2011. október 28., péntek

Kányádi Sándor: Őszi réten

Fotó INNEN.
Őszi réten
lila-fehéren
csak viríts, csak viríts,
menyasszony-ruhás kikerics.

Eljön érted
szép vőlegényed
csupadér, csupadér,
fehér lesz minden, hófehér.

2011. október 24., hétfő

Kötött nyakbavaló


Barátnőm születésnapjára készült ez a Sev(en) Circle névre hallgató nyakmelegítő és -dísz, melyet "fonalboltos" Gabi :) blogján láttam és rögtön beleszerettem. Az ingyenesen letölthető kötésminta két különböző méretű nyakbavaló leírását tartalmazza, én az egyes számút választottam és az első kör megkötése után szembesültem azzal, hogy rendesen módosítanom kell a sor- és szemszámon, ugyanis csak az első körre közel egy egész gombolyagnyi fonalam elment. Visszabontás - és a csak ekkor (köhöm, köhöm!!! :) ) elkészített kötéspróba - után viszont úgy tudtam megkötni a darabot, hogy két gombolyag éppen elegendő volt hozzá.
GHH Samson fonalból készült, színkódja 6, és a tulajdonosának állítólag nagyon tetszik. :)

2011. október 22., szombat

Möbiusz-stóla és egy meg nem született pulóver története

Talán kicsit messziről indítok ma, de nem véletlenül... :)
Fontos tudni, hogy kezdő kötő és horgoló vagyok. Körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem el kötni, egy könyvből tanultam meg az alaplépéseket, túl bonyolult dolgokat a mai napig nem tudok kötni, de igyekszem fejlődni. Elsősorban játékokat, állatokat akartam kötni, hogy egyáltalán ruhadarabot kössek, az a nyár végén fordult meg először a fejemben. A Ravelryn találtam egy kapucnis pulcsit - bocsánat, sweatshirtöt :) - a nagyobbik lányomnak, ami egyszerűnek tűnt, és mint kiderült az is. Négyes és ötös tűvel kellett volna elkészítenem, így a fonalválasztásnál ez volt az egyik szempont, a másik szempont pedig az, hogy ne legyen gyapjú, mert Zita "ez szöszös" felkiáltás mellett félredob minden olyan ruhadarabot, ami gyapjúból készült. Rátaláltam erre a fonalra, amelynek színei közül elsőszülöttem a Napernyő színárnyalatot választotta. Nekiláttam a kötésnek, a pulcsi passzéjánál négyes tűvel, a többi résznél pedig ötös tűvel, ahogyan a kötésminta írta és ahogyan a fonalhoz szóló ajánlás is szólt. De éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel. Elkészültem a hátával, az elejével, az egyik karjával és épp a másik kar közepén jártam, amikor úgy döntöttem, hogy az egészet visszabontom. Mert pulcsi ebből a fonalból nem készülhet, főleg nem ezekkel a tűméretekkel.
Mára már lett annyi - hatalmas! :) - rutinom, hogy ha látok egy ilyen vékonyka fonalat, akkor pontosan tudom, hogy ezt négyes tűnél vékonyabbal kell kötni, bármit is mond az ajánlás, mert egész egyszerűen - legalábbis nálam - csúnya lett, lyukacsos, hálószerű, tartás nélküli. Egészen biztosan kezdő mivoltom a leginkább ludas abban, hogy egy - még ha vékony - gyerekpulcsi alapanyagául ezt az egyébként gyönyörű és jól köthető, horgolható fonalat választottam, de úgy gondolom, hogy egy pontosabban megadott tűméret is jó mankó lett volna a választáshoz.
No de sebaj, elkezdtem inkább azon gondolkodni, mit kezdjek a nyolc gombolyagnyi Napernyő színű Fesztivállal! :) Megtaláltam a Möbiusz-stóla leírását, azonnal beleszerettem és nekiláttam a horgolásnak. A stólának a - horgolási útmutatóban is megadott - 4,5 horgolótűvel kezdtem neki, de három sor horgolása után ezt is vissza kellett bontanom, mert ez a tűméret is nagynak bizonyult. Végül egy 3-as horgolótűvel újra felvettem a 120 cm hosszúságú láncszemsort és aztán napokig csak egyráhajtásos pálcákat horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam... Horgoltam a fodrásznál, horgoltam a villamoson, horgoltam a kisoviban és mindenhol odajött hozzám legalább egy valaki, hogy ennek a fonalnak milyen gyönyörűek a színei! :)
És néhány nappal ezelőtt kész lett!!! És nagyon szeretem!!! És arra gondoltam, milyen vidám lesz hordani majd a sötét, esős, szürke és hideg novemberben!!!
A mintától annyiban tértem el, hogy ebből a fonalból 3-as horgolótűvel kevesebb, mint 200 szemből jött ki a 120 cm, illetve én 31 sor  helyett csupán 25-öt horgoltam, mert így is öt gombolyag fonalam elfogyott, a maradék háromra pedig szükségem van, hogy a lányoknak horgoljak egy-egy sapkát. :)

2011. október 17., hétfő

Sári manója


Ezt a csücsökmanót készítettem a korábban már említett Sári, lányaim unokatestvérének születése alkalmából. Saci tegnap este meg is érkezett, ma délután birtokba is vehette a manóját - persze egyáltalán nem érdekelte, békésen szundikált a kórházi "bevásároló kocsiban."
Varrtam már egy ilyen típusú manót másfél évvel ezelőtt, Réka lányom születésekor. A manó teste egy szimpla négyzet - Réka manójának fejét anno a négyzet egyik oldalának középpontjába varrtam, ennél a manónál azonban a négyzet egyik sarkába került.

A manó teste és sipkája bébiplüss, a sipkájába kis csörgőt is varrtam, a feje pedig a "waldorféknál" szokásos eljárással, kártolt gyapjúból készült.
Isten hozott, kicsi Sári!

2011. október 14., péntek

Nagymama mamusz a kismamának


Az egész család Sárira, lányaim első unokatestvérére vár, akinek a papírforma szerint éppen ma kellene megérkeznie! Szerencsére Sári, úgy tűnik, nem izgatja magát sem a család, sem a papírforma miatt és nagyon jól érzi magát odabent. Azért az ajándékokat - neki és édesanyjának, vagyis sógornőmnek - már egy ideje elkezdtem készíteni, ma az édesanyának készült mamuszt mutatom meg.
A mamusz mintája az augusztus végén Zitának készült cipőcske felnőtt méretű változata. A fonalat az egyik drogérialáncban vettem, nekem a színe nagyon megtetszett, de mivel 50%-ban akril, nem használnám máshoz, maximum lábbelihez.

A bokánál láncszemekből készült "fűző" tartja a mamuszt, a külső oldalakra egy-egy virágot  horgoltam, hogy egyértelmű legyen, melyik a jobb és a bal, a talpára csúszásgátló került. Talán kellemes viselet lesz majd az "otthon ülő" kismamának a hosszú téli hónapok alatt!

Fonal: Lana Grossa Quick Print, színkód: 208.

2011. október 10., hétfő

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

2011. október 6., csütörtök

Őszi termés-kavalkád


A mai bejegyzésemben, feltételezéseim szerint senkinek sem fogok újat mondani vagy mutatni, de nekem nagy örömöt szerzett az alábbiak elkészítése. És persze titkon abban is reménykedem, hogy lesz olyan olvasóm, aki a homlokához csap azzal a felkiáltással, miszerint „jajj, tényleg, ezt idén még mi is megcsinálhatjuk!”


Kezdem azzal, amiről még egyszer sem írtam: két hónappal ezelőtt új lakásba költöztünk. Hogy miért, hova és miként, arról majd valamikor később biztosan lesz szó. A ház, ahol most lakunk, egy hatalmas kertben található, a kertben 20-30 méter magas gesztenyefákkal, augusztus vége óta egyre szaporodó vadgesztenye-tömegekkel a fűben. Mi is naponta szedjük tele a kosarunkat gesztenyével, körülbelül fél kilónyi van már az évszakasztalon is, a gesztenyeember készítést azonban idén még nem próbáltuk ki, hagyunk valamit jövőre is! :)


A költözés egyik velejárójaként másik waldorf oviba járunk kisoviba, illetve ahogy itt hívják, játszócsoportba, mert ezeket a délutánokat ebben az oviban nem az óvó néni, hanem az egyik anyuka tartja. Az oviban töltött szerda délutánok szerves része a diótörés – Zita nem csak a dióhéj megtörését élvezi, amit kisebb-nagyobb fadarabokkal maguk is könnyedén megoldanak a gyerekek, hanem, mint kiderült, a diót is imádja!! És néha-néha sikerül úgy megtörnünk a diót, hogy a héj egy-egy fele épen marad. Ezekből a fél dióhéjakból születtek ezek a hajócskák: gyufaszálakat ragasztottam a dióhéjak aljába, azokra szúrtam a két helyen kilyukasztott faleveleket. Nagyon jó móka az esti fürdésnél is!


Az oviban tudtam meg, hogy a közeli Rudolf Steiner házban – a Magyar Antropozófus Társaság székházában – az egyik ovis, euritmista anyuka csütörtök délelőttönként foglalkozásokat tart. A találkozók első részében a gyerekek szabadon játszhatnak, míg az anyukák az évszaknak megfelelő díszeket, tárgyakat késztenek. Közben gyümölcsöt és kalácsot is kapunk, majd a foglalkozást euritmiával kiegészített mesélés, mondókázás zárja.


Az múlt heti találkozón faágakból, -levelekből, termésekből őszi ajtódíszeket készítettünk. Az egyik egy hosszabb rafiára került: a legalját toboz díszíti, majd a toboz fölé az ízlésünknek megfelelő távolságba ágakat, leveleket kötözünk egymás fölé. A másik falevélből készül némi ragasztással és valójában az ősszel egyre gyülekező manók sorát szaporítja. A fejét papírból vágtuk ki, a teste és sapkája falevél. A testet alkotó falevél szárára is rafia kerül a felakasztás végett.


És bár a hírek szerint holnap vége a napsütéses ősznek, azért biztosan lesznek még napok, amiket a szabadban tölthetünk mindenféle őszi dolgok gyűjtögetésével, hogy aztán azokból mindenféle szépségek és kedvességek szülessenek. Jó gyűjtögetés és alkotást mindenkinek! :)


2011. október 2., vasárnap

Díjat kaptam...

... ismét Patríciától, ismét nagyon köszönöm, hogy rám gondolt, nagyon megtisztelő! :))


Egy kicsit ültem a díjon, hogy végiggondolhassam, ki(k)nek szeretném továbbadni, de az a helyzet, hogy ebben a csodálatos időben nagyon keveset ülök a gép előtt, ezért még mindig nem találtam ki - illetve a lista még nem teljes -, hogy kiknek szeretném továbbküldeni. Ezért még egy ideig megtartom és némi gondolkodás után adom majd tovább.
Patrícia, köszönöm még egyszer! :)