a piros után nálam a narancs és a rózsaszín következik, majd a sárga, mint második alapszín, ezt követi a zöld, majd harmadik alapszínként a kék és végül a lila - és akkor most ki is derült, hogy a képek egyáltalán nem lettek színhelyesek....
Nekem ezúttal nem sikerült sem fa, sem bambusz karikát vásárolnom, ezért jobb híján vettem egy fémkarikát, amit rafiával vontam be. Az aranyszínű cérnából három 80 cm hosszú szálat vágtam. Ezeket félbehajtottam és ugyancsak az áthurkolásos módszerrel elhelyeztem azokat a karikán, egymástól egyforma távolságban. Ez az egyforma távolság elég fontos, hogy a karika stabil legyen. Miután szorosra húztam mindhárom szál hurkát, hogy nem tudjanak elmozdulni, lefektettem a karikát az asztalra és a három szálat egy csomóban összekötöttem úgy, hogy a csomó a karika közepe fölé kerüljön. Az első csomó fölé nagyjából öt cm-re egy újabb csomót kötöttem, ennek segítségével lehet majd felakasztani az angyal mobilt.

Végső lépésként a karikára hurkoltam a figurákat.

Fonal: Baby Bamboo, hét különböző árnyalatban
Horgolótű: 3-as

2013. április 1., hétfő

Húsvéti menü


Elég nagyképűen hangzik az idei, Húsvétkor fogyasztott étkeinket menünek nevezni, a tavalyi Karácsony és az idei Húsvét ugyanis azt mutatja, hogy három gyerekkel egyelőre még nem vagyok a konyha ura az ünnepek idején...
Ennek megfelelően nem is volt semmi különös főétel az asztalon ezen a hétvégén - ma például sóskát ettünk mi felnőttek, a gyerekek pedig paradicsomos vöröslencsét -, de az egyik drogérialánc ingyenes magazinjában találtam két olyan receptet, amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni.
Az egyik egy fonott kalács recept, a kalácsot tegnap sütöttük a gyerekekkel - Zita és Réka is kapott egy-egy kisebb darabot, hogy gyúrhassák, szaggathassák kedvükre. A kalácsot a ma délutáni vendégség alkalmával szeltük meg, gyakorlatilag az egész elfogyott, nagyon jól sikerült.

Hozzávalók:
500 gramm liszt
1 csomag száraz élesztő
250 gramm tejszín
80 gramm cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
2 tojás
1 tojásfehérje - a sárgáját használjuk a kalács megkenéséhez!


Összekeverjük a lisztet az élesztővel, hozzáadjuk az előtte fellangyosított tejszínt, majd a többi hozzávalót. Kézi mixerrel, a dagasztólapáttal bő egy percig dolgozzuk simára a legalacsonyabb fokozaton, majd további négy percig a legmagasabb fokozaton. A kikevert tésztát duplájára kelesztjük.
Ha megkelt, megszórjuk kevés liszttel, gyorsan átgyúrjuk. Három részre osztjuk és hosszúkás hengereket készítünk belőlük, majd a három "hengerből" elkészítjük a fonatot és tepsire rakjuk. A tojássárgájához egy evőkanál tejet - én rizstejet tettem - teszünk, megkenjük vele a kalácsot és ismét kelni hagyjuk addig, amíg látványosan nagyobb nem lesz.
Ezek után 180 fokon 30-40 perc alatt aranybarnára sütjük.
(Az eredeti recept jégcukrot is ír: ezzel kel megszórni a kalácsot, mielőtt a sütőbe tesszük - nálunk ez elmaradt.)

A másik recept alapja az egyik nagy tavaszi kedvencem, a medvehagyma. A recept eredetileg vízben kifőtt tésztával készül - amolyan ravioli-féleség -, de én ma délután leveles tésztában, sütőben sütve kínáltam, ennek is nagy sikere volt. Ide az eredeti receptet írom.



Hozzávalók a tésztához:
250 gramm rozsliszt
100 gramm búzaliszt
5 evőkanál víz
2 tojás
2 evőkanál olívaolaj

Hozzávalók a töltelékhez:
250 gramm medvehagyma
1 vöröshagyma
3 evőkanál vaj
1 evőkanál liszt
250 gramm ricotta
4 evőkanál tejszín
só, bors, szerecsendió


A tésztához összekeverjük a hozzávalókat, összegyúrjuk, ha szükséges, kis vizet adunk hozzá, majd fóliába csomagoljuk és 20 percig pihentetjük.
A töltelékhez lecsöpögtetjük a medvehagymást és durvára aprítjuk. A vöröshagymát felkockázzuk és vajon egy kevés liszttel üvegesre pároljuk. A ricottát összekeverjük a tejszínnel, hozzáadjuk a medvehagymát és a hagymát, ízlés szerint fűszerezzük.
A tésztát két mm vastagságúra nyújtjuk és tíz cm átmérőjű köröket szaggatunk belőle. A tölteléket a  körök közepére tesszük, a körök széleit megnedvesítjük és félhold alakúra hajtjuk. Végül a peremüket villával megszurkáljuk.
A tésztát hat-nyolc percig sós vízben főzzük, majd szűrés után forró vajban megforgatjuk és ízlés szerint szerecsendióval és sóval ízesítjük.


A receptek forrása: DM Active Beauty magazin 2013 Húsvét