2012. március 24., szombat

New York képekben

Egy hete itthon vagyok már, de amellett, hogy akklimatizálódom, rengeteg minden történt is a héten, így csak most jutottam el oda, hogy megosszak veletek néhány képet.

Az első séta Manhattanben:
Mókus a Madison Square Parkban:
A Central Park:

A Time Square:
Manhattan felhőkarcolói a Rockefeller Center környékén:
A Metropolitan Museum of Art bejárata:
A Ground Zero, az Ikertornyok helyén létesített emlékmű:
A Guggenheim épületének belseje:

2012. március 11., vasárnap

New York, New York...

Fotó INNEN.
Mit csinál az ember (lánya), amikor a harmadik babájával már 26 hetes várandós, van egy hihetetlenül jó fej és bevállalós férje, aki egy hétre elengedi őt és mindennek tetejébe még egy barátnője is van New Yorkban, aki pedig szívesen látja őt vendégül?? Hát igen, felül a repülőre és elutazik New Yorkba!!
Bármennyire is nem gondoltam volna magamról korábban, de most mégis megcsináltam - "kivettem egy hét szabit", amit ráadásul nem is akárhol töltök el. Furcsa így eltávolodni az otthoni hétköznapoktól, de valószínűleg csak akkor megoldható, az a ember ténylegesen eltávolodik, fizikailag is, például 6 óra eltérés is elválasztja az otthon maradottaktól. De úgy éreztem, szükségem van rá, nem csak nekem, hanem hosszú távon a már meglévő gyerekeknek is, hogy kicsit feltöltődjek, mielőtt a harmadik lányunk is kibújik a pocakból. És hát persze ennek a harmadik kislánynak is szüksége van arra, hogy egy kicsit kettesben legyek vele, hogy némi figyelem neki is jusson, mert ugyan a lányaim - főleg a nagyobbik - már hihetetlenül készülnek az érkezésére, rendszeresen beszélgetünk róla, kérdeznek, Zita tapogatja a hasamat, már megtapasztalta a mozgását is, de arra nagyon ritkán van alkalmam, hogy kizárólag rá figyeljek, kizárólag vele legyek.
És hogy ne váljak itt az önzetlenség elő szobrává, persze az is egyértelmű, hogy nekem is fontos, hogy van/lesz most néhány éjszaka, amit egyhuzamban át tudok aludni, anélkül, hogy bármelyik gyerekem is felkeltene, látom a világ egyik legizgalmasabb - vagy általam legalábbis annak gondolt - városát, és persze művészettörténészként az sem hagy hidegen, hogy most már egészen biztosan nem fogok úgy meghalni, hogy ne lássam az itteni múzeumok eddig elérhetetlennek hitt gyűjteményeit.
Gyönyörű tavaszi idő van, 18 Celcius fok - bocs, 64 Fahrenheit :) -, ragyogó napsütés, a várossal még éppen hogy csak ismerkedem 14 óra alvás és egy hellyel-közzel jetlageléssel eltöltött nap után. Biztosan hozok majd képeket, fotókat, de első körben szeretném megmutatni azt a zsebes falinaptárt, amit a lányoknak készítettem, hogy ezzel tegyem kicsit kézzelfoghatóbbá a nélkülem töltött idő múlását.

Mivel nyolc estét töltenek nélkülem, egy nyolc részből, napból álló naptárat varrtam. A naptár felső részére minden naphoz egy-egy tépőzár került, erre a tépőzárra lehet feltenni azokat a különböző figurákat - ház, csiga katica, fa, gomba, stb. -, amelyeket filcből készítettem és persze tépőzárral láttam el a hátoldalukat. Ezek a figurák egy zsákban várják, hogy a gyerekek minden este húzzanak egyet közülük és feltegyék a következő üres helyre.

Ha pedig ez megvolt, akkor a naptár alsó részére varrt zsebekben minden este egy-egy mese várja a lányokat. Ezeket a meséket én írtam, egy-egy oldalnyi történetekről van szó, amiknek az alapját az ő kis életükből vettem.
Gergőtől kapott fotón látható, hogy tegnap - szombat - este így nézett ki a naptár: az első két figura már a naptárban, az első két mese már elolvasva. :)