2012. május 28., hétfő

A székpárnák új ruhája


Három évvel ezelőtt vettünk egy asztalt és hat széket a jól ismert kék-sárga áruházban. A székekre székpárnák is kerültek, amelyek elméletileg - és persze gyakorlatilag is - moshatóak, hiszen levehetőek a párnákról.
Nálunk azonban a többszöri mosás sem segített rajtuk és bár én tudtam, hogy tiszták, azért amikor  vendégek jöttek hozzánk, rosszul éreztem magam, mikor kihúzták a széket és a gyanúsabbnál gyanúsabb eredetű foltokba kellett beleülniük.
A kék-sárga áruházban azonban ezt a székpárnát és a hozzá illő huzatot már nem lehet kapni - hiszen három éve vettük, nagyon régen volt az már! Úgyhogy párnahuzat helyett anyagot vettem a svédektől és magam varrtam huzatokat.
Az eredeti huzatba úgy lehet beletenni a párnát, hogy a huzat "alját" két részből varrták, amely részek egymásra lógnak, fedik egymást. Én azonban olyan megoldást kerestem - gondolva arra, hogy a gyanús foltok ezeken is hamarosan meg fognak jelenni és a mosás valószínűleg nem lesz sokkal eredményesebb, mint az első garnitúránál -, szóval olyan szabásmintán gondolkodtam, amely lehetővé teszi, hogy a párnákat megfordítsam.
Így olyan, mintha rögtön két garnitúra huzatot varrtam volna, ha az egyik fele moshatatlanul elkoszolódik, megfordítom és ott a másik, még szűz fele. Így némi variálás után azt a megoldást választottam, hogy a húzatok széktámla felé eső oldalát hagyom nyitva, itt lehet belegyömöszölni a huzatba a párnát, amelyet aztán eltakarnak azok a kis "szoknyácskák", amelyek a tépőzárat is tartják - ez látható az alábbi képen.



2012. május 20., vasárnap

Kötött kiscipők, avagy Zsófira várva... I.


Már jónéhány hete kiválasztottam azokat a dolgokat, amiket Zsófinak, a harmadik kislányunknak szeretnék elkészíteni, mire megérkezik. Fonalakat is választottam hozzá, hogy azonos alapanyagból legyen a kis "szett", vagy minek is hívjam.
Az első "adag" a héten készült el, ezek a Saartje de Bruin kiscipői, a kötésminta megtalálható a Ravelryn, illetve Henánál magyarul is - itt is köszönet a fordítástért, illetve a segítségért a fesztonöltéssel kapcsolatban! :)
Természetesen a nagyoknak is annyira megtetszett, hogy meg kellett ígérnem, nekik is készül majd egy-egy pár.
Nagyobbra sikeredett, mint amekkora egy újszülött lábacskája, de nem is baj, mert nem hiszem, hogy egy júniusra várt babára azonnal kötött cipőcskét akarok majd feladni, szerintem mire beköszönt az ősz, éppen jó lesz a méret.

Fonal: Barka Felhő
Tű: 3,5 bambusz

2012. május 16., szerda

Horgolt pamutsapkák tavaszra

Ezeket a sapikat még áprilisban horgoltam a lányoknak, azt gondoltam, már nem is fogom tudni őket megmutatni, hiszen kitört a májusi nyár. Az elmúlt napokban azonban újra visszakerült a fejükre, úgyhogy próbáltam róluk néhány fotót készíteni, ha már áprilisban elmaradt.
A minta az a bizonyos "hatos szabályra" épülő, amit a waldorf babák haja alá horgolt sapiknál is szoktunk alkalmazni, és ami a Tündérlátta blogon "Rövid pálcás hímzett sapkaként" szerepel. (Leírását megtaláljátok a Barka Fonal horgolósulijában is, itt.)
Miután a sapkákat a megfelelő méretűre szaporítottam, utána olyan 10-12 sort horgoltam szaporítás nélkül, majd az utolsó 3-4 sorban fogyasztottam, ugyancsak a hatos szabálynak megfelelően. Zita sapkáját úgy fejeztem be, hogy minden második pálcába horgoltam egy egyráhajtásos pálcát, egy kétráhajtásos pálcát és még egy egyráhajtásos pálcát, a köztes pálcákba pedig hamis pálcát tettem. Réka sapkájánál pedig minden második pálcába egy négy láncszemből álló sort kanyarintottam - így a Zitánál kapott "teli szirmok" helyett lyukasakat kaptam -, a köztes pálcákba itt is egy-egy hamis pálca került.
És hogy miért is nem készültek már áprilisban képek? Hát azért, mert az én két lányom ilyen hihetetlenül kameraérzékeny és együttműködő, ma is marha egyszerű volt őket lefotózni...


Fonal: Barka Fesztivál Napernyő.

2012. május 7., hétfő

Születésnap


Ma van Réka második születésnapja. Amint azt az előző bejegyzésben írtam, a koronán kívül saját készítésű ajándékra nem volt kapacitásom, viszont sütöttem egy finom, eléggé brownie-ra emlékeztető tortát Dolce Vita receptje szerint - mert hogy az ünnepelt a múlt héten mi mást is rendelhetett volna, mint csokitortát! - csak szezámmag helyett mandulasziromot használtam. Finom lett, vaníliafagyit ettünk hozzá


Réka szerencsére meggyógyult, péntek óta láztalan és tegnapra már hellyel-közzel a hangulata is a régi volt, ma már pedig a jól ismert formáját hozta. Ajándékba kapott egy ugráló lovat - ugyanúgy Hajtka Zsófiéknál megismert szerelem, mint a mini Bilibó, amit Húsvétra kaptak -, a nagyszülőktől egy vesszőből font babakocsit Sackó nevű babájának (a képen az azonos nevű, fél éves unokatesóval), megy egy kis sátrat a kertbe, hogy a már meglévő alagútból lehessen hova mászni.




A hiányzó sk ajándék helyett álljon itt egy mese, amit én írtam még akkor, amikor elutaztam New Yorkba és készítettem egy naptárt a lányoknak, minden estére egy saját mesével. Az alábbi mese szólt első este.

A három angyalka
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, tarka virágokkal telehintett rét. A rétet tiszta vizű, sebes patakocska szelte át, a patakban vidáman úszkáltak a halak, a békák. A rét tele volt gyönyörű pillangókkal, a virágokat méhecskék látogatták, gyűjtögették a virágport, pillangók szálldostak bokorról bokorra, katicák pihentek meg a fűszálakon, a földön pedig hangyák szorgoskodtak.
Ezen a tarka réten éldegélt három igen különleges lény. Egészen aprók voltak, alig lehetett őket észrevenni, rózsaszínes- áttetszőt szárnyacskáikon repültek ide-oda, szálltak ők is virágról virágra, bokorról bokorra, néha ittak a patak hűs vizéből, a méhek mézzel kínálták őket. Kedvenc játékuk az volt, hogy leszakították a pitypangot és szanaszét fújták annak bóbitáit. Valójában három icike-picike angyalka volt ez a három aprócska, szárnyas lény. Mindig együtt repültek, sosem hagyták el egymást, nagyon hasonlítottak is egymásra, ugyanis testvérek voltak.
Egyik nap az egyik angyaltestvér csilingelő csengettyű hangját hallotta a távolból. Kérdezte a testvéreit, hogy ők is hallják-e, de ők nem hallották. Másnap újra hallotta a hangot, még hangosabban, még hívogatóbban – a testvérei még mindig nem hallották. Napról napra hangosabb és hívogatóbb lett a csengettyű hangja és az angyalka úgy érezte, nem maradhat tovább, mennie kell a csengettyű hangja után. Azt mondta hát a testvéreinek: - Itt hagylak benneteket ezen a gyönyörű réten, ahol eddig éltünk, mert mennem kell a csengettyű hangja után. Tudom, hogy ott nagyon várnak már rám és azt is tudom, hogy hamarosan ti is utánam jöttök majd. Vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra, hamarosan találkozunk. Majd megcsókolta testvéreit és tovaszállt.
A két testvér továbbélte boldog, napsütéses életét a réten, amikor az egyikőjük ugyancsak csengettyű hangját hallotta. Számára is napról napra hívogatóbb lett a hang, érezte, hogy mennie kell neki is oda, ahova a legnagyobb testvérük is ment, de nehezére esett magára hagynia a legkisebb angyaltestvért. Ezért megkérte a rét legidősebb pillangóját, hogy vigyázzon a legkisebb angyaltestvérre addig, amíg ő is utánuk száll – mert ez a testvér is érezte, tudta, hogy a harmadik angyalka is utánuk jön majd oda, ahol már őt is nagyon várják. Megcsókolta őt, elbúcsúzott tőle és ő is tovaszállt a messzeségbe.
A harmadik angyalka ugyan szomorú volt, hogy a középső testvér is elrepült a csengettyű hangja után, de az öreg pillangó vigyázott rá, sok időt töltött vele, a méhek ugyanúgy megkínálták őt mézzel és a patak is szívesen adta hűsítő vizét. Hanem egyik nap ő is hallani vélte a csengettyű hangját, de még nem hitt a fülének. Néhány nappal később azonban már annyira erős volt a csengettyűhang, hogy rájött, most már neki is indulnia kell. Oda, ahova két nagyobb testvére repült és ahol már őt is nagyon-nagyon várják: nem csak testvérei, de a mamájuk és a papájuk is. Elbúcsúzott hát az öreg pillangótól, megköszönte, hogy vigyázott rá, elbúcsúzott a réttől, a méhektől, a katicáktól, a hangyáktól, a virágoktól, a bokroktól, a pataktól, a kék égtől és a napsütéstől és elindult a hang irányába.
A csengettyű hangja pedig a mama pocakjába hívta őt. Oda, ahol korábban két nagyobb testvére is időzött egy ideig, hogy aztán onnan kibújva végre a mama és a papa karjaiban találhassa magát. Így hát a legkisebbik angyaltestvér most is ott csücsül a mama pocakjában, még várja, hogy kibújhasson, hogy végre újra találkozhasson két nagyobbik testvérével, akikkel azelőtt együtt szálltak a tarka virágos réten.

(Egy nekem nagyon tetsző születésnapi mesét találtok Alkotómaminál, itt.)

Boldog születésnapot, kicsi Réka!

2012. május 3., csütörtök

Születésnapi korona filcból


Igazi születésnapi dömping van nálunk május első napjaiban. Gergő kezdi hatodikán, Réka lányunk folytatja hetedikén, apósom követi őt nyolcadikán, Gergő nagymamája pedig kilencedikén. A májusi hónapban ünnepli a születésnapját a húgom is, de ő néhány nappal később, a hónap közepén.
A dédi idén ráadásul 90 éves lesz, ennek megfelelően óriási naaaaagy családi ebéd lesz szombaton, vasárnap pedig nálunk fogunk ünnepelni, elsősorban Rékát és Gergőt, meg egy kicsit apósomat is... :) (A húgom kap egy külön hétvégét két hét múlva!)
Idén azonban egyetlen sk dolgot tudtam összehozni, ezt a születésnapi koronát a kétéves ünnepeltnek. Ennek legfőbb oka, hogy így a 34. hétben már nagyon le vagyok lassulva, gyakorlatilag mindent elfelejtek, ennek megfelelően totálisan el vagyok úszva mindennel. Örülök, ha az ebéddel elkészülök időre. Ehhez hozzájön még az, hogy éppen az ünnepelt betegeskedik a héten. Szombaton felszökött a láza, majd másnap hányás-hasmenés, aztán két nap jobbanlét után tegnap délután megint hőemelkedés, ma délben pedig 39,6 - még soha nem mértem ilyen magas lázat egyik gyerekemnél sem.
Úgyhogy örültem, hogy ma a koronájával elkészültem, remélem lesz is alkalma hordani a hétvégén, ami azt jelentené, hogy jobban van. A korona ötletéül a Juicy Bits blognak ez és ez a bejegyzése szolgált.




Zita tavalyi, harmadik születésnapjára készült kötött koronáját pedig itt nézhetitek meg.