2017. február 19., vasárnap

Bélelt dobozok - februári ügyeskedések II.


Ez az ötlet sem a sajátom, pihen egy ideje, amióta találkoztam vele a neten, és most eljött a megvalósítás ideje! Legkisebbik lányom egyik délelőtt nagymamázni ment, mire a legnagyobbik azt kérte, hogy készítsek elő nekik - a két nagyobbiknak - valami "kézműveskedést, olyat, amiben a textilfilcekkel rajzolhatunk."

Két papírdobozt vettem elő, vastag madzagot - spárgát, kötelet, nem is tudom pontosan mi a neve -, tapétaragasztót, illetve kiselejtezett lepedőanyagot és a kék-sárga bútoráruházban vásárolt textilfilckészletet.
A lányok nekiálltak dekorálni a fehér anyagot, ez került aztán a dobozok belsejébe.



Ha legközelebb ilyet csinálunk, akkor először a doboz belső oldalai szerint kivágom az anyagot, hogy pontosan láthassák, mi kerül az aljára, mi az oldalára.

Ezúttal azonban nem voltam még ilyen rutinos, így először ők rajzoltak, majd én rajzoltam rá a doboz "alaprajzát" az anyagra, úgy, hogy 3 cm-rel hosszabb anyagrészt hagytam az oldalaknak, hogy a textilt ki lehessen majd fordítani a doboz külső oldalára.

Varrásráhagyással körbevágtam, majd összetűztem és összevarrtam - az összevarrás előtt még beszegtem a széleket.




Ezek után fogtam a madzagot/spárgát/kötelet és a doboz oldalához rögzítettem egy gombostűvel, majd jó szorosan elkezdtem a madzagot feltekerni a doboz oldalára. Mikor körbetekertem, levágtam és azt a végét is rögzítettem gombostűvel. Az előtte kb. fél órával bekevert tapétaragasztót ecsettel vittem fel a madzagra, jól átkentem a doboznak mind a négy oldalát, a sarkokat kétszer is, különösen ügyelve azokra  részekre, ahol a madzag kicsit elállt a doboztól.

Néhány óra várakozás után a tapétaragasztó megkötött, megszáradt, így kihúzhattam a gombostűket, a dobozokat pedig kibélelhettem a lányaim által díszített anyaggal. Az anyagot nem rögzítettem, elég jól megtartja az a kb. 3 cm széles szegély, amely kifordul a doboz külső oldalára.

Mindenkinek örömteli ügyeskedést!


2017. február 4., szombat

Tobozmanók - februári ügyeskedések

A néphit szerint február 2-án, Gyertyaszentelő napján ébred fel a medve és bújik ki először a barlangjából. Ha meglátja az árnyékát, akkor visszabújik, ha azonban nem, elindul élelmet keresni. Nálunk csütörtökön, február második napján olyan ködös és borult volt az idő, hogy a szomszéd utcáig nem láttunk el, így nagyon bízunk abban, hogy a medve már két napja járja az erdőket, réteket és élelem után kutát -, ami azt jelentené, hogy a tél hamarosan véget ér.

Ebben reménykedünk ugyan, azt azért tudjuk, hogy a február erősen téli hónap még, így a héten tobozmanókat készítettünk.
Az eredeti ötlet ezúttal is a netről származik, talán norvég manók, skandináv törpék címen fut és egészen komoly árakon lehet megvásárolni ezeket a tobozból és gyapjúfilcből készült lényeket - nekem a gyerekekkel együtt sikerült elkészítenem a saját változatunkat, így a februári évszakasztal díszei lehettek a télkirály, az üveggyöngyök és a fehér selyemkendő mellett.

Szükségünk van néhány szép, nagy tobozra - mi ezeket a Pilisszentiván melletti erdőből szoktuk beszerzni. Emellett különböző színű gyapjúfilcekre, gyapjúfonalra, tűre, cérnára, ollóra, ragasztóra és egy villára a pompomkészítéshez.
A toboz méreteit mérjük le - ott mérjük le a kerületét, ahova a sapka peremét szánjuk. Ezek után papírból - erre is szükség van.... - készítsünk egy sablon a sapka számára, majd ezt a sablont a gyapjúfilcre téve rajzoljuk körbe és vágjuk ki.

A körcikk, vagy körszelet két oldalát pelenkaöltéssel varrjuk össze. 

A pompomhoz tekerjünk gyapjúfonalat egy villára, 15-20 kör elegendő. Majd egy 6-8 cm hosszú fonaldarabbal kössük el a villára tekert fonalat, szorítsuk meg, majd vágjuk le a villáról - és kész a pompom. 

Ezt varrjuk fel a sapka csúcsára - én úgy csináltam, hogy a pompom összekötésére szolgáló hosszabbra hagyott fonaldarabot behúztam a sapka belsejébe és ezt varrtam oda a sapkához. Szerintem egy egyszerűbb megoldás, mint magát a pompomot hozzáügyeskedni a sapka pici csücskéhez.
Eltérő színű gyapjúfilcből készítsünk a sapkának szegélyt: egy körülbelül 1,5-2 cm vastag csíkot varrjunk fel a sapka szélére.
Ha elkészült a sapka, próbáljuk rá a tobozra, majd vegyük le róla. Ahova a sapka pereme, széle esik, nyomjunk ragasztot a tobozra és húzzuk rá vissza a sapkát. Hagyjuk száradni, amíg a ragasztó megköt - és kész is.


Fűzhetünk bele cérnát és fel is akaszthatjuk dísznek -, ha karácsony előtt készül, akár karácsonyfadísznek, ablakdísznek.

Örömteli ügyeskedést!



2017. február 1., szerda

Székre varrt mindenes zsák


Megint egy ötlet, amely évekkel ezelőtt az interneten jött velem szembe, de a héten jutottam el a megvalósításig!

Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk az ebédlőasztal folyamatos használatban van: itt rajzolunk, varrunk, kézimunkázunk és minden egyebet itt végzünk, amihez asztalra van szükségünk. Igen ám, de néha (néha!?) ennünk is kell ezen az asztalon, így napjában kétszer-háromszor kénytelenek vagyunk lepakolni róla - mindenki nagy elégedetlenségére.

Belekotortam hát az anyagokkal teli kosaramba, ahol egy közel húsz évvel ezelőtt vásárolt sötétítőfüggöny anyagmaradékait találtam meg - szerintem erre a célra tökéletes anyag. A gyerekek székére szabtam a méreteket: 44 cm széles és 64 cm hosszú anyagcsíkot vágtam, amit félbe hajtottam és kétoldalt összevarrtam úgy, hogy négy helyen fehér pamutszalagot varrtam bele, ezekkel kötöm fel a zsákokat a székekre.

A kifordított darabot a sarkainál átlósan levarrtam, így a zsáknak lett egy körülbelül négy cm széles alja, majd ettől az aljtól, illetve annak sarkaitól varrtam egy-egy szegélyt a zsákra, kívülről, így a zsákok két oldalán négy-négy cm vastag oldal is született.

Ezekbe a zsákokba minden pillanatok alatt belepakolható, ami az ebédlőasztalon csak gátolná a terítést és az étkezést.
Az ötletet a scissorsandspatulas.com oldalon találtam már annyira régen, hogy az oldal ma már nem is létezik, a Pinterestre még anno ki tudtam tűzni az alábbi képet, de linkelni már nem tudom hozzá az eredeti forrást.
Forrás: scissorsandspatulas.com



2017. január 20., péntek

Jéglámpás - januári ügyeskedések


Évek óta tervezem, hogy belefogok egy "sorozatba" a blogon belül, hát eljött a pillanat!

A Crafts through the Year című könyvet már többször ajánlottam a blogon, gyakran lapozom fel ötletekért, inspirációkért - a könyvespolcon is megtalálható. Hasonló jellegű könyv a Children's Year: Seasonal Crafts and Cloths, szintén nagy kedvencem, ráadásul ehhez a könyvhöz - innen jött az ötlet - egy blog is íródott, amely, a szerzők szándéka szerint, a könyvben olvasható ötletek megvalósítását dokumentálja, dokumentálta. A blogot néhány évvel ezelőtt találtam meg, már akkor sem frissült egy jó ideje, a szerzők "le is zárták", a bejegyzés megírása előtt próbáltam felkutatni, de már nem sikerült - sajnos. Végül egy harmadik könyvet is megemlítenék inspirációs forrásként: az Egész évben Findusszal címűt. Pettson és Findusz természetesen nagy kedvenc nálunk is, ez a könyv hónapokra lebontva tartalmaz kézműveskedő-alkotó ötleteket, több-kevesebb "sikerrel", a januári ötletcsokor például kevésbé sikerült jól - szerintem.
Szóval egy olyan sorozatot szeretnék feltenni a blogra, amelyben minden hónapban legalább egy ötletet bemutatok, ami gyerekekkel megvalósítható. Felütöttem a jó öreg Országh László-féle angol-magyar szótárt is a "craft" szócikknél, ahol is az "ügyeskedés" szó ütötte meg a szememet - és annyira meg is tetszett, hogy úgy döntöttem, ezt fogom használni, még akkor is, ha kicsit suta... :)


A januári ügyeskedés tárgya a jéglámpás lett. Az egyik ismerősöm posztolt egy cikket jéglámpás témában a kék-fehér közösségi oldalon, angol nyelvű blog posztja volt, gyönyörű fotókkal. Ráadásul ez az ismerősöm több évig élt Finnországban és azt is leírta, hogy ott a sötét, téli hónapokban reggelente ilyen jéglámpások várták a gyerekeit az óvoda udvarán. Abban a posztban, amelyet ez a kedves ismerősöm megosztott, konzerves dobozokkal készült a lámpás, mi azonban sikertelenek voltunk ezzel a megoldással - a konzerves dobozok pereme miatt nem lehetett belőlük kiszedni a jeget. Ezért átváltottunk a műanyagból készült edények és fémkaspók változatra - időközben találtam egy olyan blogot is, ahol a szerző félbevágott petpalackokkal dolgozik.


A lényeg: szükség van egy kisebb és egy nagyobb edényre. A nagyobb edénybe vizet öntünk, a kisebb edényt, melybe köveket helyezünk, ragasztószalag segítségével a nagyobb edény közepébe ragasztjuk. A vízbe különböző ágakat, bogyókat, terméseket tehetünk, ezek szépen belefagynak majd a lámpás oldalába. Kellően hideg időben néhány óra alatt odakint is megfagy a lámpást alkotó víz, de persze mélyhűtőbe is tehetjük. Ha megfagyott, egy kevés meleg vizet folyatunk a lámpásra és a kisebb edényt kivesszük a jégből, a jeget kivesszük a nagyobb edényből - itt bukott el a konzervdobozos megoldás....
Nálunk a nagyobb edény egyik esetben egy öblös, fehér műanyag volt - olyan, amiben a palacsintatésztát szoktam készíteni -, a másik esetben egy kb. 15 cm magas fém kaspó, amit a svéd bútoráruházban lehet kapni mondjuk fűszernövények alá. Kisebb edénynek kisméretű poharakat használtunk.


És mehet bele a mécses! Nekem ezúttal nem volt lehetőségem bogyókat, terméseket beszerezni, így készültek egyszerű, dísz nélkül lámpások, illetve fenyőággal díszítettek is.

Még tartja magát a tél, még készíthetünk jéglámpást, hogy aztán kedvünkre gyönyörködhessünk benne a korán sötétedő téli délutánokon.


Örömteli ügyeskedést!

2016. november 25., péntek

Számmanók

A waldorf iskolában a matematikába is a mesék, történetek segítségével vezetik be a gyerekeket az osztálytanítók. Számmanók testesítik meg a különböző alapműveleteket: zöld, kék, sárga és piros manók jelentik az összeadást, kivonást, szorzást és osztást - egyúttal a négy temperamentumot is.

Az osztálytanítók különféle történeteket kapcsolnak a négyféle alapművelethez, ezzel segítik azok megértését. Az interneten böngészve rengeteg történetet találhattok a számmanókhoz kapcsolódóan, és rengetegféle játékot a számolás tanításához kapcsolódóan.

Legnagyobbik lányunk idén már másodikos, így ő már tavaly megismerkedett a számmanókkal, az idei évet azonban új osztálytanítóval kezdték, aki új számmanókat kért tőlem - az elsőben megismert manókat is én varrtam, de ők, a korábbi osztálytanítóval együtt, hosszú útra mentek, így szükség lett arra, hogy újakkal helyettesítsük őket.

A tavalyi manók zsákos manók voltak, rizzsel töltve, filcből varrva. Zita lányom új osztálytanítója "lábas" manókat kért tőlem - így a jól ismert 30 cm magas manók szabásmintáját módosítottam: és kicsinyítettem 20 centis manókra. Plüssből készültek, gyapjúval tömtem őket.

Hamarosan bemutatkoznak a második osztálynak, remélem, a gyerekek ugyanolyan izgatottan várják őket, mint ahogyan én várom a gyerekek reakcióit!