2012. december 28., péntek

Kötött gyerekpulóver

Hát ...őőőő... izé. Több okom is van arra, hogy így kezdjem ezt a bejegyzést, sőt, legszívesebben ezt adtam volna a bejegyzés címének is. Mert, hogy ezt a pulcsit másfél éve (!!!) kezdtem el kötni, időközben a célszemély, akinek szántam, kinőtte - no, de sebaj, hisz' van egy nála majd' két évvel fiatalabb, akire viszont még nagy -, és hát egyáltalán nem tetszik, nem vagyok vele elégedett.
De kezdem az elején.
Tavaly nyáron elhatároztam, hogy kötök Zita lányomnak egy kapucnis pulcsit. Találtam is egy egyszerű, kezdő/alig haladó kötőknek való mintát a Ravelryn. Kifejezetten NEM téli pulcsit szerettem volna, hanem valamilyen átmenetit, ezért először pamutfonalat választottam hozzá a Barka kínálatából, de erről a fonalról hamarosan kiderült, hogy nem felel meg a szándékaimnak - erről írtam is tavaly októberben. Az akkor még "meg nem született" pulóvert aztán egy másik, Mosó Masa Jégmadár fonalból elkezdtem kötni, feladva azt az eredeti szándékomat, hogy nem téli pulcsi lesz belőle. Aztán abbahagytam - bevallom, nem volt valami izgalmas sem a hátoldal, sem az elülső oldal kötése, csak róttam és róttam a sima és fordított sorokat. Aztán nyár elején - mikor máskor!! - úgy döntöttem, hogy folytatom a pulcsit, hogy mire beköszönt az ősz, kész legyen. Hát akkor meg azzal kellett szembesülnöm, hogy a Barkában készlethiány van a Jégmadárból, augusztus végéig kellett várnom, hogy újra legyen fonalam és el tudjam készíteni a még hiányzó egyik ujjat, kapucnit és kenguruzsebet.
Amikor pedig kész lettem a pulcsival, akkor rájöttem, hogy én ma már egyáltalán nem fognék bele egy ilyen pulóver készítésébe - legnagyobb bajom vele, hogy nem tetszik ez a rengeteg varrás. Mostanság biztosan valamilyen raglán variációt választanék, de ennek még az ujjait sem körben kell kötni. Ezen kívül a méretezése - nem tudom, az amerikai gyerekek ennyire más formájúak!!?? -, finoman szólva is "total daneben", ahogyan a német mondja, pedig a próbakötésemen a szem- és sorszám teljesen megegyezett a mintán megadott próbakötés szem- és sorszámával. Az elkészült pulcsi azonban jóval bővebb, szélesebb, mint kellene.
A kenguruzsebet pedig nem is olyan módon kötöttem, ahogyan a tervező megadta, mert nem tartom célszerűnek azt, hogy akkora zsebe legyen elől egy pulcsinak, mint amekkora gyakorlatilag a pulcsi elülső oldala, mert a gyerekek telepakolják mindennel és az lehúzza róluk a pulcsit, a zsebet pedig kinyújtja - szóval kisebb zsebet kötöttem.
A képeken Réka lányom pózol a pulcsiban, nagyon kedvesen azzal hiteget, hogy majd hordani fogja, hát nem tudom, hogy akarom-e, hogy hordja, vagy mi legyen vele, inkább talán vissza kellene fejteni, hihetetlen sok gombóc fonal van benne, lehetne kötni belőlük valami mást.... :)
A képek sokadik próbálkozásomra sem sikerültek élesre, biztosan a pulcsival táplált ellenérzéseim miatt...

Fonal: Barka Mosó Masa Jégmadár
Tű: 4-es, illetve 5-ös

2012. december 25., kedd

Ajándékok készültek

Méghozzá nagyon egyszerűek. Mert hogy két hete az egész családot leterítette egy kötőhártya-gyulladás, amihez nálam egy arcüreggyulladás is csatlakozott. Ennek köszönhetően idén se szaloncukorfőzés, se lakáscsinosítgatás, se karácsonyi menü készítés. Így ajándék gyanánt is minden felnőtt családtagnak csupán egyen bögremelegítő készült - ezúttal a rövid idő miatt horgolva, azoknak a melegítőknek a mintájára, amelyeket már korábban mutattam itt a blogon is.



Nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

2012. december 17., hétfő

Egres sapka

Téli sapkát még sosem kötöttem - egy csomó mindent nem kötöttem, így szinte bármelyik kötős bejegyzésemet kezdhetném így... :) Némi keresgélés után Suvi Simola egres sapijára - Gooseberry Hat - bukkantam a Ravelryn. Nagyon egyszerű, de szerintem nagyon jópofa kis sapka.
Volt itthon egy motring, visszabontott színátmenetes Malabrigo Merino Worsted fonalam - körülbelül három évvel ezelőtt magamnak kötöttem belőle egy sapkát, ami először kicsi lett, majd visszabontva és újrakötve nagy. Ezek után úgy döntöttem, hogy magamnak nem kötök sapkát és ebből a fonalból valami nagyon szuper dolgot szeretnék készíteni. A fonal tehát már egy jó ideje várt valami nagyon jó, de általam is elkészíthető mintára.
Az ingyenesen letölthető minta 3,5-es méretű tűre íródott, én 4,5-es zoknikötőtűvel dolgoztam. Ami a legszerencsésebb, hogy a próbakötésből kiderült, az eredetileg 41 cm-es buksira tervezett sapka ezzel a fonallal és a nagyobb kötőtűvel éppen az én 52 cm-es fejű négy és félévesemre lesz jó, ha megtartom az eredeti szemszámot. Szóval még csak számolgatnom sem kellett, mindent kötöttem úgy, ahogyan a mintában szerepel.

Nekem is és - szerencsére!!! - Zitának is tetszik a végeredmény, minimális szinten még fotózkodni is hajlandó volt benne. Ha véget ér a karácsonyi őrület, akkor nekiállok Rékának is kötni egy ilyet.

2012. december 7., péntek

Papír hópelyhek

Állítólag holnap "intenzív havazás kezdődik", ez ad némi aktualitást is mai posztomnak! :)
Néhány hete találtam ezt az oldalt a Pinteresten, ahol pdf formátumban tölthetünk le hópelyheket, összesen három félét. Le lehet tölteni nem csak a sablont, amit körbe kell vágni, hanem magát az alapot is, amiből a hópelyheket kivágjuk, mert ezen az alapon az is be van jelölve, hogy hogyan kell behajtogatni a négyzet alakú papírt.
Mert hogy a trükk az, hogy nem csupán félbe, majd negyedbe, majd nyolcadba kell hajtani a papírost az átlói mentén, hanem - ahogyan az a képeken is remélhetőleg látszik - kétszeri félbehajtás után a kapott háromszög két csücskét a függőleges tengely mentén úgy hajtjuk be, hogy három egyforma háromszöget kapjunk. Így a két behajtogatott csücsök "lelóg", ezeket le is kell vágni.
A sablonokat ezek után az így kapott háromszögre helyezzük, körberajzoljuk majd kivágjuk. Egyetlen hiba a rendszerben, hogy a kinyomtatható sablonok kisebbek, mint a kinyomtatható alapból hajtogatható háromszög.
Azért, ha feltaláljuk magunkat, akkor szép hópelyheket készíthetünk a sablonok segítségével.
Nálunk ezek a hópelyhek a nappalinkban kialakított dolgozósarok ablakába kerültek.

2012. december 2., vasárnap

Csillagok és napok felett...


Csillagok és napok felett halkan lépdel Mária,
Csupa arany, fényes öröm kíséri őt útjára.
Csillag kórus nézi mikor sétálgatva Mária,
Készül csendben karácsonyra, mire eljön Szent Fia.

2012. november 29., csütörtök

Őszi ablakdísz

Még éppen aktuális, így, a meteorológiai ősz utolsó előtti napján....

Már több hete ez a papírfa díszíti a nappalink teraszajtaját, de azért nem került fel eddig a blogra, mert a falevelek "gyártásakor" készített fotókat valahova elkevertem, talán le is töröltem és ezek nélkül a fotók nélkül, úgy éreztem, kevésbé látványos a dolog, illetve oda is eljutottam, hogy ez nem is olyan nagy szám. Aztán az ablakdísz elkészülte óta akárki jött hozzánk látogatóba, mindenki szóvá tette, hogy milyen szép, jópofa, és többeknek a levelek elkészítési módja sem volt egyértelmű. És mivel ma délelőtti vendégeink is megdicsérték a fát és a készítés módja felől érdeklődtek, úgy döntöttem, mégis csak felteszem a blogra.
A "work in progress" fotók ma délután készültek, hogy valamelyest azt is be tudjam mutatni, hogyan készült.
Szóval szükséges hozzá egy kisebb-nagyobb mennyiségű falevél. A levelek lehetőleg még ne legyenek kiszáradva, mert akkor felpöndörödnek és könnyen töredeznek.
Ezen kívül szükséges hozzá papír - én mindig a "barna csomagolópapír" névre hallgató terméket veszem -, valamint festék és ecset. Ahogyan a képen is látható, a három alapszínnel - piros, sárga és kék - dolgoztunk és ez nálunk mindig így van. A blog kezdete óta szeretnék írni egy bejegyzést az alapszínekről, de még nem jutottam el odáig, remélem, mihamarább... Mert hogy a waldorf óvodákban a gyerekek kizárólag ezt a három színt kapják meg, hiszen ebből a három színből bármelyik színt ki lehet keverni, ezt a három színt viszont semmi másból nem lehet előállítani.
A leveleknek arra az oldalára festettünk, amelyen az erezetük kirajzolódik - lehet a másik oldalukra is, de így talán még szebb lesz az eredmény. A festéket - mi temperával festünk mindig - felvisszük a falevélre, a levelet a festékes oldalával a papírra helyezzük és egy puha ronggyal átsimítjuk, lenyomatot készítünk.
Ma ez lett az egyik legjobban sikerült példány, piros és kék színekből véletlenszerűen keverve.
Aztán egy másik csomagolópapírra rajzolunk egy fatörzset, amit aztán befestünk - én itt is a három alapszínt használva kevertem ki azt a barnás-vöröses-lilás színt, amit végül a fatörzs kapott. 
Aztán kivágás után felragasztjuk a fatörzset az ablakra, ajtóra.
Végül pedig a körbevágott leveleket a gyerekekkel együtt felragasztgatjuk.
Nagyon szép utolsó őszi napokat kívánok mindenkinek!

2012. november 25., vasárnap

Kannás MÓKA

Mint ahogy arról nagyjából két hete beszámoltam, az egyik legrégebbi barátnőm megvalósította kamaszkori álmát és nyitott egy kávézót. Az akkor elkészült bögremelegítők mellé született két kannamelegítő is - ennek a képnek az ösztönzésére.

Természetesen az én kannamelegítőim sokkal egyszerűbbek - én még nem tudok például csavart mintát kötni - de a nagyon klassz, színátmenetes gyapjúfonalaknak köszönhetően szerintem szépek lettek. A zöld színátmenetes Malabrigo Worsted, a zöldes-lilás hosszan színátmenetes pedig Reggae Ombre.

A fent linkelt képről számomra nem derült ki, hogy hogyan oldotta meg a kannamelegítő készítője a kannára való fel- és levételt, hiszen amíg a bögréknél a kötés, horgolás könnyedén elbírta a nyújtást, hogy az egyetlen fülön áthúzzuk, addig ez a teáskannára készült "pulóverrel" nem megoldható, hiszen a kannának nem csak füle, hanem csőre is van.
Ezekre a kannamelegítőkre ezért gombok kerültek. Kötésüket körben kezdtem meg, majd amikor elértem a fülek aljáig, abbahagytam a körben kötést és oda-vissza kezdtem el kötni úgy, hogy közben kihagytam egy lyukat a csőrnek. Így a kancsó csőrét egy lyukba kell bebújtatni és az egész "ruhácskát" pedig a teáskanna fülénél összegombolni.

Barátnőm elmondása szerint ezeket is kedvelik a vendégei, ahogy a bögremelegítőket is. Ez persze nekem nagy öröm, ha tudtok, ti is igyatok egy finom teát a Mókában!


2012. november 9., péntek

Papírlámpácskák

Közeleg Márton napja! Ebből az alkalomból a waldorf óvodákban a gyerekek a szülőkkel és az óvónőkkel sötétedés után rövid kirándulásra indulnak, útjuk során a szülők által készített lámpácskák adják a fényforrást. (A mi kirándulásunk eredetileg ma délután lett volna, de betegség miatt átkerült a jövő hétre, ahogy a lámpácskák készítése is.)
Én azonban hajtogattam ma néhány lámpát az ezen a linken található leírás alapján.
Egy A4-es papír rövidebbik oldalán kb. 2 cm széles részt behajtunk - ezzel fogjuk összeragasztani a lámpás oldalait. Ezek után hosszában és keresztben is kétszer félbehajtjuk a lapot, ennek következtében négy egyforma széles oszlopot és négy egyforma magas sort kapunk. A legalsó sorban a ragasztás kis csíkját  vágjuk le, a négy téglalap közötti hajtásnál pedig vágjuk be - ez lesz a lámpás alja. A legfelső sort pedig hosszában hajtsuk be kétszer és ragasszuk le - ez lesz a lámpás felső, megerősített pereme.
Ezek után a két középső sávban maradt négy-négy négyszögnek hajtogassuk meg az átlóit. A leírás alatti első hozzászólásban egy további jótanács olvasható ezzel kapcsolatban: az átlókat a lap felső oldala felé hajtogassuk, ahogyan a lápácska sarkait adó függőleges hajtásokat is, a középső, vízszintes hajtást viszont éppen ellenkezőleg, a lap alsó, másik oldala felé hajtogassuk, ennek következtében könnyebb lesz kialakítani a lámpácska oldalának "hepe-hupáit".
Ha megvagyunk a hajtogatással, akkor ragasszuk össze a lápácska oldalait - az első lépésben behajtott 2 cm széles sávot ragasszuk oda a lap másik végéhez. Majd ragasszuk össze a lápácska alját - a második lépésben bevágott négyszögeket hajtogassuk egymásra és ragasszuk le. Végül pedig a hajtogatások segítségével nagyon finoman nyomkodjuk be a négyszögek oldalait, hogy a hajtogatott átlók kiugorjanak.
A piros és az egyik fehér lámpácska pauszpapírból készült, a másik fehér viszont teljesen "mezei" nyomtatópapírból - ez utóbbit sokkal könnyebb ragasztani, hajtogatni és kezelni, a pauszpapír meglehetősen merev, viszont a "mezei" papírból hajtogatott lámpácska is szép fényt ad szerintem. További ötlet: hajtogatás előtt fessük meg a papírt vízfestékkel, sok vizet használva, hogy a papír megőrizze könnyen kezelhetőségét és áttetsző maradjon.

Márton napja alkalmából olvassátok el a Gödöllői suli honlapján található írást, Türkössy Szilárd tollából!

2012. november 8., csütörtök

Bögrés MÓKA

Sokáig gondolkodtam, hogy mi is legyen a bejegyzés címe, illetve egészen pontosan azon agyaltam, hogy minek is nevezzem azokat a "cuccokat", amiket az elmúlt hetekben kötöttem, horgoltam. Elnevezést egyáltalán nem találtam - minden ötletnek örülök! :) -, olyanok jutottak eszembe, mint bögre-bugyor, bögre-köpeny, bögremelegítő... De valahogy egyik sem az igazi. Ezért aztán úgy döntöttem, nem a meg nem talált elnevezés lesz a bejegyzés címe, hanem egy szójáték.
Történt ugyanis, hogy az egyik legrégibb barátnőm belevágott egy kávézó üzemeltetésébe. Az intézmény Módszertani Kabinet névre - rövidítve MÓKA - hallgat, a Varsányi Irén és az Erőd utca sarkán található, éppen 11 napja üzemel. A kávézó a kerékpárút vonalán fekszik és hamarosan tartozni fog hozzá egy bicikliszerelő műhely is. Az előkészületek már hónapok óta zajlottak, amikor is szeptemberben szembe jött velem a Pinteresten egy kép és rögtön az jutott eszembe, hogy ez milyen marha jó karácsonyi ajándék lenne, illetve az is, hogy milyen jópofa lehetne ez a MÓKÁba is. Miután a barátnőmnek is megmutattam a képeket és ő is lelkesedett az ötletért, kaptam tőle kezdésként néhány bögrét. Ezeknek a bögréknek készültek tehát a "köpenyek" vagy minek is nevezzem őket.

Első körben ezeket az alacsonyabb méretű bögréket kaptam, azóta többen ittak már belőlük a kávézóban és  állítólag mindenki szerette az ötletet, de a barátnőmmel arra jutottunk, hogy a magasabb falú edényeken azért jobban mutat ez a neve nincs valami.
Eddig egy ilyen készült - ezúttal horgolással -, magasabb falú bögrék egyelőre "beszerzés alatt", amint meglesznek, azok is kapnak ilyen ruhácskákat. Addig is, ha tehetitek, menjetek el a MÓKÁba és igyatok egy finom kávét, vagy egy forró teát egy szelet csokitorta vagy sütőtökös muffin, netalán egy szendvics vagy saláta mellé!

A bögrés ötlet után nemsokkal erre a képre is rátaláltam, jelenleg valami hasonlón dolgozom a kávézóba, ha elkészülök vele, azt is megmutatom. Addig is MÓKÁra fel! :))

2012. október 30., kedd

Kötött tökök


Az október végi, november eleji időszak most már nálunk is elmaradhatatlan eleme a tök. Idén úgy döntöttem, hogy a szokásos, narancsszínű anyagból varrt sütőtökgyerek helyett – az ötlet az Egy szegletnyi természet című könyvből származik – inkább kötni fogok. A keresőbe beírva kaptam is néhány találatot, ezek közül kettőt készítettem el. A mintákat – bár nem igényelnek komoly angol nyelvtudást – lefordítottam, mindkét esetben a minták tulajdonosainak előzetes engedélyét kérve. Anne Pottertől érkezett is egy nagyon kedves válasz, ő a második számú minta tulajdonosa, remélem előbb-utóbb az egyes számú minta alkotója is válaszolni fog.

A tökök zoknikötőtűvel, körben kötve készültek.


Az első tehát Marnie Ann Joyce mintája, saját oldaláról, a Curlypurlyről származik.
Szedjünk fel 35 szemet.
4 sima 1 fordított – végig a 35 szemen.
Kössünk 25 sort.


Anne Potter mintáit a Handmade by Anne Potter oldalon találtam.
A minták közül én a kisméretű, 40 szemmel készült tököt kötöttem meg – a mi évszakasztalunkon ez lett a nagyobbik tök.

Kisméretű tök
Szedjünk fel 40 (48) szemet
1 kör: 2 sima 1 fordított 2 sima 3 fordított – végig a 40 (48) szemen
2 kör: 6 sima 1 fordított 1 sima – végig a 40 (48) szemen
A kötés során a fenti két sort ismételjük, amíg 22 (28) sort kapunk.

Nagyméretű tök
Szedjünk fel 60 (70) szemet
1 kör: 3 sima 1 fordított 3 sima 3 fordított – végig a 60 (70) szemen
2 kör: 8 sima 1 fordított 1 sima – végig a 60 (70) szemen
A kötés során a fenti két sort ismételjük, amíg 35 (42) sort kapunk.

Az utolsó sornál a lekötés helyett a szálat az összes szemen áthúztam, majd szorosan összehúztam. Hosszabb fonalvéget hagytam, majd miután gyapjúgombóccal kitömtem a tököket, ezzel a hosszabb fonalvéggel húztam össze a kötés másik végét is, illetve ennek a fonalvégnek a segítségével varrtam oda a barna fonalból horgolt szárat.

További minták között találtam egy fizetőset a Ravelryn, illetve egy olyat, amely gyakorlatilag megegyezik Marnie Ann Joyce mintájához, csupán annyiban tér el attól, hogy három sima szem után köt egy fordítottat és ezt ismételgeti.

Fonal: Schachenmayr smc Boston, színkód Kürbis 00026
Tű: 4,5 bambusz zoknikötőtű

2012. október 27., szombat

Őszi menünk

Fotó INNEN.
Amióta augusztus végén visszajöttünk a Balatonról és nagyjából szeptember végére be is állt az új, ovis napirendünk, újra nagy kedvem van főzni, még inkább új recepteket kipróbálni. Ennek köszönhető, hogy két korábbi szakácskönyvemet is újra-felfedeztem. Az egyiket tavaly karácsonyra kaptam sógoroméktől, a címe Vegetáriánus ételek, egy kis formátumú, ám annál több remek recepttel bíró kis könyvecske. A másikat pedig olyan három évvel ezelőtt vásároltam, szerintem az egyik legjobb vegetáriánus szakácskönyv: Sara Brown Vegetáriánus ételek négy kontinensről.
Ennek a két könyvnek köszönhetően egész változatosra sikeredett az őszi ételsorunk, amit a Gabonamenü oldalon találtok. Ezen kívül a héten jött velem szembe egy táblázat az idénynövényekről, amelyet a Tudatos vásárló oldalról ti is letölthettek, szerintem nagyon hasznos - a nyomtatható változata a mi hűtőnkön már ott figyel.

2012. szeptember 28., péntek

Egyszerű kötött nyakmelegítő



Ahogyan arról anno be is számoltam, tavasszal egy hetet a new york-i barátnőmnél töltöttem. Még mielőtt kiutaztam volna hozzá, vettem két gombolyag fonalat – a fonalról picit később -, hogy kössek neki egy kapucnis stólát, amit az Amelie téli számában találtam: egy körben kötött sálról van szó, amihez kapucni is készül. A kapucni felénél kiderült, hogy nem elég a két gombolyag, március elejére azonban az adott színből már nem lehetett kapni a Burda boltban, rendelni pedig csupán fél kiló felett lettek volna hajlandók. Így a félig kész darabot itthon hagytam, és üres kézzel érkeztem Amerikába.


Mivel azóta sem találtam sehol sem ezt az árnyalatot, a nyáron visszabontottam az egészet és egy kapucni nélküli körben kötött sál, nyakmelegítő vagy stóla, vagy minek is nevezzem készült belőle. A hossza nagyjából 80cm, a szélessége 25cm. A fonal Schachenmayr smc Kosmos Color és igen csak érdekes. Merthogy én még ilyen fonallal nem találkoztam, ez nyilván kezdő mivoltomról tanúskodik: a fonal, amelyhez egyébként a gyártó szerint 10-12-es tűt kellene használni, néhány cenitméterenként elvékonyodik – és mindez számomra csak itthon derült ki!!! És sajnos csak nemrégiben jöttem rá, hogy a fonallal egy speciális módon kellett volna dolgozni, így. De én „normálisan” használtam, így életem egyik legrosszabb élménye volt ezzel kötni. (Egyébként én csak 8-as tűt használtam hozzá, lehet, hogy ez is baj volt, de a vastagságát tekintve egyáltalán nem fognék neki 10-es vagy még annál is vastagabb tűvel…)


A nyakmelegítő tegnap este készült el, aminek az ad aktualitást, hogy a barátnőm most itthon van, mert éppen a Nemzeti Színházban dolgozik egy darabban. Vagyis dolgozott, mert alig hogy elkészültem a kötéssel, néhány órán belül kaptam a hírt, hogy munka közben beleesett a színházi süllyesztőbe és most csigolyarepedéssel kórházban fekszik… És bár így itthon tölti az elkövetkező hónapokat – merevítőben fekve, ahelyett, hogy a jövő héten visszautazna az Államokba -, remélem mielőbb szüksége lesz majd a nyakmelegítőre!


Innen is jobbulást kívánok neked, Anikám!!!! :((

Fonal: Schaechenmayr smc Kosmos Color 00085
Tű: 8-as körkötőtű