2011. március 29., kedd

Weöres Sándor: Barangolók

Gyöngy az idő, vándoroljuk,
nincs szekerünk, bandukoljuk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.

2011. március 28., hétfő

Pillangó

A hétvégén ismét jópofa dolgot tanultunk a Kőketánc gyermektáncház kézműves foglalkozásán, ahol néhány héttel ezelőtt lovacskát készítettünk.

Kartonpapírból vágtunk ki különböző formájú pillangókat, a szárnyukat mindenféle módon díszítettük - a narancssárga pillangó szárnyai kizárólag Zita lányom kezét dícsérik!

A pillangó törzsén két vízszintes vágást ejtve a lepkét ráhúzhatjuk az ujjunkra - és már röpülhet is!

2011. március 23., szerda

Marcell babaruhája, avagy Marcell-baba ruhája

Tavaly előtt decemberben egyik barátnőm kislányának születésnapjára, öccse születése előtt három hónappal, varrtam egy 30 centis öltöztetős babát - ő lett Marcell-baba.

Marcell - az igazi - a napokban lesz két éves és barátnőm elmondása szerint néhány hete birtokba vette nővérének készült alteregóját és legszívesebben lépést sem tesz nélküle. Ezért úgy döntöttem, varrok Marcellnak új ruhát - kapott egy farmert és egy csíkos pólót.

A farmer derekába gumit fűztem, hogy a gombot használni még nem tudó ujjacskák is fel tudják adni a babára, a póló csónakkivágású nyakat kapott, ugyanezen okból.
Remélem, hogy az ünnepelt édesanyja megoszt majd velem néhány fotót az új ruháját viselő babáról, hogy megtudjam, hogy áll neki!
Boldog második születésnapot, Marcell!!!

2011. március 21., hétfő

Milyen cukrot?

Néhány héttel ezelőtt egy közeli családtagunk kávézott nálunk. A kávéja mellé nádcukrot tettem, kérdezte tőlem, hogy mi ez, barna cukor? Mondtam, hogy mivel a barna cukor gyakorlatilag ugyanaz, mint a fehér cukor, csupán melasszal van színezve, mi nádcukrot használunk, ami valamivel jobb, mint a fehér kristálycukor. A rokon rám nézett és némi gúnnyal azt kérdezte: „Tudósok bebizonyították, mi!?”
Ezek után úgy döntöttem, részletesebben utánaolvasok a témának.

A fehércukor
A cukor elnevezés gyűjtő fogalom, amellyel a kémiában a szénhidrátok csoportjába tartozó, különböző vegyületeket foglalják össze. A cukrok vízben oldhatók és kristályosíthatók, kis kivétellel édes ízűek Az iparban a cukrot cukornádból nyerik préseléssel, vagy cukorrépából vizes kioldással. A kapott cukros levet igen sok tisztító, finomító eljárásnak vetik alá, majd besűrítés után kristályosítják. Az így kapott fehér cukor cukortartalma jóval magasabb, mint a növényeké – a cukorrépa 18%-ot, a finomított cukor 95%-ot tartalmaz. És bár az egyik legfontosabb táplálékunk a természetes szénhidrát, ilyen mennyiségű cukorra nincs felkészülve a szervezetünk, így nem is tudja megemészteni azt. A cukor az emésztés során savasodást vált ki: erjedni kezd, amely folyamat eredményeként ecetsav, alkohol és szénsav keletkezik. A szervezetnek a PH érték helyreállítására ásványi anyagokra van szüksége, többek között kalciumra, nátriumra, káliumra, magnéziumra. Súlyosabb esetekben ezeket az ásványi anyagokat saját tartalékából pótolja – például a csontokból a kalciumot, csontritkulást okozva ezzel.
A savasodás káros hatásai– elhízás, fáradtság, rossz közérzet, reflux, bőrtünetek, allergiák, asztma, depresszió, stb. – széles körben ismertek, a cukor káros hatása még nincs teljes mértékben tisztázva: fogszuvasodás, elhízás, ami további problémákat okoz, mint például magas vérnyomás, gyengíti az immunrendszert is, hiszen a cukor károsítja a hasznos bél-baktériumokat és lelassítja a védőfunkciót ellátó fehérvérsejteket is, szembetegségek, stb.
Ugyanakkor a cukor tápanyagot nem tartalmaz, de a vércukorszint növelésével hatást gyakorol az éhségközpontra, mely a vérben lévő cukor mennyiségtől függően vált ki éhség illetve jóllakottság érzetet.
A barnacukor
A barnacukor gyakorlatilag nádmelasszal színezett fehércukor, ennek köszönhetően élettani hatásait tekintve semmiben sem különbözik fehér társától.
A nádcukor
A learatott és összekötegelt nádszárakat több lépésben átpréselik. Az így nyert, még földmaradványokkal, levelekkel, stb. szennyezett szirupot oltott mésszel tisztítják, ülepítik. A kapott szirup 15%-os cukortartalma nem elég magas a kristályosításhoz, így átgőzölik, hogy besűrítsék. Ebbe a besűrített szirupba már meglévő cukorkristályokat dobnak a kristályosodás megindítása véget, majd az egész masszát centrifugálják. Mivel nem finomítják, említésre méltó mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, valamint a cukornádból származó ásványi anyagokat.
A nyírfacukor (xilit)
Eredetileg nyírfakéregből, manapság azonban már leggyakrabban kukoricarostból állítják elő. Kinézetre nagyon hasonlít a fehércukorra, de élettani hatását tekintve éppen annak ellenkezője: nem okoz savasodást, mert enyhén lúgos kémhatású, nem okoz elhízást (glikémiás indexe 7, míg a fehércukor 68), nem táplálja a különböző gombákat, antibakteriális hatású. Egyetlen hátránya, hogy nagy mennyiségben fogyasztva hasmenést okozhat.

Egy olvasmány
William Dufty Cukorblues című könyvében (Kétezeregy kiadó) több, mint 260 oldalon foglalja össze mindazt, amit a cukorról tudni érdemes – eredetét, történetét, hogyan vált a „cukorbiznisz” a gyarmatosítás motorjává és a rabszolgaság elindítójává, milyen egészségkárosító hatásai vannak, és így tovább. A könyvet olvasva talán olyan érzésünk támad, hogy az egész világot a cukor mozgatja – a keresztes háborúktól a modernkori amerikai korrupciós botrányokig -, miközben a cukor minden betegségünk valódi oka. Ha ezen az érzésen sikerül felülemelkednünk, akkor rengeteg információt tudhatunk meg arról, hogy miért állíthatjuk azt, hogy a cukor bizony méreg.
Ahhoz, hogy a szervezet hatékonyan működjön, a vér glükóz- és oxigénszintjének egyensúlyban kell lennie. Ha a szacharózt (finomított cukrot) eszünk, az azonnal glükózzá bomlik és közvetlenül a belekbe jut, onnan felszívódik a vérbe. Erre válaszul a mellékvese hormonokat termel, a hasnyálmirigy pedig inzulint, hogy elhárítsák a veszélyt – de mivel a szervezetnek gyorsan kell cselekednie, túllő a célon és a vércukorszintet a normális alá süllyeszti. Ezek után a testünk újra cukrot kíván, hiszen a vérben az oxigén került túlsúlyba. A történet további szépsége, hogy amikor a test vércukorszintje alacsony, valamennyi sejtje „éhezik” – és mivel az agysejtek rendkívüli módon függnek a vércukorszint állandóságától, ezért feltehetően az agysejtek károsodnak legkönnyebben, ha a vércukorszint folyamatosan és drasztikusan változik.
Ha azonban a szacharóz helyett például teljes kiőrlésű gabonát, mondjuk barna rizst fogyasztunk, elkerüljük a glükóz-sokkot: hiszen a glükózt a vér a hasnyálmirigybe szállítja, ahol elindul az inzulintermelés. Az inzulint a vér a májba viszi, ahol a felesleges glükóz glikogénné – összetett cukorrá – alakul és a májban tárolódik. Ugyanakkor ha a vér cukorszintje alacsony, a mellékvesekéreg-hormonok szabadulnak fel, amelyek glükózzá alakítják a májban tárolt glikogén egy részét.
A túlzott cukorfogyasztás túlzott inzulintermelésre készteti a hasnyálmirigyet, ami a sokkra sokkal válaszol és több inzulint küld a glükóz semlegesítésére a szükségesnél – ennek következménye, hogy lecsökken a vérben a cukorszint. Ezt hívjuk hypoglykaemiának, ez az első fázis.
Cukorbetegségről, vagyis a második fázisról beszélünk abban az esetben, amikor a szervezet nem képes elég inzulint termelni. A túlzott cukorfogyasztás következtében „túldolgoztatott” hasnyálmirigy elfárad, nem tud több glükózt semlegesítő inzulint termelni, ennek következtében a cukor felgyülemlik a szervezetben, ami magas vércukorszinthez vezet.
Mindezzel a javasasszonyok, gyógyítók tisztában voltak, ahogyan a természeti népek a mai napig is tisztában vannak. A cukorból azonban minden államnak, kormánynak és uralkodónak olyan hatalmas bevételei származtak, hogy amikor a kutatók és orvosok közül néhányan kezdtek ráeszmélni arra, hogy a megnövekedett cukorfogyasztásra milyen betegségek vezethetők vissza, gyorsan és könnyedén elhallgattatták őket. Mivel a mellékvese termeli azokat a hormonokat, amelyek megemelik a vér cukorszintjét, a szacharóz fogyasztása pedig károsan befolyásolja a mellékvesék működését, amelyek egy idő után „kifáradnak és feladják”, a mellékvesék helytelen működésén keresztül a cukrot okolhatjuk nem csak a diabétesz, hanem olyan betegségek esetén is, mint az alkoholizmus, a különböző allergiák, vagy éppen pszichiátriai betegségek, mint például a skizofrénia.
A finomított kristálycukor „természetes és tiszta”, hiszen hozzáadott anyagokat nem tartalmaz – ez valóban így van. A cukorrépából és a cukornádból, amelyek a cukor mellett azonban egyéb tápanyagokat is tartalmaznak, kivonják éppen ezeket a tápanyagokat és kizárólag a finomított szénhidrátot hagyják meg – valóban nem adnak hozzá semmit, de elvesznek belőle mindent, ami értékes. Nagyon fontos tehát, hogy megkülönböztessük a különféle szénhidrátokat – a fehércukor által képviselt szénhidrát nem azonos a barna rizsben, vagy a teljes kiőrlésű lisztben találhatóval. Ez a cukorbetegek diétájában is meg kellene, hogy jelenjen. Hiszen a szénhidrátmentes diéta arra ösztönzi a szervezetet, hogy a máj glikogén raktárait glükózzá alakítsa, növelve ezzel a vércukorszintet, amivel egy cukorbeteg szervezete nem tud mit kezdeni, hiszen hasnyálmirigye nem termel elég inzulint. Ha azonban kizárólag a finomított szénhidrátokat – a fehér cukrot és a fehér lisztet – hagyja el a cukorbeteg, természetes és egészséges szénhidrátokat azonban fogyaszt, akkor a szervezete nem szenved majd alacsony vércukorszintben, így nem is szabadít majd fel glükózt. Ez utóbbi étrenddel akár az inzulininjekció elhagyásáig is eljuthat a cukorbeteg.
Azt, hogy a finomított szénhidrát hizlal, mindannyian tudjuk: a máj folyamatosan próbálja tárolni a bevitt glükózt glikogén formájában. Amikor azonban eléri befogadóképessége határát, a felesleges glikogén zsírsavak formájában visszaáramlik a vérbe, a vér elszállítja a kevésbé aktív területekre – a hasba, a mellekbe, a combokba. Ha ezek a területek telítődtek, akkor a zsírsavak már olyan aktív szervekben kezdenek raktározódni, mint a szív és a vese. A nem finomított szénhidrát nem tud hizlalni –nem „képes” ilyen mértékben megterhelni a májat. És ha már itt tartunk: a testsúlycsökkenésre irányuló diétáknál, ahol csupán a kalóriák száma az érdekes, nem jelent feltétlenül zsírveszteséget, hiszen a testsúlycsökkenés nem feltétlenül egyenlő a zsírszövetek csökkenésével.
A finomított gabona – például a fényesített, finomított fehér rizs – ugyanolyan anti-tápanyag, mint a fehércukor: mindenféle tápanyagtól mentes, kizárólag kalóriát tartalmaz. A rizsből finomítása során azt a B-vitamint vonják ki, amely szükséges a megemésztéshez – ahogyan a cukorrépából és cukornádból is kivonják a C-vitamint a cukor előállításához. Amikor ilyen finomított szénhidrátokat eszünk, akkor az azok megemésztéséhez szükséges vitaminokat a szervezetünk saját raktáraiból kénytelen pótolni. Amikor pedig apadni „látszanak”, akkor vitaminokat kezdünk vásárolni, B-vitamint, C-vitamint, esetleg valamilyen multivitamint – szükségünk is van rá, hiszen ezeket a vitaminokat gyárilag kivonják az ételeinkből. Sokkal egyszerűbb – és olcsóbb – megoldás lenne, ha fehérliszt helyett teljes kiőrlésű lisztet fogyasztanánk, fehér rizs helyett pedig barnát – akkor a vitaminokra sem lenne szükség, mert a természetes szénhidrátok biztosítják a feldolgozásukhoz szükséges B-vitaminokat.
És végül még egy fontos tudnivaló: a cukrok gyorsan áthaladnak a gyomron és a vékonybélbe jutnak. Ha azonban más ételekkel együtt fogyasztjuk őket, az emésztendő táplálékkal együtt a cukor is ott várakozik a gyomorban – a várakozás alatt pedig megindul a bevitt többletcukor savas erjedése. Ha természetes szénhidrátokat fogyasztunk, azokat a szervezet monoszacharidokra, egyszerű cukorra bontja, ami hasznosítható anyag, tápanyag. Ha fehérjét fogyasztunk, azt a szervezet aminosavakra bontja, ami szintén tápanyag. Az enzimes emésztés tehát előkészíti az ételeket a hasznosításra. Amikor azonban cukrot eszünk akár keményítővel, akár fehérjével, bakteriális bomlás indul be, amelynek során hasznosíthatatlan anyagok, mérgek keletkeznek. Ha keményítővel esszük a cukrot, akkor az erjedés során széndioxid, ecetsav, alkohol és víz keletkezik – ezek közül csupán a víz hasznosítható a szervezet számára, a többi méreg. Ha fehérjével esszük a cukrot, akkor rothadás indul és ptomainok és leukomainok keletkeznek – ezek szintén nem hasznosítható anyagok, mérgek. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor érthetővé válik, hogy a kalóriák számolgatása helyett a szénhidrátok differenciálása sokkal hatékonyabb módszere nem csak a méregtelenítésnek, hanem a fogyásnak is.


Antropozófus szemszögből
Rudolf Steiner szerint (A táplálkozásról, Új Mani-fest Kiadó) a szénhidrátok „az alakért dolgoznak, tulajdonképpen az a feladatuk, hogy a puszta formánkat alkossák meg.” Kifejezetten a cukorról azt mondja, hogy a cukorfogyasztás csökkentése, illetve növelése a májműködést befolyásolva kedvezően hat a szangvinikus, illetve a melankolikus gyerekre – úgy, hogy előbbi kevesebb, utóbbi több cukrot vesz magához. Amint írja, a cukor részben átveszi a máj tevékenységét, a csökkentett cukorbevitellel élénkebb munkára bírjuk a májat, amivel a szangvinikus gyermeket „arra ösztönözzük, hogy az énjét erősebben serkentse, és legyőzze azt, ami a szangvinikus temperamentumban fizikai következményként lép fel.” Mert „ahol cukor van, ott jelen van az én-organizáció … hogy az ember alatti (vegetatív, animális) testiséget az emberihez irányítsa.” Az olyanoknak, akik „morálisan, vagy fizikai-testi értelemben” gyengék, azoknak jól jön a cukor, illetve „előnyös számukra a cukortartalmú ételek fogyasztása”, mert amikor a „lélek fejlődésen megy keresztül, akkor mindazt, amit az ember cukorszubsztanciában felvesz, … úgy éli meg, mint ami belső szilárdságot ad számára, belülről megerősíti, és bizonyos fokig valamiféle természetes egoizmussal tölti fel. … A cukorfogyasztással ugyanis egyfajta ártatlan egoizmus keletkezik bennünk, ami ellensúlyozza a morális-szellemi területen kialakított önzetlenségünket. Bizonyos cukormennyiség bevitelének hiányakor fennáll az a veszély, hogy az ember álmodozóvá, fantasztává válik, és elveszíti a földi viszonyok egészséges megítélésének képességét. Azt mondhatjuk: a cukorélvezet fizikailag növeli az ember személyiségjellegét.”
A nagy gyermekkalauz (Futura könyvek) azt írja a cukorról, hogy „olyan anyag helyét ’foglalja el’ a szervezetben, melyet az – ha egészséges – maga is elő tud állítani elegendő mennyiségben. Ha viszont beteg, fáradt vagy kimerült, akkor energiaforrást jelent számára. Ilyenkor a cukor a szervezet emésztő munkájának helyettesítője lesz.” Az édes íz „támaszt, vigaszt nyújt, megnyugtat, oltalmaz. Közvetlenül erősíti önérzetünket is. ... Az ember élvezi a pillanatnyi erőnövekedést, ám nem veszi észre az elkényelmesedést, azaz az erők ezt követő széthullását. Ezt aztán újra csak megnövelt cukormennyiségekkel próbálja ellensúlyozni. A „cukor-függő” gyerekek feltűnően nyughatatlanok, kevéssé kitartóak, és nehezen képesek egy dologra koncentrálni. … az is megfigyelhető, hogy a későbbi cukorbetegek gyermek-vagy ifjúkorukban lelkileg vagy intellektuálisan gyakran túlterheltek voltak.”

Források:
Különböző cukorfajtákról a Dr. Immun oldalon, illetve Antal Valinál, két helyen is.
A fotók innen, innen és innen.

2011. március 17., csütörtök

Szabó Lőrinc: Vasárnap

(részlet)

Az éjszaka tündér kezével
kihimezte a réteket,
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
Jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt,
ezer kis ismerős között.

...

2011. március 15., kedd

Papírlovacska

Két hónapja vasárnaponként, több-kevesebb rendszerességgel, a Kőketánc gyermektáncházba járunk, ahol a moldvai és gyimesi dalok, táncok mellett kézműveskedésre is lehetőség van. Bálint Ágnes és Huszti Kinga mindig az adott időszakhoz kapcsolódóan hoznak valami elkészítenivalót a gyerekeknek.
Március 15-re való tekintettel ezen a hétvégén a táncházban csupa huszáros nótát énekeltünk, míg a szomszédos teremben lovacskát lehetett készíteni. Biztosan mindenki ismeri a bot, vagy seprűnyél végére erősített, anyagból varrt fejjel rendelkező "hátaslovat", amin a gyerekek a botot a lábuk közé véve "vágtázhatnak".
A fejet fekete kartonpapírból vágtuk ki, erre fehér krétával rajzoltunk szemet, orrot, fület, szájat. A paci sörénye kenderkócból készült, ezzel erősítettünk a bot végéhez is.

2011. március 12., szombat

Filctorta

Ma délután vendégségbe voltunk hivatalosak - kis szomszédunk, a három éves Betti szülinapi zsúrjára. Mikor a héten megkérdeztem Zitát, hogy mit vigyünk ajándékba, azt válaszolta, hogy "Tortát!". Mivel számíthattunk arra, hogy igazi tortát az ünnepelt édesanyja süt majd, másmilyen módon kellett a kívánságot teljesítenem.
Tavalyelőtt nyáron egykori szomszédasszonyom mutatta meg a Praktika magazin akkori legfrissebb számát, amiben különböző anyagokból varrott sütemények, muffinok, stb. voltak. Akkor mindketten megállapítottuk, hogy ez milyen szuper ötlet - azóta ő is készített filcből süteket, meg is mutatta azokat a blogján.
Én is ebbe az irányba indultam el, egy nyolcszeletes tortát "sütöttem" filcből, kártolt gyapjúval kitömve, flitterekkel a tetején.
Készítettem hozzá egy dobozt is, ahogy az a cukrászdákban szokás - bevallom, a doboz végiggondolása, megrajzolása sokkal nagyobb feladatot jelentett számomra, mint a torta megvarrása.

2011. március 8., kedd

Bálint manója

Ezt a manót egyik barátnőm kisfiának, Bálint Leventének készítettem.

Szabásmintája a Kreatív játékok kisgyermekeknek című könyvből való, a fejet Karin Neuschütz Die Waldorfpuppe című könyve alapján szoktam készíteni, varrni.
Ruhája és sapkája Réka lányom kinőtt plüss rugdalózójából készült.
Isten hozott, kicsi Bálint!

2011. március 7., hétfő

Kígyó

Az elmúlt hetekben ezen a kígyón dolgoztam, a kötésminta Tracy Chapman Kötött játékok című könyvéből való. A test Sublime Cashmere Merino Silk DK Artichoke fonalból, a szájvonal pedig Baby Bamboo Rocking Horse fonalból készült, gyapjúval tömtem, kb. 110 cm hosszú, átmérője 4-5 cm lehet. Az eredeti kötésmintához képest annyit változtattam rajta, hogy néhány sornál felcseréltem a sima és a fordított sorokat - ez adja a domború csíkokat a kígyó testén.
Ebből a könyvből néhány hónapja már kötöttem egy kengurumamát és bébijét, de mind a kígyó, mind a kenguru kötésmintájával elégedetlen vagyok. Egyrészt többször ütköztem abba, hogy a szaporítás/fogyasztás után nem annyi szem lesz a követekző sorban, mint amit a könyv ír, másrészt abba is belefutottam párszor, hogy felcseréli a sima és a fordított sorokat. A kengurunál azonban "elfelejtették" leírni a kenguru lábának kötési módját, a kígyó szájvonalánál pedig akkora szájat kell készítenünk a kötésminta alapján, amely nem fér bele a testbe - így a piros fonallal készült szájvonalat saját kitaláció alapján kötöttem.

2011. március 3., csütörtök

Kányádi Sándor: Pitty-potty

Pitty-potty, pitty-potty,
pittyen, pöttyen,
ereszen a jégcsap
meg-megcsöppen,

meg-megcsurran,
csoronkálgat,
aki tesz alája
mosdótálat,

s abba mosdik
reggel-este,
nem lesz annál
szebb lány egy se.

2011. március 1., kedd

Tavaszváró

Egy hónappal ezelőtt, február 2-án, gyertyaszentelő napján, a magyar néphagyomány szerint a medve kijön a barlangjából, hogy megtapasztalja, milyen idő is van idekint. Ha meglátja az árnyékát, akkor visszabújik, mert hosszú télre számít, ha azonban nem találkozik saját árnyékával, kintmarad és hamarosan végetér a tél. A medve idén azonban tévedni látszik, mert bár nem bújt vissza a barlangba, még mindig nagyon hideg van és akár havazhat is.

Mi azonban úgy döntöttünk, hozzánk már beköszönt(hetne) a tavasz - méghozzá a konyhaablakba! Ezt az ablakot - mivel ez az egytelen, amelyen nincs függöny - régóta használom "dekorációs célokra." Tavalyelőtt karácsony óta textilből varrott, gyapjúval tömött színes almák díszitik, amelyeket a Varázslatos díszek, mesés tárgyak című Praktika sorozatban megjelent Tilda könyvből készítettem. Adventkor pedig ebbe az ablakba tesszük a gyertyasorunkat.

Ma, a meteorológiai tavasz első napjának délelőttjén színes kartonlapokból virágokat és leveleket vágtam, amiket felragasztottam a konyhaablakunkba. Az ablak aljába fű is került - a tervek szerint ahogy egyre melegebb lesz, bogarak és lepkék is ellepik majd az ablakunkat.
Az ötletet a szemközti óvodásoktól vettük. Az ovi ablakait ugyanis tél eleje óta - gondolom - a gyerekek által fehér papírból vagdosott hópelyhek díszitik. Innen jött az ötlet, hogy - már a tavasz jegyében - virágokat ragasszunk az ablakba.