2011. július 29., péntek

Díjat kaptam....

... méghozzá Patríciától!
Patrícia a bejegyzésben megemlíti, hogy nem tud kommentet írni annak, akitől a díjat kapta - nos, ez van velem is, szerettem volna egy megjegyzést írni, de a blogger nekem sem engedte. Ezért ezúton is köszönöm ezt a díjat, és hogy rám gondoltál, Patrícia ! :)



A szabályok szerint a díjat annak kell továbbadnom, akit nemrégiben fedeztem fel, vagy újra. Én három olyan blogot, blogírót választottam, akik egészen biztosan nem olvassák a blogomat - ezért írtam is nekik üzenetet :) -  és abban is biztos vagyok, hogy hármójuk közül ketten azt sem tudják, hogy blogot írok! :) De mindhármójukkal találkoztam már legalább egyszer személyesen, mindhármójuk blogjába bele-belekukkantok, és ezt a lehetőséget szeretném megragadni arra, hogy a blogjaikat népszerűsítsem.

A díjat tehát szeretném tovább adni a Waldorf manófaktúrának, Ariadne Mühelynek és Emilinek!

Patríciának pedig még egyszer köszönöm!

2011. július 23., szombat

Nyaralás - második rész

Újra itthon vagyunk… A harmadik, reménytelenül esős nap délelőttjén négy vagy öt internetes időjárás-előrejelzés átböngészése után, no meg a bezártság miatt egyre több fölös energiával rendelkező gyerekek hatására úgy döntöttünk, hazajövünk - egy héttel korábban a tervezettnél.
Persze voltak programjaink bőven az elmúlt héten! Tombolt a nyár a szigligeti strandon….

… és dúlt a homokvárépítés a gyerekpancsolóban.
A lányokat kizárólag lila szájjal és remegő. libabőrős testtel lehetett kihozni a vízből!

Ahogy már három éve mindig, megjártuk a salföldi majort


… ahol az istállóból nemrég született kiscicákat csalogatott ki az egyik látogatótársunk.

Réka a kiscicák visszavonulása után is sokáig reménykedett abban, hogy újra előbújnak.

Hazaindulásunk előtt hoztak egy hatalmas mennyiségű zabot, a teherautókból kiöntött hegynyi zabot szívesen megmászták volna a gyerek, ha engedem, de hegymászás helyett csak a hegyezés maradt. :)

Aztán jártunk a káptalantóti piacon, ahol használt könyvektől, régiségektől kezdve ruhákon és ékszereken át a különböző – részben bio — élelmiszerekig mindent lehet kapni.
A gyerekek a tejmentes bio bodzafagyit próbálták ki – reggel fél kilenckor, hát mi mást!? -, mi a medvehagymás pogácsát és a magos zsömlét. Az otthon maradt nagyszülőknek tökmagolajos kecskesajtot vittünk haza vásárfiaként.
A piac hangulata fergeteges, ha a közelben jártok, semmi esetre se hagyjátok ki!!! Minden vasárnap délelőtt nyitva van, érdemes minél korábban menni!

Az előrejelzések szerint jövő szombatig hűvös, esős idő lesz, a Balatonban egészen biztosan nem lehet egy ideig fürdeni – ezt az időt itthon talán jobban el tudjuk tölteni. De állítólag augusztus elején újra kitör a kánikula, akkor újra visszautazunk majd – addig is itthon legalább lesz némi lehetőségem kézimunkázni… :)

2011. július 21., csütörtök

Nagy László: Zápor-vers


Zápor érik
távoli égen,
kendős kislány
táncol a réten.

Fuss, fuss kislány,
az útra fuss ki,
kár lesz későn
bokorba bújni.

Vadrózsádat
ne dobd a szélbe,
vidd el édes-
anyád elébe.

Felleg támad
úton a porból,
árva nyárfa
zokogva bókol.

Sújt a zápor,
dübörög az ég is,
táncos kilány
hazatalál mégis.

2011. július 17., vasárnap

Nyaralás

Ezt a hónapot a Balaton mellett töltjük, apósomék Badacsony lábánál épült házában. A tó ugyan néhány perc autózásra van a falutól, de a hatalmas kert kimeríthetetlen élményforrás, így kellő teret biztosít a gyerekek "eregetéséhez", ahogyan azt egyik barátnőm férje szokta mondani.
Ez alatt az óriási japán akác (?) alatt tengetjük napjainkat.

A fa néhány napja zsongó méhkassá változott, amióta virágba borult, a méhek gyakran a földre hulló virágokkal együtt szállnak alá, hihetetlen háttérzaj van egész délelőtt.

Ezt látjuk, ha kilépünk a házból....

... és ezt, ha hátra megyünk a kert végébe.

Velünk nyaral anyósom macskája, aki a meglepő "Cica" névre hallgat, ....

... etetéséről Zita gondoskodik.

A hónap eleji hűvösebb napokban félig megmásztuk a Badacsonyt,....



... a gyerekek pedig a Balaton vize helyett a felmosóvízben pancsoltak, khm, khm.

Majd mikor végre melegebbre fordult az idő, akkor a kerti "bedencében" is, ahogy Zita mondja.

Néha talicskázás a program a nagypapával,....

... néha katicabogár vizsgálat kettesben.

Réka pedig elindult és kimondta első szavait is! :)

Folyt. köv., addig is szép nyarat mindenkinek!!!! :))

2011. július 3., vasárnap

Horgolt tűpárna - avagy ajándék az olvasónak III.


Egy ideje Judit is kitüntet a rendszeres figyelmével, ezért nem sokkal azután, hogy Etának postára adtam az ajtódíszt, elkezdhettem gondolkodni egy új ajándékon. :) Az ötletet végül is Tünde adta, aki röviddel Judit után lett ugyancsak rendszeres olvasóm, nála láttam egy horgolt tűpárnát, és mivel Judit a blogja tanúsága szerint igencsak sokat varr, arra gondoltam, hátha örül neki.
Horgoltam hát egy kis "sapkát", néhány virágszirommal a szélén, majd jól megtömtem gyapjúval. Úgy emlékszem, apai nagyanyámnak -, aki apai nagyapámmal együtt szabó volt - volt egy olyan tűpárnája, amelyet egy szíjjal a csuklójára tudott erősíteni, így a párna folyamatosan - szó szerint - kéznél volt. Így hát a praktikusság miatt horgoltam egy pántot is, amelyet tépőzár segítségével erősíthetünk a csuklónkra - illetve erősíthet Judit a csuklójára :) -, erre a pántra pedig rávarrtam a tűpárnát.

Fonalak:
sötétkék - Baby Bamboo, színkód 127
sárga - Baby Bamboo Yellow Submarine
piros - GGH Saclrett, színkód 09

2011. július 1., péntek

Születésnap

Ma van Zita születésnapja, megünnepeltük a három éves nagylányt. Az ajándékokról már korábban írtam itt, itt és itt.
A születésnapját a Balatonon, a nagyszülők házában ünnepeltük.
Íme a születésnapi (asztal helyett) sarok:
A kötött koronájában díszelgő születésnapos:

Az ajándékok bontása testvéri segítséggel:

A dédivel:

A tortával:

A tortát Vera receptje alapján sütöttem: a tészta receptje innen, csupán annyit változtattam rajta, hogy adtam hozzá 3 evőkanál kakaóport, a krém és a máz receptje pedig innen, annyi különbséggel, hogy én karob helyett mindenhol kakaót használtam, a meggy helyett pedig epret, mert az ünnepelt már két hónapja epres csokoládétortát rendelt a mai napra.

És némi hangulatkép az ebéd utáni „ökörködésből”:

Boldog születésnapot, drága kicsi Zita!