2013. január 25., péntek

Téli menünk és az umami

Fotó INNEN.
Ezt a bejegyzést életem párjának ajánlom, két okból is.
Egyrészt ő fedezte fel – munkatársai révén – a Kétkerétkem névre hallgató ételszállító kisvállalkozást, amely azon kívül, hogy állítólag – Gergő és munkatársai szerint– nagyon finom ételeket készít, minden napra kínál a húsos fogás mellé egy vegetáriánus alternatívát is. Ezen kívül az ételeket kizárólag biciklis futárokkal szállíttatják, valamint az ételek kiszállítására szolgáló dobozokat, edényeket újrahasznosítják: az első rendelésnél ki kell fizetni egy 200.- Ft-os betétdíjat, a következő rendelésnél pedig odaadni az előző étkezés után megmaradt, elmosogatott dobozt. Vagyis kifejezetten figyelnek a környezetvédelemre – se légszennyezés, se szemetelés. Ezen kívül, ha az oldalon az Aktuális menüpontra kattintotok, az ételek többsége alatt a recept is elérhető. És mivel jellemzően idényzöldségekből főznek – ez még tovább növeli az irántuk érzett szimpátiámat -, az idei téli menübe többet is becsempésztem a cég kínálatából. Még a végén arra is vetemedem, hogy rendeljek tőlük egy-egy napra magunknak is! :)

Másrészről Gergő hívta fel a figyelmemet az umamira. Méghozzá annak kapcsán, hogy a gyerekeink – legalábbis a tejtermékeket már fogyasztó két nagyobbik – imádják a parmezán sajtot. Ha tehetnék, minden nap, szerintem naponta többször is, több dekányit magukba tömnének belőle. A Gergő által emlegetett umami lehet a dolog titka. Az umami nem más, mint az ötödik íz az édes, sós, savanyú és keserű mellett. Valójában egy aminosav, az L-glutamát íze, ami önállóan nem, csupán más ízmolekulákkal társulva jelentkezik, fokozva azok intenzitását. És hogy miben található meg leginkább? Hát az anyatejben! Ezen kívül a tejtermékek közül a legtöbbet a parmezánban találunk. Hogy valóban az L-glutamát anyatejet idéző íze, vagy valami más miatt, azt nem tudom, de nálunk a parmezánból sosem (lenne) elég…

Az ITT található idei téli menüsorhoz a Kétkerétkem étlapján felül elsősorban a Rongybaba konyhájából merítettem ötleteket. A tavalyi téli menüvel együtt – bár 2-3 étel ugyanaz, mint tavaly – hat hétre való ebédötletet kaphattok a Gabonamenü oldalon! Jó főzőcskézést és jó étvágyat!

2013. január 21., hétfő

Egres sapka - Vol. 2.

Zitának már készítettem egy egres sapit - erről be is számoltam.
A héten pedig elkészültem a Rékának szánt darabbal. Ezúttal a Wollknoll színátmenetes gyapjúfonalából dolgoztam, ami ugyan nem olyan pihe-puha, mint mondjuk egy Malabrigo, de nagyon szép, jó és könnyű vele kötni, és hát az ára sem olyan eget verően magas. Egyébként pedig, a Wollknoll webshopja egész egyszerűen életveszélyes....

Réka ezúttal is hajlandó volt fotózkodni, amit nem kaptam lencsevégre, hogy a sapkával - de szerencsére nem a sapkában! :) - alszik!

2013. január 13., vasárnap

Csecsemők és hét év alatti gyerekek táplálása – ahogy Rudolf Steiner ajánlja

Zsófi, 2012. december
Biztosan többen ismeritek Joan Salter The Incarnating Child című könyvét, melyben a Rudolf Steiner emberképén alapuló gyermekgondozásról olvashatunk. A szerző ápolónő, a melbourne-i Gabriel Baby Center egykori alapítója.
A könyvet majdnem két évvel ezelőtt vettem, de csak most jutottam oda, hogy beleolvassak. Nem is az elején kezdtem, hanem rögtön a tízedik fejezetnél, amely a Taking the World címet viseli és a babák hozzátáplálásáról, valamint a hét éven aluli gyermekek táplálásáról szól. Zsófi ugyanis decemberben betöltötte a hat hónapot, szerettem volna kicsit többet megtudni arról, hogy mit mond a hozzátáplálásról az antropozófia. Arra gondoltam, hogy megosztom veletek az ebben a fejezetben olvasottakat, mivel nem vagyok műfordító és nem szeretnék szerzői jogokat sem sérteni, „zanzásított” formában. Ugyanakkor Rudolf Steinertől is idézek majd, méghozzá A táplálkozásról című kötetből, amelyben címszavak alatt gyűjtötték össze Steinernek az adott táplálékra vonatkozó megjegyzéseit.
Réka, 2011.  március
A világot kétféle módon vesszük birtokba. Az egyik út a táplálkozás, amikor a föld terményeit magunkhoz vesszük, a másik út pedig azok a benyomások, impressziók, amelyeket a földön szerzünk. Amikor táplálékot adunk egy kisgyermeknek, nem csupán az ő szükségleteivel kell tisztában lennünk, hanem ismernünk kell az ételek összetevőit, az ételek „élet elemeit”, valamint azt, hogy az étel milyen hatással van a gyermek inkarnációjára. A testi és a lelki szükségletek kielégítse harmóniában kell, hogy legyen egymással, mert a testi fejlődés és a test birtokbavétele egymást kiegészítő folyamatok.
Zita, 2008. december
Az anyatej az első táplálék a gyermek számára a földön, amely a csecsemő táplálása mellett egyúttal lehetővé teszi számára azt, hogy kapcsolatban maradjon a kozmosszal. Salter arról is ír, hogy megfigyelései szerint három hónapos kor körül a csecsemők saját maguk igényelnek egyfajta rendszert a szoptatásban, amelynek kialakításában nekünk, az anyáknak is segítenünk kell. A hozzátáplálás megkezdésekor – vagyis hathónaposan – ajánlatos a szoptatások számát csökkenteni, majd 9-10 hónapos korban elhagyni azt. Ennek oka, hogy a steineri elképzelés szerint a sokáig tartó szoptatás az én-kép kialakulását késlelteti. A törzsi társadalmakban – írja Salter – azért jellemző a több éves gyerekek szoptatása, mert ott nem az egyén a fontos, hanem a csoport, a törzs, az egyén a közösségnek van alárendelve, ilyen módon nem kardinális kérdés az individuum kialakulása.

Fotó INNEN.
Gyümölcsök
A szilárd táplálékok bevezetésénél a gyümölcsöket tárgyalja elsőként, tekintve, hogy ezeket tartja egy féléves gyermek számára a legmegfelelőbb első tápláléknak. Ennek oka pedig a gyümölcs természetéből adódik: a gyümölcs fán terem, virágból, amelyet a méhek termékenyítenek meg. A méhek élete, az általuk alkotott különleges rendezettség, a méhkas Steiner szerint a „szeretet atmoszféráján” alapszik. Ez az „állati lélek” (soul, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy az állatok asztrálteste) az, ami közvetve megjelenik a gyümölcsfa virágában is, így az abból születő gyümölcs sokkal több, mint egy adag ásványi anyag, vitamin és egyebek. A csonthéjas gyümölcsök mindemellett kevéssé kapcsolódnak a földhöz – figyeljük csak meg vékony szárukat, amelyen úgy lógnak, mintha ég és föld között lebegnének. Ezen természetük miatt a gyümölcsök kitűnő első tápláléknak bizonyulnak egy nemrégiben földre született, a testét éppen elfoglaló lélek számára.
A gyümölcs és a virág „Naptáplálék”, abból az időből származik, amikor a Nap még együtt volt a Földdel. A növény valamennyi termése és virága a Naphoz tartozik.” R. Steiner, 1905. 05 04.
„Az emésztőszervek felépítéséhez az embernek fehérjére van szüksége, növényi fehérjére, ahogyan az a virágokban és magában a termésben megtalálható. … A növényi termés fehérjéje építi fel a gyomrot és mindazt, amit az ember altestében táplálkozási szervként találunk.” Steiner, 1924. 07. 31.


Fotó INNEN.
Gabonák
A gyümölcsökkel szemben a gabonákat a szél termékenyíti meg, így nem rendelkeznek azzal a többlettel, amellyel a gyümölcsök – az állati „lélekkel”. A különböző gabonaféléket a különböző elemekkel való viszonyuk alapján állítja sorba. A zab a tűzhöz, a meleghez kapcsolódik, a búza a szilárd, kemény földhöz, a rozs a vízhez, az árpa pedig a levegőhöz, a fényhez. A sorrend a leginkább földhöz kapcsolódó gabonától tehát: búza, rozs, árpa, zab, rizs. A rizs „nem földi” természetű gabona, sokkal inkább kapcsolódik a vízi minőséghez és a fényhez, Steiner szerint a régi keleti életformához passzoló gabonaféle, hiszen az ókori keleten élők számára a szellemihez való kapcsolódás fontosabb volt a földi valósághoz való kötődésnél.
Ilyen módon a burgonya a rizs tökéletes ellentéte – a földben nő, nem is igazi zöldség, hanem gumó, egy családba tartozik a paradicsommal, padlizsánnal és paprikával. Angolul a „nightshades” kifejezést használják a zöldségek ezen családjára, én erre a kifejezésre a nadragulya mellett a burgonyafélék, ebszőlő, csucsorfélék kifejezéseket találtam. A burgonya tehát a nyugati világ földiességéhez, materializmusához kapcsolódik Steiner szerint.
Első gabonának a zabot javasolja – a gyermek számára oly fontos tűzzel, melegséggel való kapcsolata miatt.
A szénhidrátok különösen ahhoz járulnak hozzá, hogy mint emberek emberi formát kapjunk. Ha nem ennénk szénhidrátokat, akkor mindenféle torzulás következne be az emberi alakban. … A szénhidrátok az alakért dolgoznak, tulajdonképpen az a feladtuk, hogy a puszta formánkat alkossák meg.” Steiner, 1923. 09. 22. 

Fotó INNEN.
Zöldségek
Két csoportot különböztetünk meg: a föld felett és a föld alatt növő zöldségeket. A burgonyáról már volt szó, ide tartozik még a répa és a pasztinák. A föld felett növekvő zöldségek egy része „gyümölcs jellegű” – sütőtök, tök, cukkini, stb. – egy másik része leveles – spenót, kelbimbó, kínai kel, stb. –harmadik részük pedig virág jellegű – karfiol, brokkoli.
A zöldségek egyértelműen földi minőséget képviselnek, ennek következtében segítenek a gyermeknek abban, hogy kapcsolatot teremtsenek a földdel, de nem olyan erőszakosan, mint például a hús, a tojás vagy a gombafélék. Az általános szabály az, hogy elsőként a föld felett növő zöldségeket adjuk. Ez alól kivételt jelentenek azok a babák, akiknek fejük aránytalanul nagy a testükhöz képest, kutacsuk nagy és még 18. hónapos korukban sem zárt, ezek a gyerekek ugyanis lassan inkarnálódnak (ők az álmodozó szemű idealisták!), így számukra segítség lehet, ha földben növekvő zöldségeket kapnak. Velük ellentétben az aktív, gyorsan fejlődő, kis fejű, gyorsan záródó kutacsú gyerekeknek, akik „benne vannak mindenben”, akkor segítünk, ha inkább a föld felszíne felett termű zöldségeket adunk, hogy testük birtokbavételének folyamatát némileg lassítsuk.
A sárgarépától a fej legfelső részei erősödnek meg, tehát azok, amelyek az t okozzák, hogy az ember belsőleg erős, szilárd legyen, vagyis, hogy ne legyen fásult, elpuhult.” Steiner, 1924. 07. 21.
Ha az ember céklát eszik, rendkívül nag vágyat érez a sok gondolkodásra. … A céklától hamar jól lehet lakni, mert ami fontos benne, az egészen a fejig megy, amit a cékla teljesn áthat tevékenységgel, ha megfelelőképp feljut a fejbe. .. Kifejezetten gondolkodára késztet, ráadásul úgy, hogy maga az ember akar gondolkodni.” Steiner, 1923. 07. 18.


Fotó INNEN.
Hús, hal
Steiner az ökör és a birka megfigyelésén keresztül támasztja alá azt, hogy a hús a földhöz köti, „rögzíti” a gyermeket, ahogyan az említett állatok is kötöttséget, merevséget mutatnak. Ezért véleménye szerint hat-hét éves korig nem szabad a gyerekeket hússal táplálni, mert az élet első hat-hét évében a test az adott lélekhez és szellemhez igyekszik igazodni, formálódni, ha hússal tápláljuk, az olyan hatású, mintha egy fazekasnak megkeményedett agyagból kellene tárgyakat formálnia. Ha attól tartunk, hogy a gyermek nem jut elég fehérjéhez, akkor a második életévben adhatunk már húst, az azonban lehetőleg baromfi vagy hal legyen. Fontos azonban, hogy a húsfogyasztás, vagy annak elutasítása, felnőtt korban saját döntés kell, hogy legyen!
Azt a folyamatot, amit a növény csak egy bizonyos pontig vezet el, az állat továbbviszi, úgyhogy a tápláléknak az állat által végzett feldolgozási folyamata eddig, tart, míg a növénynél csak addig. Ezért aki húst eszik, az nem dolgozik azon a folyamaton, ami az állat, mivel ezt az állat már elvégezte helyette. Ő tehát nem fejleszt ki magában erőket, amiket viszont működtetnie kell akkor, amikor növényi élelmet vesz fel, amelyet tovább kell vinnie annál, hogy azt a növény feldolgozott.” Steiner, 1920. 03. 30.
A hústáplálék speciálisan a Földhöz láncolja az embert, földi teremtménnyé teszi, olyannyira, hogy azt mondhatjuk: amilyen mértékben áthatja valaki a szervezetét a hústáplálék hatásaival, olyan mértékben csökkenti magában azokat az erőket, amelyek segítségével egyáltalán el tudna szakadni a Földtől.” Steiner, 1913. 03. 21.


Tojás
A tojás – és ezt a húsvéti szokásokból is tudjuk – a termékenység szimbóluma. Steiner szerint azok a gyerekek, akik korán és nagyobb mennyiségben fogyasztanak tojást, korábban érnek. Az első három életévben kerüljük a tojást, utána azonban nem csak lehet, hanem Steiner által javasolt is a tojás óvatos bevezetése – heti egy vagy két tojást javasol hét éves korig.

Fotó INNEN.
Tej és méz
A tejet adó tehén ugyanúgy a földhöz kötöttséget hordozza, mint a korábban már említett ökör – ezt az információt azonban a tehéntej sokkal finomabb módon közvetíti, mint a leölt állat húsa. A tej a gyermeket nem a földhöz rögzíti, hanem finoman segíti őt az inkarnációban, a földi léte kialakításában.
Ezzel szemben a méz egy olyan táplálék, amely a földtől való eltávolodásban segít. A méz, mint élő táplálék, az idősödő ember számára ajánlott, abban a korban, amikor már a földi élet vége felé közeledünk. Így az első hét évben nem javasolt, utána azonban bevezethető.
Mindaz, ami a tejtáplálékon keresztül az emberi szervezetbe jut, arra készíti fel az embert, hogy földi teremtménnyé váljon, mert hozzáhangolja őt a Föld viszonyaihoz, de eközben mégsem bilincseli a Földhöz. Földi polgárrá teszi, de nem akadályozza meg abban, hogy az egész Naprendszer polgára is legyen.” Steiner, 1912. 03. 21.
Amíg gyermekek vagyunk, a fejből segítjük a formaképző erőket a tejfogyasztás által. Ha idősebb korban szükségünk van formaképző erőkre, akkor mézet kell ennünk, de nem nagy mennyiségben, mert csak arról van szó, hogy erőket kapjunk tőle.” Steiner, 1923. 11. 10.
Ha túl sok mézet eszünk, akkor formaképző erőink túlsúlyba kerülnek. Ilyenkor a forma merevvé válik és mindenféle betegséget kap az ember. A méz tartalmaz olyan erőket, amelyek az embernek formát, szilárdságot adnak.” Steiner, 1923. 11. 26.


Fotó INNEN.
Burgonyafélék, gombák, hüvelyesek
Steinernek egyikről sincs jó véleménye. A burgonyáról már esett szó. A burgonyafélékkel („nightshades” – nadragulya, paprika, dohány, paradicsom, padlizsán) kapcsolatban azt említi, hogy alkaloid hatású glükoziolokban gazdagok, vagyis toxikusak, tehát kifejezetten ellenjavaltak egy kisgyermek számára. A gombát ugyancsak elveti az első hét évben – részben „furcsa” szaporodási módja, részben mérgező fajtái miatt. A hüvelyesekről szintén rossz véleménnyel van, állati minőségűeknek tartja azokat – említi például a borsó csírájának formáját és magas proteintartalmát, vagy a szója csírájának vörös árnyalatát, amely a vérre emlékeztet.
A burgonyánál a gumót fogyasztjuk, ami nem igazi gyökér. A gumó minden növénynek az a része, amit a belek a legkevésbé dolgoznak fel. Megesszük tehát a burgonyát, belekerül a gyomorba, a belekbe. Itt nem történik meg azonnal a feldolgozása, hanem a vérben feldolgozatlanul megy tovább. Ahelyett, hogy felérkezve az agy megfelelő helyeihez, már finommá válna … a feldolgozásnak az agyban kell megkezdődnie. … Ilyenkor a fej nem tud rendesen gondolkodni sem, mer a gondolkodáshoz szabad erőkkel kell rendelkeznie, de ehhez az altestnek kell az emésztéshez szükséges erőit mozgósítnia. Ezért ha az ember túl sok burgonyát fogyaszt, akkor a fejét egyre jobban kikapcsolja a gondolkodásból és egyre inkább elveszíti a fej középső részével történő gondolkodás képességét, hogy azután már csak a fej elülső részével tudjon gondolkodni. De ez az elülső fejrésszel való gondolkodás, amely a sóktól függ, egyre inkább odavezet, hogy az ember materialista gondolkodású, puszta értelmi emberré válik. Az igazi szellemiséget a fej nem fogja tudni felfogni.” Steiner, 1923. 09. 22.
Az olyan növényeknél, amelyeket az asztralitás már erősen áthatott, például a hüvelyeseknél, már maga a termés is az alsó régiókban marad, nem megy fel a fejig. Ezáltal azonban az alvást és az ember fejét, amikor felébred, tompává teszik. A pitagoreusok tiszta gondolkodók akartak maradni, nem akarták az emésztéssel megzavarni a fej működését, ezért megtiltották a babevést.” Steiner, 1923. 11. 10.

Joan Salter azonban a fejezet végén megjegyzi azt is, hogy a táplálás sosem válhat fanatizmussal, sokkal fontosabb, hogy a kisgyermek együtt egyen a családdal, a család idősebb tagjaival. Javasolja azt is, hogy az egyes táplálékokat soha sem pürésítve adjuk, mert akkor szövetei roncsolódnak.


Források:
Joan Salter: The Incarnating Child, Hawthorn Press, 2010
Rudolf Steiner: A táplálkzásról, Új Mani-fest, 2007