2012. szeptember 28., péntek

Egyszerű kötött nyakmelegítő



Ahogyan arról anno be is számoltam, tavasszal egy hetet a new york-i barátnőmnél töltöttem. Még mielőtt kiutaztam volna hozzá, vettem két gombolyag fonalat – a fonalról picit később -, hogy kössek neki egy kapucnis stólát, amit az Amelie téli számában találtam: egy körben kötött sálról van szó, amihez kapucni is készül. A kapucni felénél kiderült, hogy nem elég a két gombolyag, március elejére azonban az adott színből már nem lehetett kapni a Burda boltban, rendelni pedig csupán fél kiló felett lettek volna hajlandók. Így a félig kész darabot itthon hagytam, és üres kézzel érkeztem Amerikába.


Mivel azóta sem találtam sehol sem ezt az árnyalatot, a nyáron visszabontottam az egészet és egy kapucni nélküli körben kötött sál, nyakmelegítő vagy stóla, vagy minek is nevezzem készült belőle. A hossza nagyjából 80cm, a szélessége 25cm. A fonal Schachenmayr smc Kosmos Color és igen csak érdekes. Merthogy én még ilyen fonallal nem találkoztam, ez nyilván kezdő mivoltomról tanúskodik: a fonal, amelyhez egyébként a gyártó szerint 10-12-es tűt kellene használni, néhány cenitméterenként elvékonyodik – és mindez számomra csak itthon derült ki!!! És sajnos csak nemrégiben jöttem rá, hogy a fonallal egy speciális módon kellett volna dolgozni, így. De én „normálisan” használtam, így életem egyik legrosszabb élménye volt ezzel kötni. (Egyébként én csak 8-as tűt használtam hozzá, lehet, hogy ez is baj volt, de a vastagságát tekintve egyáltalán nem fognék neki 10-es vagy még annál is vastagabb tűvel…)


A nyakmelegítő tegnap este készült el, aminek az ad aktualitást, hogy a barátnőm most itthon van, mert éppen a Nemzeti Színházban dolgozik egy darabban. Vagyis dolgozott, mert alig hogy elkészültem a kötéssel, néhány órán belül kaptam a hírt, hogy munka közben beleesett a színházi süllyesztőbe és most csigolyarepedéssel kórházban fekszik… És bár így itthon tölti az elkövetkező hónapokat – merevítőben fekve, ahelyett, hogy a jövő héten visszautazna az Államokba -, remélem mielőbb szüksége lesz majd a nyakmelegítőre!


Innen is jobbulást kívánok neked, Anikám!!!! :((

Fonal: Schaechenmayr smc Kosmos Color 00085
Tű: 8-as körkötőtű

2012. szeptember 22., szombat

Mihály-napi készülődés



Egy hét múlva ismét itt van Mihály napja, a bátorság és az erő ünnepe. Tavaly összeszedtem néhány gondolatot Szent Mihály ünnepével kapcsolatban és már akkor elhatároztam, hogy idén írok a Mihály napi cipóról.
Mihály ünnepét a gyűjtögetés és betakarítás időszaka előzi meg. Az ekkor sütött kenyér már az új búzából készül. Knecht Ruprecht blogján egy német nyelvű könyvben talált recept alapján sütött kenyeret találtam – sajnos a receptet nem osztotta meg -, a kenyeret karddal díszítette, ez utal Mihálynak a sárkánnyal folytatott harcára.
A Copywriters’ Kitchen oldalon azonban megtaláljuk Mihály aratási kenyerének receptjét is. A bejegyzés szerint a pék célja ilyenkor az, hogy olyan kenyeret süssön, amiben a lehető legtöbb különböző mag megtalálható – rizs, zab, árpa, búza – virágmézzel édesítve.
Ennek azonban némileg ellentmond az a recept, amit Thomas és Petra Berger könyvében, a Crafts through the Year címűben találtam, sárkánycipó címen. Ebben ugyanis sem magok, sem méz nem szerepel.
Íme a recept:

500 gramm liszt
2,75 dl langyos tej
½ evőkanál élesztő
50 gramm kemény vaj
csipet só
egy tojássárgája, de ez elhagyható

Futtassuk fel az élesztőt a langyos tejben, majd öntsük ezt a lisztbe úgy, hogy a liszt közepébe lyukat vájunk. Keverjük a közepétől kifelé, hogy az élesztős tej belekeveredjen a lisztbe. Ezután vágjuk a vajat egész vékony szeletekre és tegyük a tészta tetejére. Szórjuk rá a sót. Hagyjuk az egészet negyed óráig pihenni. Ha megolvadt a vaj, akkor rátehetjük a tojássárgáját. Villával keverjük a közepétől kifelé, amíg kemény, de ragadós tésztává válik. Ezután tegyük a tésztát belisztezett deszkára és dagasszuk addig, ameddig sem a kezünkhöz, sem a deszkához nem ragad. Ezután kelesszük nagyjából a kétszeresére, szobahőmérsékleten 1-2 óra, hűtőszekrényben 3 óra, vagy egy éjszaka alatt. Az a tészta, amely hidegen kelt, könnyebben formázható. Ezután tegyük sárkány-formába, takarjuk le lazán folpackkal és hagyjuk újra a kétszeresére dagadni. Kenjük be tojássárgájával összekevert vízzel vagy tejjel. 225 fokon 10 percig, majd 200 fokon további 15 percig süssük.
Forrás: Thomas and Petra Berger: Crafts through the Year, Floris Books 2001.

Az óvodánkban csütörtökönként – a rozsnapon – sütnek a gyerekek kenyeret. A tanév első két-három hetében, amikor az új ovisok még „beszoknak”, azonban elmarad a kenyérsütés, így valójában az első alkalom, amikor a gyerekek tésztát dagasztanak, gyúrnak, formáznak és sütnek, általában éppen a szeptember 29-i Mihály nap előtti hétre esik. Idén ráadásul ez a nap éppen egy szombati nap, így a waldorf óvodákban ilyenkor szokásos sárkányeregetéssel egybekötött kirándulás is éppen Mihály napján lesz.


A mi évszakasztalunkon idén egy gesztenyehéjból készült sárkány utal Mihály napjára és Szent Mihály történetére - az ötlet az Egy szegletnyi természet című könyvből származik -, de ebben az évben először a cipót is meg fogom sütni.


Ugyancsak tavaly írtam már arról, hogy a Rudolf Steiner házban csütörtökönként kisgyermek-euritmiára járhatnak az érdeklődök, ahol az euritmiázást egy közös étkezés és kézműveskedés előzi meg. Természetesen nem csak a dalok és mondókák kapcsolódnak az adott évszakhoz, hanem a kézimunkázás során készülő tárgyak is. A múlt héten – a betakarítás és gyűjtögetés jegyében – egyszerű filctarisznyákat készítettünk a gyerekeknek. A filcből kivágott körök széle mentén ollóval lyukakat vágtunk, hogy a fonalakból font pántot átbujtathassuk rajtuk. Itthon készítettem még két táskát, a Steiner házban tanultakhoz képest annyit módosítva, hogy a körforma helyett U alakot választottam, mert azt láttam, hogy a kör alakú tarisznya szájánál lehajlik a filc, illetve a pántot nem fontam, hanem egyszerű láncszemekből horgoltam.


Náluk a gyerekek már megkezdték a vadgesztenyék, makkok, botok, levelek gyűjtését, csak győzzem tarisznyakészítéssel!

2012. szeptember 10., hétfő

Oviszsák és az első nap az óvodában

Legnagyobbik lányunk megkezdte az ovit! Nem tudom, hogy tegnap este elalvás előtt ki volt izgatottabb, ő vagy a szülei, mindenesetre az első nap jól sikerült - tudom, tudom, a kezdeti lelkesedés később lankadni szokott. DE! Miután már pár hete alkudozott velünk, hogy ő csak három napot szeretne járni, meg nem lesz jó, hogy ott kell maradnia nélkülünk, itthon akar maradni ő is Zsófira vigyázni, stb. stb., nagy kő esett le a szívemről, amikor reggel Gergő, pár perccel azután, hogy "leadta" Zitát az ovban, felhívott és azt mondta, hogy gyakorlatilag egy búcsúpuszit sem kapott tőle. Zita kiválasztotta jeléül a katicát, átvette a benti cipőjét és eltűnt az oviban. És ma délután már azt is mondta, hogy már nem csak három napot szeretne járni egy héten.....
Azért persze mindez nem az égből pottyant csoda, hiszen Zita ismeri az óvodát, a termeket, a játékokat, a gyerekek egy részét és az óvónénit is. A waldorf óvodákban léteznek úgynevezett baba-mama csoportok, vagy más néven játszócsoport, az úgynevezett "kisovi", ahol a még nem óvodás korú gyerekek az édesanyjukkal, -apjukkal hetente egy délutánt az oviban töltenek. Zitával tavaly előtt a Kisember oviba jártunk ilyen csoportba, tavaly pedig a Török Sándor oviba. (Úgy emlékeztem, hogy egy évvel ezelőtt, mikor elköltöztünk, említést tettem arról, hogy ovit váltottunk, de most egész egyszerűen nem találom azt a bejegyzést.) Szóval Zita már rutinos kisovis és miután tavasszal egyértelművé vált, hogy sikerült bekerülnünk az oviba, már a június közepi, tanévzáró nyárünnepen is részt vehettünk.
A beszoktatás a tapasztalatok szerint két hetet igényel, Zita ma másfél órát töltött az óvodában, holnap már egy picivel tovább maradhat.
A múlt héten készítettem el az oviszsákot, amely nélkül -, úgy tűnik -, nem óvodás az óvodás! :) A vállfás változatot választottam, egy gyerekméretű - műanyag!!! ejnye, ejnye! :) - vállfát választottam. A zsákot a vállfa segítségével szabtam ki - a vállfa adja a hosszát és a szélességét is -, kétféle anyagból készült, hasonló mintájúak ugyan, de a külső anyag barnás tónusú, a belső rózsaszínes.
Sokat hezitáltam az összevarráson, hogy a számomra felmerült kétféle variáció közül a szebbiket, de bonyolultabbikat, vagy az egyszerűbbet, de nem olyan csinosat válasszam-e. Végül az első megoldás mellett maradtam: külön varrtam össze a külső anyagot és külön a bélést, majd utána a zsák nyakánál varrtam össze őket. A két zseb - az egyik a bugyinak, a másik a zokninak - ezután került rá a zsákra.
A hétvégi mosás után tegnap este az óvodással együtt vasaltuk ki a zsákot és pakoltuk bele a pótruhákat, hogy ma reggel büszkén vihesse be az oviba.