2011. április 30., szombat

Gryllus Vilmos: Tavasz

Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.
Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.

Rezdül a tó vize, zöldül a domb,
Szól egy távoli birkakolomp.
Csend ül a tájon és zsendül a fű,
Zeng a fülembe mélyhegedű.

2011. április 22., péntek

Vegetáriánus húsvéti menü és az ajándékok

Ma délutánra összeállt a húsvéti menünk!
Szombaton délben zabtejszínes spárgakrém-leves lesz lekváros, túrós és karobkrémes – tojásmentes – palacsintával. A spárgakrém-levest mindannyian nagyon szeretjük – a gyerekek főleg akkor, ha van hozzá pirított zsemlekocka is –, a palacsintát pedig Zita rendelte, kíváncsi vagyok, megeszi-e, mert eddig szinte soha nem evett, ha palacsintát sütöttem.
Vasárnapra fűszeres burgonyatekercset készítek franciasalátával - a franciasalátát tojásmentes majonézzel -, desszertnek pedig köleskoch-ot. A burgonyatekercs receptjére nemrégiben bukkantam és elsősorban azért jutott eszembe, mert Gergővel nagyon szeretjük az indiait – hogy a gyerekek szeretik-e, az majd kiderül….
Hétfőre pedig tzatziki salátát terveztem gyros ízesítésű szejtánnal, petrezselymes burgonyával és friss zöldségekkel – koktélparadicsommal, retekkel, paprikával, újhagymával, madársalátával – itthon sütött pitában.
Vacsorára és reggelire medvehagyma-pástétomot, füstölt tofuból készült hamis tojássalátát, kisgömböcöt (búzasikérből készült vega „sonka”) és szójavirslit fogunk enni kenyérrel vagy mazsolás fonott kaláccsal és rengeteg friss zöldséggel.
A gasztrobloggereknek köszönet a receptekért!

A gyerekekre pedig a következő ajándékok várnak majd:
Zita, aki két hónap híján három éves, egyik nagymamájától könyvet kap, a másik nagyszülőktől szájharmonikát. Réka, aki pedig két hét híján egy éves, az egyik nagyitól metalofont, a másiktól pedig homokózó-játékokat kap.  Tőlünk néhány homokozóforma mellett – ezekből soha nem lehet elég – mindketten kapnak egy-egy locsolókannát, hogy a teraszunkon lévő virágokat és fűszernövényeket buzgón locsolhassák.

Mindenkinek szép húsvétot kívánok!

2011. április 21., csütörtök

Asztaldíszek papírból

És végül egy utolsó ötlet az elmúlt bejegyzésekben oly' sokat emlegetett könyvecskéből - egyiktől sem vagyok igazán elragadtatva.

Az egyik "nyuszis ajándéktáska" néven szerepel a kiadványban: papírból hajtogatott "táskáról" van szó, amelynek egyik oldala nyuszifejet formál. Annyit változtattam a megadott sablonon, hogy a "táska" - nem értem, hogy mitől táska, de nem baj - négy oldala közül hármat fele olyan magasra vettem, mint amilyen magas a nyuszit formázó oldal. Ennek oka, hogy asztaldísznek szántam és tojást szándékoztam beletenni. A méreteiből adódóan azonban nem fér bele egyetlen tojás sem: kibéleltem ugyan zöld rafiával, de a tojást nem tudtam beletenni a kb. 3 cm széles fenekű dobozba, gyakorlatilag a doboz hosszabb oldalai tartják azt. Ha így nem funkcionál, akkor el sem tudom képzelni, hogy "ajándéktáskaként" milyen és mekkora ajándékok férnének bele....

A másik egy bárányos mécsestartó - ezen a sablonon nem változtattam semmit. A formája szerintem rendben van, a bárány formája is kedves, aranyos, a "mécsestartó" azonban ugyancsak olyan szűkre sikeredett - szintén kb. 3 cm széles dobozkáról van szó, mint a nyuszi esetében -, hogy semmi esetre sem merném meggyújtani a belehelyezett mécsest. Kiindulásnak azonban nem rossz ötlet a középen kivágott kartonpapír a beleragasztott pauszpapírral, csupán nagyobb szélességgel érdemes dolgozni - a kartonpapírból készült oldalakra pedig bármilyen figurát odaálmodhatunk.

2011. április 20., szerda

Filcnyuszik

Az elmúlt napokban készítettem néhány nyuszit, részben a húsvéti asztalra dísznek, részben pedig az elrejtendő  tojások és ajándékok kísérőjeként.
Az ötlet a már korábban említett Húsvéti díszek és ajándékok című könyvből származik, némi átalakítással. A karcsúbb nyuszik a könyvben nyuszis fűzérként szolgálnak: kartonból kell kivágni a formát és egy madzagra, szalagra felfűzni. Én filcből vágtam ki a nyulakat, gyöngyből szemet és orrot készítettem nekik, majd pelenkaöltéssel összevarrtam a két oldalukat. Apró köveket tettem a „hasukba”, hogy megálljanak majd az asztalon. Őket szánom asztaldísznek.


A testesebb nyulak a könyvben is filcből készülnek: összeragasztjuk a két filcformát, kitömjük a fejüket, a nyakukra masnit kötünk és így tojásmelegítőként funkcionálnak. Én a ragasztás helyett itt is inkább a pelenkaöltéssel történő összevarrást választottam, szemük és orruk ugyancsak gyöngyből készült, fejüket gyapjúval tömtem, nyakukra vékony selyemmadzagot kötöttem. Mivel mi csak nagyon eszünk tojást, főtttojás formájában pedig sose, ezért tojásmelegítőre nincs szükségünk, de ezeket a nyuszikat szeretném elrejteni hétfőn az ajándékokkal együtt eldugott, festett tojásokra húzva.


Mind a kövér, mind a sovány nyuszik a későbbiekben ujj- vagy kézbábként is szolgálhatnak, ha a gyerekek megkedvelik őket.

2011. április 12., kedd

Biliügy és egy bizarr(?) ötlet


Zita tavaly nyáron, a második születésnapja környékén lett szobatiszta. A forró balatoni júliusban nem volt nehéz dolgunk – a néhány napos pelenka nélküli rohangálásból nagyon gyorsan bilibe pisilés lett, két-három hét után pedig bilibe kakálás. Rövid idő múlva a délutáni alvás idejére is lekerült róla a pelenka, és azóta már csak éjszakára használ pelust.
Néhány hete azonban kakigondokkal küzdünk. Valamiért – az okát tényleg nem tudom, bárhogy próbálok kutakodni az emlékezetemben – a bili vagy WC helyett a bugyiba érkezik a kaki és Zita csak utólag szól. Talán egy ideig kemény volt a széklete és emiatt fájhatott a székelés – a gyerekorvosunk Siliceát ajánlott székletlazítás céljából, ezt Zita kapta is egy ideig. De ez csak rövid ideig lehetett gond, tudom, hogy már régóta nem emiatt nem ül rá a bilire – de talán rossz emlékként beidegződött és megmaradt a félelem a fájdalomtól, annak ellenére, hogy már jó ideje laza a széklete.
Két hete úgy döntöttem, hogy a tettek mezejére lépek, mert kezdtem egyre rosszabbul viselni, hogy egyrészt a lányom naponta többször ráül a sarkára, szemmel láthatóan keményen dolgozik azon, hogy visszatartsa a „barnamacit”, másrészt azt, hogy annak köszönhetően, hogy a medve azért csak ki-kidugta fejecskéjét a visszatartások ellenére, naponta kb. 3-4 bugyit kellett kimosnom. Mivel sok helyen olvastam, hallottam, hogy a kisgyerekek számára a székletük a testük egy része, vagyis kakilni kb. olyan a számukra, mintha levágnák az egyik ujjukat, arra gondoltam, hogy kellene egy kis „kakifigura”, akit sosem kell lehúzni a WC-n, sosem kell tőle elválni, elszakadni. Ezen kívül több könyvesboltban belefutottam mindenféle, a témát feldolgozó „szakirodalomba”, mint pl. Bilikönyv – arra gondoltam, hogy a kakifigura a könyvvel együtt talán segít megoldást találni a problémára.

Úgyhogy másfél hete elmentem a Mamamiboltba – kedvenc fonallelő helyeim egyike -, mert arra számítottam, hogy itt a fonalat és a könyvet is be tudom szerezni. Nem is tévedtem – meg tudtam venni Alona Frankel Bilikönyv című opus magnumját és találtam egy csodálatosan szép barna fonalat is. Még aznap este megkötöttem a figurát: rizsszemkötéssel készült – ennek a kötésfajtának a rusztikusságát találtam a legmegfelelőbbnek :) -, 17 szemmel kezdtem, találomra fogyasztottam és szaporítottam a szemek számát, hogy élethű legyen a formája. A körülbelül 15-17 cm hosszú kötést összevarrtam, barna színű (nemezelő) gyapjúval tömtem és filcből szemet és szájat varrtam rá, majd elrejtettem a biliben, hogy Zita másnap reggel ott találja meg.
Volt is nagy öröm, Zita „kakimanónak” nevezte el új barátját és naponta – nem túlzok! – négyszer-ötször biztosan el kell mesélni a Bilikönyvet. A könyvben szereplő Samu helyett gyakran Zita nevét kell behelyettesíteni és bár még nem teljes a siker, de az elmúlt 4 napban már sikerült a bugyi helyett bilibe kakilni – „mint Samunak, mama!”
Fonal: GGH Big Easy, színkód 06

2011. április 8., péntek

Tavaszi ajtódísz


Végre!! Mármint végre elkészült. Mert a karácsonyi koszorú már régen lekerült az ajtónkról, azóta nem díszítette semmi és a virágba borult tavaszi napokon számomra már nagyon kopárnak tűnt kis otthonunk bejárata.
Két ötletet gyúrtam egybe, az egyik a Cser kiadónál megjelenő Fortélyok sorozat Húsvéti díszek és ajándékok című füzetecskéjében található: festett facsipeszre papírból készült bogarak, lepkék. A másikra a Zsuzska alkot című blogon akadtam teljesen véletlenül.

A facsipeszeket lefestettem – erre legalkalmasabb az akrilfesték – és színes kartonból kivágtam a katicabogár és a lepke szárnyait, valamint a fejeket és csápokat. A katicabogárnak pöttyöket ragasztottam a szárnyaira, a lepkének színes foltokat. A szárnyakat és a fejeket is felragasztottam a csipeszre.
Szedtem néhány gallyat a kertünkben, ezeket vékony rézdróttal koszorúvá kötöttem, az aljához, ugyancsak a rézdróttal, borókát erősítettem. A drótok eltűntetésére rafiát használtam. Végül az egyik gallyra felcsíptettem a katicát és a pillangót, majd damillal az ajtó kémlelőnyílására lógattam.

2011. április 7., csütörtök

Waldorf csillag ablakba


Ha beírjuk a keresőbe, hogy „waldorf window tutorial”, számos leírást kapunk, hogyan készíthetünk pauszpapírból ablakba tehető waldorf csillagot. Gardenmamánál  kétféle csillag leírását is megtaláljuk – itt és itt.
Én most az első variációt választottam, de a Kisember óvoda – ide járunk kisoviba november óta – csillagját is szemügyre véve egyszerűsítettem az eljárást.

Válasszunk kedvünkre színes pauszpapírt és döntsük el, hogy mekkora csillagot szeretnénk. Én olyan 20 cm nagyságú csillagot álmodtam az ablakba. Akkora négyzeteket kell kivágnunk, amelyeknek átlója a csillag teljes magasságának a fele, így az én esetemben 10 cm. Pitagorasz tételével kiszámolható, hogy ha a négyzeteim átlója 10 cm kell legyen, akkor oldaluk hosszúsága olyan 7 cm körül van. Vágjunk ki – attól függően, hány ágú csillagot szeretnénk –  8 vagy 16 ilyen kis négyzetet.

Hajtsuk a négyzetek egyik sarkát a szemben lévő sarokra, vagyis átlójuk mentén félbe. A „sarkukra állítva” helyezzük a négyzeteket az asztalra, hogy a meghajtogatott átló függőlegesen helyezkedjen el előttünk. Az átlóra hajtsuk rá a jobb és a bal sarkot is – amolyan sárkányformát, deltoidot kapunk ezzel, ez a csillagnak egy ága. Járjunk el ugyanígy mindegyik négyzetünk esetében.

Ragasszuk össze a deltoidokat rövidebb oldalaiknál – én két darab nyolcágú csillagot készítettem, majd a kettőt, elforgatva, egymásra fektettem és összeragasztottam. Végül ragasszuk fel az ablaküvegre!

2011. április 6., szerda

Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág

Mély erdőn
ibolya-virág,
elrejt jól
a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn
ibolya-virág.

2011. április 2., szombat

Virággyerekek

Tavaly Húsvét óta van évszakasztalunk és mivel Húsvétkor nem készítettem már virággyerekeket, ez a feladat most várt rám. A szintén idén, a kora tavaszi évszakasztalra készült gyökérgyerekeket éppen ideje volt felváltani virágtársaikkal, hiszen odakint már pompáznak a nárciszok, aranyesők, tulipánok és lassan minden fa is virágba borul.
Az évszakasztal készítésekor rendszerint az Egy szegletnyi természet című könyvhöz fordulok elsőként, itt többféle – kötött, horgolt, illetve filcből vagy kártolt gyapjúból készült – virággyerek készítésének a leírását is megtalálhatjuk. Most a kötött változat mellett döntöttem, de végül egészen más figurát készítettem, mint amit a könyv ajánl.

Változtattam kicsit a „ruha” kötésmintáján – hosszabb karokat kötöttem, mint amit a kötésminta ír, illetve különböző szem- és sorszámokkal dolgoztam, hogy legyen kicsi, nagy, közepes méretű figurám. A kötésminta szerint egyben kötjük a virággyerekek ruháját: két, egymásra állított T betű formát kötünk úgy, hogy a nyaknál lazábbra veszünk két szemet. Rizsszemkötéssel kötjük a szoknyát és a ruhaujjakat, míg harisnyakötéssel a mellkas- és hátrészt. Amikor elkészültem, összevarrtam a ruhák és az ujjak oldalát.

A fejük – a testanyagba burkolt „valódi” waldorf baba fej helyett – kártolt gyapjú lett: egy gyapjúcsíkra kötöttem szoros csomót úgy, hogy legyen „nyaka” is. Ezt beledugtam a „ruhán” két laza szemmel kialakított nyakkivágásba. A karokhoz – a leírásnak megfelelően – pipatisztítót használtam, a végüket visszahajlítva és testanyagba bugyolálva. Miután a pipatisztítót belehúztam a „ruhaujjakba”, rávarrtam a ruhaujjak végét a „kezekre”. Tömtem a testükbe még némi gyapjút, majd a derekuk felett eltérő színű fonalat férceltem a ruhába és szorosra húztam. Végül a fejek tetejére különböző színes mesegyapjúból ragasztottam „hajat”.


Fonalak:
Sárga - Baby Bamboo Yellow Submarine
Piros - Baby Bamboo Rocking Horse
Zöld - Sublime Cashmere Merino Silk DK Artichoke
A fehér fonal eredetét teljes homály fedi...

2011. április 1., péntek

Mosható betétek

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a környezet- és egészségtudatos életmód első gyermekem születése után kezdett annyira fontossá válni, hogy többet jelentsen a papír és a petpalack szelektív gyűjtésénél. Először elhagytam a hagyományos mosó- és mosogatószereket, majd a textilöblítőt lecseréltem ecetre, kiirtottam a különböző, tisztítószernek nevezett mérgeket a háztartásból, és még sorolhatnám. Ide tartozik az is, hogy részben környezet-, részben gyermek-, részben pedig pénztárcavédelmi okokból közelebbi kapcsolatba kerültem a textilpelenkákkal. Bevallom, nem álltunk rá, többféle pelenkát is kipróbáltunk, de jellemzően maradtunk inkább a környezetre és gyermekre nem ártalmas – a pénztárcát most hagyjuk! –, 100%-ban lebomló ökopelenkára.
Az eldobható pelenkákról szóló információk megemésztése után azonban felmerült bennem a kérdés, hogy mi a helyzet a nők által használt eldobható betétekkel és tamponokkal? Ugyanaz az, mint az eldobható pelenkákkal: környezetszennyezőek, az egészségre károsak és ráadásul igen drágák is.
A különböző eldobható betétek és tamponok pamutból, műselyemből, vagy a kettő keverékből készülnek – hogy pontosan milyen anyagokat tartalmaznak, azt nem tudjuk. Az előállításuk során illatanyagok, különböző adalékanyagok, valamint klór és dioxin is kerül ezekbe a termékekbe, a nedvszívó képesség növelésére pedig polikarbonátot, polietilént használnak. Ugyanakkor a legtöbb nő rendszerint különböző panaszokkal küzd ezekben a „nehéz napokban” – hogy a „mű” anyagok és a fájdalmas menstruáció között összefüggés lehet, sokáig eszembe sem jutott. A helyzet azonban az, hogy ez az összefüggés meglehetősen szoros és logikus. A vegyszerekkel kezelt, „mű” anyagok irritációt okozhatnak, kiváló táptalajt nyújtva a bakteriális fertőzésekhez, a tamponról pedig már azt is tudjuk, hogy toxikus sokk szindrómához (TTS) vezethet: az 1980-as években robbant ki egy botrány, amikor az Egyesült Államokban 814 esetet regisztráltak és 38-an haltak bele a dioxin által okozott mérgezésbe. 2005 februárjában kiállítás is nyílt a legkülönfélébb tamponokból és betétekből – Fazekas Fanni iparművész célja éppen az volt, hogy tudatosabb termékválasztásra és -használatra hívja fel a figyelmet.


Ma már többféle megoldás közül választhatunk, ha szeretnénk magunkat és a környezetünket is megvédeni a vegyszerekkel kezelt anyagoktól: én a mosható betétek mellett döntöttem. Több külföldi cég is gyárt már ilyet, bevallom, nekem eszembe sem jutott, hogy tőlük rendeljek, mert a Mamami fórum WAHM topikjai között találtam egy – mind külcsínben, mind összetételben, mind árban – igen meggyőzőt. A mosható betét külső, fehérneművel érintkező rétege mintás pamutvászon, erre kerül egy nedvességzáró PUL réteg, amit egy nedvességszívó pamut felület borít, végül pedig egy – választás szerint – pamutvászon vagy flanel réteg kerül a betétre, ez a 100% pamut réteg érintkezik közvetlenül a testünkkel. Kétféle méretben készülnek, éppen úgy, mint eldobható társaik, szárnyakat is kaptak, a fehérneműt kikezdő ragasztócsíkok helyett patenttal rögzítjük a betétet.
A virágos minták és különböző színek egészen feldobják ezeket a nehéznek mondott napokat, arról nem is beszélve, hogy én is beszámolhatok arról, hogy nem csak tökéletes nedvszívó képességgel rendelkeznek, hanem a görcsök mennyisége és ereje is erősen csökkent, amióta ezeket a betéteket használnom. Tisztításuk pedig igen egyszerű: használat után kiöblítjük, majd a többi ruhával együtt mosógépben kimossuk. És igen, ha elmegyünk otthonról, akkor valamivel macerásabb a használatuk, de egy kisebb zacskót mindig vihetünk magunkkal vagy, ha ettől nagyon idegenkedünk, ezekre a rövid esetekre megtarthatjuk a biobetéteket.

Saját magunk is készíthetünk ilyen betéteket, az interneten több tutorialt is találunk, például itt és itt.

És végül Hoppál Bori oldalát is szeretném megemlíteni – nem csak tágabb értelemben véve tartozik a témához!

További olvasnivalók a témában:
Puhamama
Tudatosvásárló
Tűsarok