2011. december 28., szerda

Ajándékok készültek

És mivel van olyan elvetemült családtagom, aki olvassa a blogot, csak most tudom megmutatni, bár a képek minősége gyakorlatilag értékelhetetlen.... :((

Az egyik egy újabb Sev(en) Circle nyakmelegítő, amely kifejezetten anyukám kérésére készült, azok után, hogy látta a blogon a barátnőmnek készült darabot. Elkészítéséhez a Reggae Ombre hosszan színátmenetes merinói gyapjú fonalat választottam (színkód: 2133 Holly Blue), aminek a színe nagyon megtetszett, a minőségével azonban elégedetlen vagyok. Sprőd, durva, egyáltalán nem szép az esése - a barátnőmnek készült darab sokkal szebb, puhább, lágyabb lett a GGH Samson fonalból!!!

A következő két darabnál már biztosra mentem és Malabrigo Merino Worsted fonalat választottam. Húgomnak készült ez a horgolt, ujjatlan kesztyű, a színkódja: verdes 203. Miközben horgoltam, szűkebb családom két, már beszélni tudó tagja is rákattant, úgyhogy kell készítenem egyet Zitának és a férjemnek is. (Apropó kérdés: horgot kesztyű férfinak??? Ha van véleményetek, kérlek, osszátok meg velem! Nem kéne neki inkább valamilyen kötött mintát keresnem?)

Végül pedig, ugyancsak Malabrigo Merino Worsted fonalból, sógornőmnek kötöttem egy lábszárvédőt - életemben először kötöttem zoknikötőtűvel és nagyon élveztem! (A kötött angyalkák csak ezután a lábszárvédő után készültek.) Színkódja: Loro Barranquero 176.

2011. december 24., szombat

Szólj, csengő...


Szólj, csengő, csingilingiling, csingilingiling!
Hullik a fehér hó,
nyílik már az ajtó,
karácsonyfa csillog,
a sok gyermek boldog.
Szólj, csengő, csingilingiling, csingilinging!


Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

2011. december 22., csütörtök

Kötött angyalok


Nálunk már rohangálnak az angyalok! De mivel ezt a gyerekek miatt egyelőre csak éjjel tehetik, ezért sajnos csak lámpafénynél készülhet róluk fénykép... :)


Az ötlet nem saját, a Vörösmarty téri adventi vásárban láttam csak úgy fél szemmel, kutyafuttában egy kb. 20 cm magas, lustakötéssel készült angyalkát szárnyakkal, felpöndörödő szoknyával, hosszú hajjal. Innen jött az inspiráció, én azonban sokkal kisebb angyalokat készítettem. 40 szemmel kezdtem, minden sorban fogyasztottam egy szemet, míg 15 szemhez nem jutottam. Ekkor változtatás nélkül kötöttem 10 sort, majd a következő két sorban felére fogyasztottam a szemek számát, majd az így kapott 4 szemet összehúztam.


A fejüket gyapjúval tömtem, a szárnyuk fehér filcből készült, 2-3 öltéssel varrtam a hátukra. A hajuk pedig szalaggyapjú, amit a "választéknál", valamint a nyakuknál nemezelőtű segítségével erősítettem a fejhez. Cérnát is fűztem a fejük búbjához, hogy fel lehessen őket akasztani.


Ajándékkísérőnek készültek, de a minta némi finomítása és továbbfejlesztése után lehet, hogy más alkalomra és célból is készítek majd.
Fonal: Malabrigo Merino Worsted, színkód: natural 63

2011. december 16., péntek

Finomságok ajándékba


Pikáns lekvárt, "csátnit" :), valamilyen lében, olajban pácolt zöldséget ajándékozni karácsonyra igazán nem új ötlet, viszont számomra annál tetszetősebb. Egyrészt, mert olyan dolgot adok, ami - remélhetőleg - ízleni fog majd a megajándékozottaknak, másrészt benne van az időm, energiám, figyelmem, szeretetem, egyszóval a saját kezem munkája, harmadrészt pedig gusztusosan be lehet őket csomagolni.
Tavaly jutott először eszembe, hogy ilyen finomságokat készítsek a fa alá. Három dolog készült: hagymalekvár - ennek receptjét egyik barátunktól kértem el, mert nála többször ettünk ilyet és isteni finom volt, de a neten rengeteg hagymalekvár-recept kering -, fűszeres almacsatni, valamint paprikalekvár. Az utóbbiak receptjét anno az Éva Magazin 2010 decemberi számában olvastam, és mivel a honlapjukon már nem találtam meg ezeket a recepteket, így arra jutottam, hogy megosztom veletek.


A legnagyobb sikere az almacsatninak volt, a legtöbb megajándékozott el is kérte a receptet.
A hozzávalók mennyiségéről annyit tudunk meg az újságból, hogy "hat üveghez". Khm, no de mekkorákhoz? Nekem, ha jól emlékszem, négy olyan fél literes befőttes üvegnyi készült a következő mennyiségből:
1,5 kiló főzőalma
20 dkg cukor (én nádcukrot használtam)
50 dkg érett paradicsom
20 dkg melasz (én juharszirupot használtam)
2 nagy fej alma
4 gerezd fokhagyma
2 evőkanál rizsliszt
3 kávéskanál só
2-2 kávéskanál őrölt fekete bors, gyömbér, szárított vagy őrölt csili
1 mokkáskanál Cayenne-bors
nagyjából 1 liter balzsamecet

Meghámozzuk az almát, kicsumázzuk, feldaraboljuk. A paradicsomot felszeleteljük, a hagymát finomra vágjuk, a fokhagymát átpréseljük. Az ecet kivételével az összes hozzávalót nagy lábosba tesszük, összerázzuk és annyi balzsamecetet öntünk rá, hogy ellepje. Felforraljuk, majd kis lángon fedő nélkül három órát főzzük. Sterilizált üvegekbe kanalazzuk, légmentesen lezárjuk. Dunsztolni nem szükséges, hűvös, száraz helyen hagyjuk 2-3 hétig. Felbontás után hűtőben tároljuk.
Forrás: Éva Magazin 2010 december

Idén is elkészítettem a tavalyról ismert paprikalekvárt, nem csak azért, mert nálam viszont ez volt a "mindent vivő", hanem azért is, mert ebből nem mindenkinek jutott tavaly.
Az alábbi mennyiség nálam három, nagyjából 3-4 dl nagyságú üveget töltött meg:
12 db piros kaliforniai paprika (én kápiát használtam)
1 evőkanál só
60 dkg cukor (nádcukor)
3,5 dl ecet

A paprikát feldaraboljuk - mondjuk rövidebb csíkokra -, besózzuk és egy szűrőben három órát állni hagyjuk, hadd csöpögjön. Ezután lábosba tesszük, közepes hőmérsékleten főzni kezdjük, miközben hozzáöntjük az ecetet és a cukrot. Miután felforrt, kis lángon nagyjából egy órán keresztül rotyogtatjuk, hogy jó szirupos és sűrű legyen, majd meleg, sterilizált üvegekbe tesszük és két-három napig dunsztban pihentetjük. Isteni finom camemberes vagy briesajtos vajas piritóshoz, én minden nap képes lennék enni belőle!
Forrás: Éva Magazin 2010 december

A nyár végén a Magyar Narancsban is találtam egy jónak tűnő receptet, el is tettem advent idejére: fűszeres paradicsomlekvár a Chili&Vaniliától. A recept természetesen a blogon is fent van, itt. A recept elején az is megtalálható, hogy pontosan mennyi lekvár lesz az adott mennyiségből. Amivel én nem jutottam dűlőre, az a "zselésítő cukor." Biztosan azért nem, mert már a neve sem szimpi! :( A neten rákerestem, a boltban aztán értetlenül néztek rám. A próbaadag elkészítéséhez vettem egy ilyen rettenetet és mellé nádcukrot használtam, de szerintem túlságosan összeállt, darabos lett. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy sima nádcukrot használok és úgy viszont nagyon finom lett! Bevallom, az én ízlésemnek kicsit sok 1 kg paradicsomhoz 15 dkg cukor, szóval legközelebb kevesebbet használok majd belőle, de azért nagyon finom lett!

És végül ajánlok még egy csatni receptet a Léttudatos blogról, méghozzá az alma-körte csatnit. Még nem főztem meg, de a hozzávalókat már megvettem, szerintem nagyon jól hangzik ez is, az eredeti verziót (a csípőset, nem a gyerekbarátot :) ) fogom elkészíteni idén ajándékba, harmadik finomságként!


Idén nekem ugyan már kimarad, de azért figyelmetekbe ajánlom a Praktika magazin idei novemberi számát is, benne mindenféle pácolt dolgok receptjével, úgy mint rozmaringos shiitake, zöldfűszeres tofukockák, fokhagymás padlizsán és pikáns gyöngyhagyma.

Továbbra is mindenkinek szép várakozást kívánok a hátralévő egy hétre!

2011. december 12., hétfő

Elindult Mária


Elindult Mária Karácsony estéjén,
Elindult ő Betlehembe szállást kéregetni.

Jó estét bő kovács, adjál nékünk szállást!
Szállást néktek nem adhatok, mert sok vendégünk van.

Volt a bő kovácsnak egy szép vak leánya,
Elvezette Szűzanyánkat barmok jászolához.

12 órakor megszületett Jézus,
12 szép őrzőangyal köti a bokrétát.

Arra járt Szent József, befogta szamarát.
Elvezette Szűzanyánkat a gazdag kovácshoz.

Jó reggelt bő kovács! Mért nem adtál szállást?
Mért nem adtál Szűzanyánknak éjszakára szállást?

Ha én tudtam volna, hogy te vagy Mária,
Aranyból is, ezüstből is szállást adtam volna.
Én pedig a hideg földre lefeküdtem volna.

2011. december 7., szerda

Horgolt hajpánt


Barátnőm lányának, Sárinak a negyedik születésnapját ünnepeltük a hétvégén. Arra a kérdésre, hogy minek örülne a nagylány, az anyukája annyit mondott, hogy valami egészen apró, mondjuk hajráfnak. No, több se kellett, horgoltam hát egy hajpántot, némileg módosítva azt, amit kb. fél éve Zitának horgoltam. Zita hajpántján ugyanis nem vagyok elégedett a gumis rész megoldásával - nagyon ormótlannak találom az egészet, anno ezért is nem fotóztam le külön a gumis részét, akárhogy is próbáltam szépen összevarrni a gumit a horgolással, egyáltalán nem sikerült. Ezért most úgy döntöttem, hogy egy gumi nélküli megoldással próbálkozom.
A hajpánt első néhány centije három rövid pálca széles, majd egy-egy pálca szaporítással hat pálcává szélesedik, hogy az utolsó néhány centire ismét három pálcányira keskenyedjen. Horgolás közben mindig úgy méricskéltem a darab hosszát, hogy amennyire lehet, kinyújtottam, hogy nehogy túl nagy legyen, így az 51 cm-es fejecskére elég volt egy 35 cm hosszú hajpánt.
Íme az ünnepelt az ajándékkal a fején, amint a hajpánt mellé kapott könyvet Zita lányommal közösen lapozgatják.

Fonal: Reggae Ombre hosszan színátmenetes fonal, színkód: 2133 Holly Blue

Boldog születésnapot, Sári!

2011. december 3., szombat

Világító papírházikók


Ezt az ötletet tavaly láttam egy játszóházban és nagyon megtetszett. Próbáltam olyan közelről megnézni a házakat, amilyen közelről csak lehetett, hellyel-közzel rájöttem, hogy hogyan készültek - azért nem volt olyan nehéz -, de így egy év távlatából azért már nem annyira emlékszem.... :)
A következőképpen készült. Vettem négy tetra pakos dobozt, ebből kettő a klasszikus lapos formájú, kettő pedig négyzetes. Levágtam azt az oldalukat, amin a kupakjuk volt, magyarul a tetejüket. Mindegyikből vagdostam még annyit, hogy különböző magasságúak legyenek, majd bevontam mindegyiket vékony, arany színű csomagolópapírral. Ezek után sniccerrel ablakokat vágtam a házikókra. Ha újra készíteném, sokkal kisebb ablakokat vágnék, mint a mostaniak, amik kb. 3x2 cm nagyságúak, mert akkor kevésbé látszana a házikókban tekeredő az égősor. Ezek után a házak oldalára is vágtam egy-egy négyzetet, a középen lévő két háznak mindkét oldalára, a két szélső háznak csupán egy-egy oldalára, azért, hogy a házakban szabadon futhasson az égősor, majd összeragasztottam a házak oldalát.

Végül a belső hátsó falakra egy-két helyen ragasztószalaggal odaerősítettem a 20 égőből álló karácsonyi égősort. Majd bedugtam a konnektorba....
A házak a gyerekszoba egyik ablakába kerültek, nehézkesen tudtam lefényképezni úgy, hogy világítsanak is, itt éppen a falon csücsülő álomtündérrel együtt sikerült azokat megörökítenem.


Ezen kívül a gyerekszoba teraszajtajába került még két textilcsizma, amiket még két éve varrtam az ezeken az oldalakon már többször emlegetett Varázslatos díszek, mesés tárgyak című könyvből, ráadásul Tildás anyagokból.


Egy harmadik csizma a mi hálószobánk ablakában lóg.

És közben - természetesen! :) - beüzemeltük az adventi naptárt is, így néz ki teli zsebekkel.

További szép várakozást kívánok mindenkinek! :))

2011. november 26., szombat

Variációk adventi naptárra és házi készítésű szaloncukorra

A hétvégén varrtam a lányoknak egy adventi naptárt, mert volt/van ugyan már egy, de azt két évvel ezelőtt készítettem Zitának. Az ötlet saját, zöld, piros és fehér filcből varrtam egy házikóformát behavazott sátortetővel, erre került rá a 24 zsebecske, aminek szintén házikóformát adtam.
Mivel másfél éves gyerek számára nem akartam számokat varrni a zsebekre, különböző dolgokat, díszeket, gombokat kerestem, ezek kerültek a házikókra: fából és fémből készült gomb, nemezelt golyócska, fából kivágott gyümölcsforma, flitterek, virágok, bogárka. A naptárra ma is büszke vagyok, egyetlen komoly hibája van: nagyon kicsik a zsebei. A zsebekbe egyébként mazsola és aszalt gyümölcs mellett apró, fából készült játékok kerültek ebből a boltból, mint például színes facsipesz, hűtőmágnes, gémkapocs színes figurával.
Ez utóbbiak azonban annyira haszontalannak és feleslegesnek bizonyultak, hogy úgy döntöttem, elhagyjuk ezeket és helyettük mogyoró, dió és saját készítésű szaloncukor kerül majd a mazsola és aszalt gyümölcsök mellé.

Ez az adventi naptár azonban nem lett volna elég két gyerek ajándékai számára, hiszen idén már Réka is másfél éves, nem maradhat ki a Karácsony előtti mindennapos ajándékbontogatásból. A Varázslatos díszek, mesés tárgyak című Tilda könyvben találtam egy egyszerű, de szerintem mutatós adventi naptárt. Egy nagyobb méretű, kb. 100x70 cm-es, közbéléssel megerősített alapra kellett felvarrni a zsebeket. (Jellemző, hogy először 16 zsebet varrtam, minden sorba négyet a hat helyett, amikor teljesen kész lettem, akkor jöttem rá, hogy bonthatom vissza az egészet…)
Most már azonban a zsebek száma is stimmel, a számozást azonban ezúttal is elhagytam – és még egy jó ideig el is fogom hagyni. Nem látom értelmét ilyen kicsi gyerekeknek számozni a zsebeket, ezen kívül nem is szeretném, ha elkezdenének kérdezgetni, hogy „Mama, ez milyen szám, ez milyen szám?” Ráérnek majd az iskolában! Ehelyett filcből vágtam ki figurákat – fenyőfát, harangot, csillagot – és ezeket ragasztottam a zsebekre.

És akkor most a zsebekbe valókról, a házi készítésű szaloncukrokról! :) Szaloncukrot is két évvel ezelőtt készítettem itthon először. Verához fordultam tanácsért, hogy milyen receptet ajánl. Ő a Dolce Vita „piros papiros szaloncukrát” javasolta, ezt a receptetAz eredeti recepttől csak annyiban tértem el, hogy csokoládé helyett karobot használtam, illetve elhagytam a narancshéjat, mert én azt nagyon nem csípem… Ugyanez készült tavaly is, részben karobporba, részben kókuszreszelékbe forgatva. Én nem próbáltam még ki más receptet, idén talán megpróbálkozom vele, mert receptből igen nagy a választék. Úgy gondoltam, összegyűjtök néhányat, hátha más is kedvet kap hozzá! Szaloncukorra fel! :)

Fotó INNEN.
Dolce Vita receptjei:

Vera receptjei, ha szeretitek a „reformosat” ;)

Kata receptjei, még mindig „reformosan”:

A Mindmegette szaloncukor receptjeinek gyűjteménye, ahol a "szaloncukor" kategóriába becsúszott néhány más sütemény receptje is :s

2011. november 25., péntek

Weöres Sándor: Alkonyi felhők

Fotó INNEN

Szállnak az alkonyi felhők,
mint halovány hajú lányok,
tűz-színű csillag az ékük,
libben a fátyol utánok.

Mennyei őzre vadásznak,
nincs nyoma égi vadaknak.
Lassan a hegyre hanyatló
Hold poharába zokognak.

2011. november 23., szerda

Díjat adok


Közel két hónapja kaptam ezt a díjat, Patríciától, azóta sikerült kitalálnom, kiknek szeretném továbbadni.
Az egyikőjük Kriszti, az Alkotó mami blog, a másik pedig Kata, a Tündérlátta blog szerzője.
Azért szeretem a blogjaikat, mert nem csak arról számolnak be, hogy kinek és mit készítettek, hanem arról is, hogy hogyan. A Tündérláttán nagyon komoly "Tutorial és praktikum" gyűjtemény van, amit különösen jó ötletnek tartok, az Alkotó mami bejegyzései közt pedig egy rakás ingyenes leírást találunk mindenféle szépségek elkészítéséhez. Kriszti ráadásul nemrégiben elindította Crea Natura boltját, ahol - az ő szavaival élve - csupa olyan dolgot kínál, amit maga is szívesen megvenne.

2011. november 21., hétfő

Újabb manó


Ezúttal Kristófnak, szomszédunknak, akinek a második születésnapját ünnepeltük.
Igyekeztem valami fiús színt választani a testének, így találtam rá erre a sötét lilára. Réka manójához képest három dolgot változtattam: hosszabbra vettem a karjait, valamivel kisebbre a kezeit és a lábát ívesen varrtam el.
Hiába, az ősz a manók időszaka! :))

Boldog születésnapot, Kristóf!

2011. november 17., csütörtök

Réka manója, avagy egy kezdő manóvarró tapasztalatainak néminemű összegzése


Szeptemberben végre eljutottam Magda tanodájába! Már fél éve szerettem volna járni valamelyik tanfolyamára, de nem passzoltak az időpontok. Ezen a hat alkalmas tanfolyamon 40 cm-es öltöztetős babát varrtunk, a célszemély egyértelműen a nagyobbik lányom volt, hiszen a Réka korúaknak lehetőség szerint még nem adunk a kezébe öltöztetős babát. Viszont azt is tudtam, hogy nem szeretném, ha csak Zita kapna babát, így a tanfolyam hetei alatt itthon elkészítettem egy 30 cm-es manót is. (Zita babájáról is beszámolok majd a későbbiek folyamán, ha 100%-ban elkészülök vele.)

Szóval a manó: életem harmadik manója. Az elsőt Zita első születésnapjára varrtam, lenvászonból! Ennek oka a plüsstől való idegenkedésem, ami a mai napig megvan, de rá kellett jönnöm, hogy a lenvászon nem a legideálisabb alapanyag a manó testéhez, rendesen jönnek ki belőle a gyapjúszálak, -darabok. Node ezt két és fél évvel ezelőtt nem tudtam még, így zöld lenvásznat használtam.


A fejet, ami a baba elkészítésének leglényegesebb pontja, teljesen autodidakta módon tanultam meg. Elsődleges forrásom a Mamami fórum Waldorf babavarrás topikja volt, mind az első, mind a második részt szívből ajánlom azoknak, akik szeretnének waldorf manót varrni. Másodlagos forrásom pedig Karin Neuschütz DieWaldorfpuppe c. könyve volt, amelyhez Magyarországon is több helyen hozzá lehet jutni, de a német nyelvtudás szükségeltetik hozzá. Ugyanez a könyv létezik angolul is, illetve számos más babavarrós könyv van, mindenféle nyelveken, a legnagyobb választékot én eddig a Wollknoll cég oldalán találtam. A webshop szerintem életveszélyes, nem csak a könyvek, hanem minden más termékük tekintetében, gyakorlatilag az összes spórolt pénzünket, illetve annak sokszorosát lennék képes otthagyni viszonylag rövid idő alatt…. Egyébként a Wollknollt egyik varrótársamnak köszönhetően ismertem meg, akivel éppen Magdánál varrtunk együtt babát, köszönet érte, Zsófi! :)

De amikor Zita manója készül, akkor a Wollknollt még nem ismertem, vagyis maradt a fent említett Neuschütz könyv és a leírások a topikból. A manó testét harmadik forrásom, a Kreatív játékok kisgyermekeknek c. könyv első részéből varrtam, az itt található szabásminta alapján. Itt azonban a fej elkészítésének leírása gyakorlatilag teljesen hiányzik, mert a „tömködjünk gyapjút a testanyagba” félmondatot nem nevezném leírásnak. De a szabásmintával akkor teljesen meg voltam elégedve, egyébként ma is ezt használom, apróbb változtatásokkal, kísérletezgetésekkel.


Zita manójával elégedett voltam, igazából ma sem tartom egy rosszul sikerült babának, főleg ha azt nézem, hogy első próbálkozásom volt, illetve azt, hogy csupán ennyi segítséggel – és személyes segítség nélkül – sikerült elkészíteni. A feje egyértelműen puha lett, ma már egészen elveszítette keménységet, hiszen akkor még azt sem tudtam, hogyan kell pontosan megcsinálni a fejet, illetve azzal sem voltam tisztában, hogy a gyapjú idővel tömörödik.

A második manót, amit készítettem, már itt a blogon is megmutattam. Barátnőm kisfiának, Bálintnak készült születése alkalmából. És bár újszülöttnek nem azt a manót javasolják – teljesen érthető okokból – Bálint azért kapta mégis ezt, mert amikor anno a barátnőm meglátta a Zitának készült manót, azt kérte, hogy ha majd aktuális lesz, akkor szeretne egy ilyet.


Ez a manó már plüssből készült, méghozzá Réka lányom egyik kinőtt rugdalózójából, aminek számomra külön jelentősége van. A rugdalózó mellkasára varrt egérke azonban meghatározta, hogy a ruhadarab mely részéből kell készítenem a manó felsőtestét és karját. A manó arányaihoz képest ezért a kar rövidre sikerült, ahogyan azt Gabi a topikban nagyon finoman meg is jegyezte. :) Ezen kívül a fej – egyéb babákon történt kísérletezgetés eredményeként – egészen keményre sikeredett. (Nagyjából teniszlabda keménységűnek kell lennie.) Az első manóhoz, valamint a Clouder-Nicol könyvben lévő szabásmintához képest változtattam a manó kézfejének kialakításán. A szabásminta szerint két parabola formájú anyag összevarrásából kellene kialakítani a kézfejet. A vicces az, hogy a szabásminta melletti fotón szereplő manó kézfeje sem így van elkészítve, hanem úgy, ahogyan Bálint manójának a keze is készült: egy gyapjúlabdát tettem egy négyzet formájú testanyagba, amit aztán felvetőfonallal elkötöttem, ezt varrtam a kar végébe.

És akkor most a testanyagról: egy speciális, trikó vagy póló szerű anyagról van szó, amely a baba, manó „bőrét” adja. Mivel a manó ruhája nem levehető, ezért csupán a feje és a keze készül ebből az anyagból, az öltözetős babáknál azonban az egész test. Rengeteg féle testanyag létezik, én ebből a boltból vásároltam, de rengeteg helyen lehet kapni – lásd a listát a bejegyzés végén. Nem olyan régen szembesültem azzal, hogy néhány testanyagnak létezik „fejanyag” változata is, vagy fordítva, vagyis egy-egy webshopban kétféle testanyagot lehet venni: egy nagyon rugalmasat a fejhez és egy kevésbé rugalmasat a testhez. Az én anyagom csupán egyféle, ennek hátrányaival akkor szembesültem, amikor Magdánál az öltöztetős baba testét készítettem, de erről majd abban a bejegyzésben, ami a babáról fog szólni. (Egyszer, majd, ha befejezem a haját….) A manónál ez azonban nem lényeges, hiszen a test plüssből készül. A The Children’s Year c. könyvben nemrégiben fedeztem fel baba- és manóleírást, itt a manó lábfeje is testanyagból készül. (A könyvhöz kapcsolódó blogot is találtam, ha valakit érdekel, itt.)


Így jutottam el Réka manójáig, aki az elmúlt nagyjából két hónap alatt készült el – persze ez nem jelenti azt, hogy minden nap foglalkoztam vele, elég mostohán bántam vele, úgy számoltam, hogy nagyjából 6-7 óra alatt készült el. A fejével teljesen elégedett vagyok, de ekkor már Magda tanodájában szerezett személyes tapasztalattal is rendelkeztem.


Bálint manójához képest annyi a változás, hogy a szabásmintában megadott hosszúságúak a karjai, de a manó összevarrása után rögtön egyértelművé vált, hogy így is rövid a karja. A következő manó karjait 2-2 cm-rel meg fogom hosszabbítani. A Kreatív játékok kisgyermekeknek c. könyvben a szabásminta szerint a felsőtesthez 24 cm hosszú anyagot kell kivágni, vagyis ez a két kar hossza + a mellkas szélessége, míg a The Children’s Year c. kiadványban ugyanez az anyag 29 cm hosszú. Hm, némi különbség….


A kézfej úgy készült, mint Bálint manójáé, de nagyobb gombócot készítettem és azt hiszem, nekem így jobban tetszik. A lába, lábfeje is változatlan, de ennél a manónál gondolkoztam el először azon, hogy esetleg máshogy kellene készíteni, kerekebbre, gömbölyűbbre. A legtöbb manónak „meg van kötve a bokája”, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de én idegenkedem ettől, de azért egyik jövőben manón biztosan ki fogom próbálni. És végül a plüss: ez is abból készült, de be kell vallanom, nagyon nem szeretem ezt az anyagot. Egyrészt úgy tudom, hogy nem létezik 100% pamut alapanyagú plüss, mert az alap, amiben belehurkolják a plüss szálakat, kizárólag műszál tud lenni, hogy megfeleljen funkciójának. Ezen kívül varrás közben úgy csúszik, mint fürdés közben vizes tenyérből a szappan: hiába tűzöm meg hajszálpontosan, egészen biztosan elcsúszik a varrás. Talán azzal kellene próbálkoznom, hogy három párhuzamos sorban tűzöm meg az anyagot egymás mellett, ebből a két szélső csupán tartófunkciót látna el, míg a középső tűsor lenne a tényleges varrás helye. De persze lehet, ennek is megvan a technikája, csak én még nem jöttem rá! :)

És akkor most néhány hasznos link, forrás, lelőhely összegyűjtve:

Magyar nyelvű blogok és oldalak:

Ugyanez idegen nyelven:

És végül, de nem utolsó sorban, ha szeretnél megtanulni babát varrni:

Ha van kiegészíteni vagy hozzáfűzni valótok, szívesen veszem! :)

2011. november 3., csütörtök

Papírlámpások


Közeledik Márton napja. Ezt megünnepelendő, a közelünkben lévő, általunk is nagyon kedvelt játszótér pénteken késődélután lámpás felvonulást rendez. (A "játszótér felvonulást rendez", némileg képzavar, de nem tudom pontosan, hogy kik a szervezők. A játszótérnek facebook oldala is van, de információkat csak az ismerősökkel osztanak meg, én pedig épp csak az imént jelöltem a játszóteret ismerősömnek - újabb képzavar!! - szóval egyelőre velem még nem osztanak meg infókat, majd ha visszajelöl. Mármint a játszótér. Nna jó, abbahagyom!)
Szóval lámpás felvonulás lesz holnap fél 5-től, amire mi is készülünk menni. És bár mind kreativitásomban, mind energiáimban jelentősen korlátozva vagyok, azért összehoztam egy-egy lámpást a lányoknak. Az alapjuk egy befőttesüveg - az egyik egy kerek céklás üveg, a másik négyzetes uborkás. Fekete kartonból igyekeztem némi "keretet" eszkábálni a piros pauszpapírnak, amire előzőleg fekete filctollal csillagokat, holdat, gyertyákat, stb. rajzoltam. Aztán a papírokat a "keretbe/keretre" ragasztottam. A keretek tetejére akkora lyukakat vágtam, hogy még éppen átférjen rajtuk a befőttesüvegek szája, amelyek köré vékony rézdrótból tekertem fogantyút.

Ha sikerül holnap képeket készítenem, azokat is megmutatom majd! Ha pedig  a játszótér közelében laktok, gyertek ti is felvonulni! :)

2011. október 28., péntek

Kányádi Sándor: Őszi réten

Fotó INNEN.
Őszi réten
lila-fehéren
csak viríts, csak viríts,
menyasszony-ruhás kikerics.

Eljön érted
szép vőlegényed
csupadér, csupadér,
fehér lesz minden, hófehér.

2011. október 24., hétfő

Kötött nyakbavaló


Barátnőm születésnapjára készült ez a Sev(en) Circle névre hallgató nyakmelegítő és -dísz, melyet "fonalboltos" Gabi :) blogján láttam és rögtön beleszerettem. Az ingyenesen letölthető kötésminta két különböző méretű nyakbavaló leírását tartalmazza, én az egyes számút választottam és az első kör megkötése után szembesültem azzal, hogy rendesen módosítanom kell a sor- és szemszámon, ugyanis csak az első körre közel egy egész gombolyagnyi fonalam elment. Visszabontás - és a csak ekkor (köhöm, köhöm!!! :) ) elkészített kötéspróba - után viszont úgy tudtam megkötni a darabot, hogy két gombolyag éppen elegendő volt hozzá.
GHH Samson fonalból készült, színkódja 6, és a tulajdonosának állítólag nagyon tetszik. :)

2011. október 22., szombat

Möbiusz-stóla és egy meg nem született pulóver története

Talán kicsit messziről indítok ma, de nem véletlenül... :)
Fontos tudni, hogy kezdő kötő és horgoló vagyok. Körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem el kötni, egy könyvből tanultam meg az alaplépéseket, túl bonyolult dolgokat a mai napig nem tudok kötni, de igyekszem fejlődni. Elsősorban játékokat, állatokat akartam kötni, hogy egyáltalán ruhadarabot kössek, az a nyár végén fordult meg először a fejemben. A Ravelryn találtam egy kapucnis pulcsit - bocsánat, sweatshirtöt :) - a nagyobbik lányomnak, ami egyszerűnek tűnt, és mint kiderült az is. Négyes és ötös tűvel kellett volna elkészítenem, így a fonalválasztásnál ez volt az egyik szempont, a másik szempont pedig az, hogy ne legyen gyapjú, mert Zita "ez szöszös" felkiáltás mellett félredob minden olyan ruhadarabot, ami gyapjúból készült. Rátaláltam erre a fonalra, amelynek színei közül elsőszülöttem a Napernyő színárnyalatot választotta. Nekiláttam a kötésnek, a pulcsi passzéjánál négyes tűvel, a többi résznél pedig ötös tűvel, ahogyan a kötésminta írta és ahogyan a fonalhoz szóló ajánlás is szólt. De éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel. Elkészültem a hátával, az elejével, az egyik karjával és épp a másik kar közepén jártam, amikor úgy döntöttem, hogy az egészet visszabontom. Mert pulcsi ebből a fonalból nem készülhet, főleg nem ezekkel a tűméretekkel.
Mára már lett annyi - hatalmas! :) - rutinom, hogy ha látok egy ilyen vékonyka fonalat, akkor pontosan tudom, hogy ezt négyes tűnél vékonyabbal kell kötni, bármit is mond az ajánlás, mert egész egyszerűen - legalábbis nálam - csúnya lett, lyukacsos, hálószerű, tartás nélküli. Egészen biztosan kezdő mivoltom a leginkább ludas abban, hogy egy - még ha vékony - gyerekpulcsi alapanyagául ezt az egyébként gyönyörű és jól köthető, horgolható fonalat választottam, de úgy gondolom, hogy egy pontosabban megadott tűméret is jó mankó lett volna a választáshoz.
No de sebaj, elkezdtem inkább azon gondolkodni, mit kezdjek a nyolc gombolyagnyi Napernyő színű Fesztivállal! :) Megtaláltam a Möbiusz-stóla leírását, azonnal beleszerettem és nekiláttam a horgolásnak. A stólának a - horgolási útmutatóban is megadott - 4,5 horgolótűvel kezdtem neki, de három sor horgolása után ezt is vissza kellett bontanom, mert ez a tűméret is nagynak bizonyult. Végül egy 3-as horgolótűvel újra felvettem a 120 cm hosszúságú láncszemsort és aztán napokig csak egyráhajtásos pálcákat horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam, horgoltam... Horgoltam a fodrásznál, horgoltam a villamoson, horgoltam a kisoviban és mindenhol odajött hozzám legalább egy valaki, hogy ennek a fonalnak milyen gyönyörűek a színei! :)
És néhány nappal ezelőtt kész lett!!! És nagyon szeretem!!! És arra gondoltam, milyen vidám lesz hordani majd a sötét, esős, szürke és hideg novemberben!!!
A mintától annyiban tértem el, hogy ebből a fonalból 3-as horgolótűvel kevesebb, mint 200 szemből jött ki a 120 cm, illetve én 31 sor  helyett csupán 25-öt horgoltam, mert így is öt gombolyag fonalam elfogyott, a maradék háromra pedig szükségem van, hogy a lányoknak horgoljak egy-egy sapkát. :)

2011. október 17., hétfő

Sári manója


Ezt a csücsökmanót készítettem a korábban már említett Sári, lányaim unokatestvérének születése alkalmából. Saci tegnap este meg is érkezett, ma délután birtokba is vehette a manóját - persze egyáltalán nem érdekelte, békésen szundikált a kórházi "bevásároló kocsiban."
Varrtam már egy ilyen típusú manót másfél évvel ezelőtt, Réka lányom születésekor. A manó teste egy szimpla négyzet - Réka manójának fejét anno a négyzet egyik oldalának középpontjába varrtam, ennél a manónál azonban a négyzet egyik sarkába került.

A manó teste és sipkája bébiplüss, a sipkájába kis csörgőt is varrtam, a feje pedig a "waldorféknál" szokásos eljárással, kártolt gyapjúból készült.
Isten hozott, kicsi Sári!