2011. november 26., szombat

Variációk adventi naptárra és házi készítésű szaloncukorra

A hétvégén varrtam a lányoknak egy adventi naptárt, mert volt/van ugyan már egy, de azt két évvel ezelőtt készítettem Zitának. Az ötlet saját, zöld, piros és fehér filcből varrtam egy házikóformát behavazott sátortetővel, erre került rá a 24 zsebecske, aminek szintén házikóformát adtam.
Mivel másfél éves gyerek számára nem akartam számokat varrni a zsebekre, különböző dolgokat, díszeket, gombokat kerestem, ezek kerültek a házikókra: fából és fémből készült gomb, nemezelt golyócska, fából kivágott gyümölcsforma, flitterek, virágok, bogárka. A naptárra ma is büszke vagyok, egyetlen komoly hibája van: nagyon kicsik a zsebei. A zsebekbe egyébként mazsola és aszalt gyümölcs mellett apró, fából készült játékok kerültek ebből a boltból, mint például színes facsipesz, hűtőmágnes, gémkapocs színes figurával.
Ez utóbbiak azonban annyira haszontalannak és feleslegesnek bizonyultak, hogy úgy döntöttem, elhagyjuk ezeket és helyettük mogyoró, dió és saját készítésű szaloncukor kerül majd a mazsola és aszalt gyümölcsök mellé.

Ez az adventi naptár azonban nem lett volna elég két gyerek ajándékai számára, hiszen idén már Réka is másfél éves, nem maradhat ki a Karácsony előtti mindennapos ajándékbontogatásból. A Varázslatos díszek, mesés tárgyak című Tilda könyvben találtam egy egyszerű, de szerintem mutatós adventi naptárt. Egy nagyobb méretű, kb. 100x70 cm-es, közbéléssel megerősített alapra kellett felvarrni a zsebeket. (Jellemző, hogy először 16 zsebet varrtam, minden sorba négyet a hat helyett, amikor teljesen kész lettem, akkor jöttem rá, hogy bonthatom vissza az egészet…)
Most már azonban a zsebek száma is stimmel, a számozást azonban ezúttal is elhagytam – és még egy jó ideig el is fogom hagyni. Nem látom értelmét ilyen kicsi gyerekeknek számozni a zsebeket, ezen kívül nem is szeretném, ha elkezdenének kérdezgetni, hogy „Mama, ez milyen szám, ez milyen szám?” Ráérnek majd az iskolában! Ehelyett filcből vágtam ki figurákat – fenyőfát, harangot, csillagot – és ezeket ragasztottam a zsebekre.

És akkor most a zsebekbe valókról, a házi készítésű szaloncukrokról! :) Szaloncukrot is két évvel ezelőtt készítettem itthon először. Verához fordultam tanácsért, hogy milyen receptet ajánl. Ő a Dolce Vita „piros papiros szaloncukrát” javasolta, ezt a receptetAz eredeti recepttől csak annyiban tértem el, hogy csokoládé helyett karobot használtam, illetve elhagytam a narancshéjat, mert én azt nagyon nem csípem… Ugyanez készült tavaly is, részben karobporba, részben kókuszreszelékbe forgatva. Én nem próbáltam még ki más receptet, idén talán megpróbálkozom vele, mert receptből igen nagy a választék. Úgy gondoltam, összegyűjtök néhányat, hátha más is kedvet kap hozzá! Szaloncukorra fel! :)

Fotó INNEN.
Dolce Vita receptjei:

Vera receptjei, ha szeretitek a „reformosat” ;)

Kata receptjei, még mindig „reformosan”:

A Mindmegette szaloncukor receptjeinek gyűjteménye, ahol a "szaloncukor" kategóriába becsúszott néhány más sütemény receptje is :s

2011. november 25., péntek

Weöres Sándor: Alkonyi felhők

Fotó INNEN

Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány hajú lányok,
tűz-színű csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.

Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
Hold poharába zokognak.

2011. november 23., szerda

Díjat adok


Közel két hónapja kaptam ezt a díjat, Patríciától, azóta sikerült kitalálnom, kiknek szeretném továbbadni.
Az egyikőjük Kriszti, az Alkotó mami blog, a másik pedig Kata, a Tündérlátta blog szerzője.
Azért szeretem a blogjaikat, mert nem csak arról számolnak be, hogy kinek és mit készítettek, hanem arról is, hogy hogyan. A Tündérláttán nagyon komoly "Tutorial és praktikum" gyűjtemény van, amit különösen jó ötletnek tartok, az Alkotó mami bejegyzései közt pedig egy rakás ingyenes leírást találunk mindenféle szépségek elkészítéséhez. Kriszti ráadásul nemrégiben elindította Crea Natura boltját, ahol - az ő szavaival élve - csupa olyan dolgot kínál, amit maga is szívesen megvenne.

2011. november 21., hétfő

Újabb manó


Ezúttal Kristófnak, szomszédunknak, akinek a második születésnapját ünnepeltük.
Igyekeztem valami fiús színt választani a testének, így találtam rá erre a sötét lilára. Réka manójához képest három dolgot változtattam: hosszabbra vettem a karjait, valamivel kisebbre a kezeit és a lábát ívesen varrtam el.
Hiába, az ősz a manók időszaka! :))

Boldog születésnapot, Kristóf!

2011. november 17., csütörtök

Réka manója, avagy egy kezdő manóvarró tapasztalatainak néminemű összegzése


Szeptemberben végre eljutottam Magda tanodájába! Már fél éve szerettem volna járni valamelyik tanfolyamára, de nem passzoltak az időpontok. Ezen a hat alkalmas tanfolyamon 40 cm-es öltöztetős babát varrtunk, a célszemély egyértelműen a nagyobbik lányom volt, hiszen a Réka korúaknak lehetőség szerint még nem adunk a kezébe öltöztetős babát. Viszont azt is tudtam, hogy nem szeretném, ha csak Zita kapna babát, így a tanfolyam hetei alatt itthon elkészítettem egy 30 cm-es manót is. (Zita babájáról is beszámolok majd a későbbiek folyamán, ha 100%-ban elkészülök vele.)

Szóval a manó: életem harmadik manója. Az elsőt Zita első születésnapjára varrtam, lenvászonból! Ennek oka a plüsstől való idegenkedésem, ami a mai napig megvan, de rá kellett jönnöm, hogy a lenvászon nem a legideálisabb alapanyag a manó testéhez, rendesen jönnek ki belőle a gyapjúszálak, -darabok. Node ezt két és fél évvel ezelőtt nem tudtam még, így zöld lenvásznat használtam.


A fejet, ami a baba elkészítésének leglényegesebb pontja, teljesen autodidakta módon tanultam meg. Elsődleges forrásom a Mamami fórum Waldorf babavarrás topikja volt, mind az első, mind a második részt szívből ajánlom azoknak, akik szeretnének waldorf manót varrni. Másodlagos forrásom pedig Karin Neuschütz DieWaldorfpuppe c. könyve volt, amelyhez Magyarországon is több helyen hozzá lehet jutni, de a német nyelvtudás szükségeltetik hozzá. Ugyanez a könyv létezik angolul is, illetve számos más babavarrós könyv van, mindenféle nyelveken, a legnagyobb választékot én eddig a Wollknoll cég oldalán találtam. A webshop szerintem életveszélyes, nem csak a könyvek, hanem minden más termékük tekintetében, gyakorlatilag az összes spórolt pénzünket, illetve annak sokszorosát lennék képes otthagyni viszonylag rövid idő alatt…. Egyébként a Wollknollt egyik varrótársamnak köszönhetően ismertem meg, akivel éppen Magdánál varrtunk együtt babát, köszönet érte, Zsófi! :)

De amikor Zita manója készül, akkor a Wollknollt még nem ismertem, vagyis maradt a fent említett Neuschütz könyv és a leírások a topikból. A manó testét harmadik forrásom, a Kreatív játékok kisgyermekeknek c. könyv első részéből varrtam, az itt található szabásminta alapján. Itt azonban a fej elkészítésének leírása gyakorlatilag teljesen hiányzik, mert a „tömködjünk gyapjút a testanyagba” félmondatot nem nevezném leírásnak. De a szabásmintával akkor teljesen meg voltam elégedve, egyébként ma is ezt használom, apróbb változtatásokkal, kísérletezgetésekkel.


Zita manójával elégedett voltam, igazából ma sem tartom egy rosszul sikerült babának, főleg ha azt nézem, hogy első próbálkozásom volt, illetve azt, hogy csupán ennyi segítséggel – és személyes segítség nélkül – sikerült elkészíteni. A feje egyértelműen puha lett, ma már egészen elveszítette keménységet, hiszen akkor még azt sem tudtam, hogyan kell pontosan megcsinálni a fejet, illetve azzal sem voltam tisztában, hogy a gyapjú idővel tömörödik.

A második manót, amit készítettem, már itt a blogon is megmutattam. Barátnőm kisfiának, Bálintnak készült születése alkalmából. És bár újszülöttnek nem azt a manót javasolják – teljesen érthető okokból – Bálint azért kapta mégis ezt, mert amikor anno a barátnőm meglátta a Zitának készült manót, azt kérte, hogy ha majd aktuális lesz, akkor szeretne egy ilyet.


Ez a manó már plüssből készült, méghozzá Réka lányom egyik kinőtt rugdalózójából, aminek számomra külön jelentősége van. A rugdalózó mellkasára varrt egérke azonban meghatározta, hogy a ruhadarab mely részéből kell készítenem a manó felsőtestét és karját. A manó arányaihoz képest ezért a kar rövidre sikerült, ahogyan azt Gabi a topikban nagyon finoman meg is jegyezte. :) Ezen kívül a fej – egyéb babákon történt kísérletezgetés eredményeként – egészen keményre sikeredett. (Nagyjából teniszlabda keménységűnek kell lennie.) Az első manóhoz, valamint a Clouder-Nicol könyvben lévő szabásmintához képest változtattam a manó kézfejének kialakításán. A szabásminta szerint két parabola formájú anyag összevarrásából kellene kialakítani a kézfejet. A vicces az, hogy a szabásminta melletti fotón szereplő manó kézfeje sem így van elkészítve, hanem úgy, ahogyan Bálint manójának a keze is készült: egy gyapjúlabdát tettem egy négyzet formájú testanyagba, amit aztán felvetőfonallal elkötöttem, ezt varrtam a kar végébe.

És akkor most a testanyagról: egy speciális, trikó vagy póló szerű anyagról van szó, amely a baba, manó „bőrét” adja. Mivel a manó ruhája nem levehető, ezért csupán a feje és a keze készül ebből az anyagból, az öltözetős babáknál azonban az egész test. Rengeteg féle testanyag létezik, én ebből a boltból vásároltam, de rengeteg helyen lehet kapni – lásd a listát a bejegyzés végén. Nem olyan régen szembesültem azzal, hogy néhány testanyagnak létezik „fejanyag” változata is, vagy fordítva, vagyis egy-egy webshopban kétféle testanyagot lehet venni: egy nagyon rugalmasat a fejhez és egy kevésbé rugalmasat a testhez. Az én anyagom csupán egyféle, ennek hátrányaival akkor szembesültem, amikor Magdánál az öltöztetős baba testét készítettem, de erről majd abban a bejegyzésben, ami a babáról fog szólni. (Egyszer, majd, ha befejezem a haját….) A manónál ez azonban nem lényeges, hiszen a test plüssből készül. A The Children’s Year c. könyvben nemrégiben fedeztem fel baba- és manóleírást, itt a manó lábfeje is testanyagból készül. (A könyvhöz kapcsolódó blogot is találtam, ha valakit érdekel, itt.)


Így jutottam el Réka manójáig, aki az elmúlt nagyjából két hónap alatt készült el – persze ez nem jelenti azt, hogy minden nap foglalkoztam vele, elég mostohán bántam vele, úgy számoltam, hogy nagyjából 6-7 óra alatt készült el. A fejével teljesen elégedett vagyok, de ekkor már Magda tanodájában szerezett személyes tapasztalattal is rendelkeztem.


Bálint manójához képest annyi a változás, hogy a szabásmintában megadott hosszúságúak a karjai, de a manó összevarrása után rögtön egyértelművé vált, hogy így is rövid a karja. A következő manó karjait 2-2 cm-rel meg fogom hosszabbítani. A Kreatív játékok kisgyermekeknek c. könyvben a szabásminta szerint a felsőtesthez 24 cm hosszú anyagot kell kivágni, vagyis ez a két kar hossza + a mellkas szélessége, míg a The Children’s Year c. kiadványban ugyanez az anyag 29 cm hosszú. Hm, némi különbség….


A kézfej úgy készült, mint Bálint manójáé, de nagyobb gombócot készítettem és azt hiszem, nekem így jobban tetszik. A lába, lábfeje is változatlan, de ennél a manónál gondolkoztam el először azon, hogy esetleg máshogy kellene készíteni, kerekebbre, gömbölyűbbre. A legtöbb manónak „meg van kötve a bokája”, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de én idegenkedem ettől, de azért egyik jövőben manón biztosan ki fogom próbálni. És végül a plüss: ez is abból készült, de be kell vallanom, nagyon nem szeretem ezt az anyagot. Egyrészt úgy tudom, hogy nem létezik 100% pamut alapanyagú plüss, mert az alap, amiben belehurkolják a plüss szálakat, kizárólag műszál tud lenni, hogy megfeleljen funkciójának. Ezen kívül varrás közben úgy csúszik, mint fürdés közben vizes tenyérből a szappan: hiába tűzöm meg hajszálpontosan, egészen biztosan elcsúszik a varrás. Talán azzal kellene próbálkoznom, hogy három párhuzamos sorban tűzöm meg az anyagot egymás mellett, ebből a két szélső csupán tartófunkciót látna el, míg a középső tűsor lenne a tényleges varrás helye. De persze lehet, ennek is megvan a technikája, csak én még nem jöttem rá! :)

És akkor most néhány hasznos link, forrás, lelőhely összegyűjtve:

Magyar nyelvű blogok és oldalak:

Ugyanez idegen nyelven:

És végül, de nem utolsó sorban, ha szeretnél megtanulni babát varrni:

Ha van kiegészíteni vagy hozzáfűzni valótok, szívesen veszem! :)

2011. november 3., csütörtök

Papírlámpások


Közeledik Márton napja. Ezt megünnepelendő, a közelünkben lévő, általunk is nagyon kedvelt játszótér pénteken késődélután lámpás felvonulást rendez. (A "játszótér felvonulást rendez", némileg képzavar, de nem tudom pontosan, hogy kik a szervezők. A játszótérnek facebook oldala is van, de információkat csak az ismerősökkel osztanak meg, én pedig épp csak az imént jelöltem a játszóteret ismerősömnek - újabb képzavar!! - szóval egyelőre velem még nem osztanak meg infókat, majd ha visszajelöl. Mármint a játszótér. Nna jó, abbahagyom!)
Szóval lámpás felvonulás lesz holnap fél 5-től, amire mi is készülünk menni. És bár mind kreativitásomban, mind energiáimban jelentősen korlátozva vagyok, azért összehoztam egy-egy lámpást a lányoknak. Az alapjuk egy befőttesüveg - az egyik egy kerek céklás üveg, a másik négyzetes uborkás. Fekete kartonból igyekeztem némi "keretet" eszkábálni a piros pauszpapírnak, amire előzőleg fekete filctollal csillagokat, holdat, gyertyákat, stb. rajzoltam. Aztán a papírokat a "keretbe/keretre" ragasztottam. A keretek tetejére akkora lyukakat vágtam, hogy még éppen átférjen rajtuk a befőttesüvegek szája, amelyek köré vékony rézdrótból tekertem fogantyút.

Ha sikerül holnap képeket készítenem, azokat is megmutatom majd! Ha pedig  a játszótér közelében laktok, gyertek ti is felvonulni! :)